Február 2. – a Vizes Élőhelyek Világnapja

Fotó: illusztráció

A 20. század közepén minden addiginál gyorsabban pusztultak, sérültek az addig érintetlen vizes területek, s ez nemzetközi összefogáshoz vezetett. Egy iráni kisvárosban, Ramsarban 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón megfogalmazták, és elfogadták az egyezmény szövegét, amely 1975. december 21-én lépett érvénybe. Románia 1991-ben csatlakozott a kezdeményezéshez.

Gáspár Botond

2010. február 01., 14:182010. február 01., 14:18

2010. március 08., 13:322010. március 08., 13:32

Fotó: illusztráció

A ramsari egyezmény – hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire – az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény. Az általa létrehozott Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében 116 ország szerepel, a felvételhez legalább egy vadvizes terület bejegyzése szükséges. Az egyezményt Magyarország 1978-ban, Románia 1991-ben ratifikálta. A világnap 2010-es jelszava: A vizes élőhelyek óvása – válasz az éghajlati változásokra.

Maros megyében több vizes terület létezik, amelyek fontosak a vízimadarak élővilágának szempontjából, ilyen a radnóti tó és a Faragó–Marossárpatak térségében levő tó-lánculat. A Maros Vízügyi Igazgatóság szakemberei szerint, annak ellenére, hogy a Maros megyében levő mintegy 900 hektár vízfelszínt kereskedelmi célokra használják, több növény- és állatfajnak kedvező létkörülményeket biztosít. A faragó–marossárpataki 235 hektárnyi tavakat flórája és faunája miatt védik, káros, vagy legalábbis odafigyelést érdemel a sporthorgászat, a csónakból való halászat, a gépkocsikkal való behajtás nem erre kijelölt területekre.

„Hétvégente sok sporthorgász látogat ki a tavakhoz, ezért a takarítás kevésbé hatékony, a vízfelszín közvetlen közelében sokszor háztartási hulladék halmozódik fel. Továbbá a környéken a legeltetés miatt a marhák bemennek a vízbe, ami negatív befolyással van a vizes élőhelyekre” – vélik a szakemberek. A Radnót–Csipó térségében levő 454,4 hektáros halastavak az Erdély felett áthaladó vándormadaraknak jelentenek pihenőhelyet, és folyamatosan mintegy 35 000–48 000 egyednek nyújtanak menedéket. A mezőméhes–mezőtóháti 1208,9 hektáros mesterséges tavakat az 1950-es években hozták létre, hátrányuk viszont, hogy túl közel helyezkednek el a településekhez.