„Nem úgy van, hogy mindenki akkor szeli át az erdőt, amikor eszébe jut. Mi komoly pénzeket fizetünk a vadászterületért, etetjük az állatokat, és nem bicikliseket vagy túrázókat akarunk lőni a vadak helyett!” – szögezi le a kakasok vadőre, Vasile Silaghi. Mint meséli, a közelmúltban már többször is előfordult, hogy

„Volt, aki megkérdezte, hogy vadászni hoztál ide, vagy motorosok robogását csodálni?” – állítja. A vadőr szerint veszélyes belépni az erdőbe, amely nem román autópálya, hogy mindössze két felhajtója legyen, amit vadászatok alkalmával sorompóval lehetne lezárni. A Nyomáti-tető és Jedd között több ösvényen vagy szekérúton is betérhetnek az erdőbe a kirándulók, ami rendkívül kockázatos rájuk nézve. Silaghi szerint az említett szakaszon él a legnagyobb vaddisznó-populáció, ugyanakkor immár több mint tíz medve tanyázik.

– teszi fel a kérdést. A vadász azzal próbál még meggyőzőbbnek mutatkozni, hogy elmondta, az ő fia is kerékpározik, nem is akárhogyan, a román ifi válogatott tagja. Ennek dacára ő nem hajlandó tágítani, annál is inkább, mivel alternatív útvonalakat is felkínáltak a civileknek. „Nem csak az erdő közepén lehet egyik pontból a másikba végigtekerni” – mondja, és ezzel a maga részéről lezártnak tekinti a vitát.

Annál is inkább, hogy nem vadásznak januártól decemberig naponta, pirkadattól sötétedésig. Kollégája, Lőrincz Attila, aki a hegyimentés mellett vadászni is szokott, példaként a Görgényi- és a Kelemen-havasokat említi, ahol a vadászok nagyon odafigyelnek a favágók vagy a turisták testi épségére, és gondoskodnak az erdei utak lezárásáról. Marosvásárhely környékén viszont a vadászok még a hegyimentők jelenlétét is kétséggel fogadják.

– mondja Kovács Róbert. Jedd polgármestere, Bányai István a bicikliügy kapcsán szembesült először azzal a ténnyel, hogy az általa vezetett község „ennyire fontos vadászközpont”. Az elöljárót nem is annyira a munkálatok késleltetése, mint inkább a vadászok fellépése bosszantja. Úgy véli, nem az a felelőtlen, aki kerékpárral behajt az erdőbe, hanem az, aki

Bár nehéz eltévedni a Vásárhely környéki erdőkben, a jelzések hiánya mégis számos veszélyt rejteget. Kovács Róbert szerint nem mindegy, ha egy elesett biciklis vagy egy bokaficamot szenvedő túrázó, amikor a Salvamont számát tárcsázza, el tudja mondani, körülbelül hol történt a balesete, vagy csak annyit közöl, hogy „valahol az erdőben”.