Esztenafesztivál: remélik, hogy a pásztorkodásnak van jövője

A versenyzők megmutatták – habár a veszélyeztetett életformák közé számít a pásztorkodás, – jelene mindenképpen van ennek. Ahogy felmenőiktől tanulták, ahogyan az talán évezredeken át zajlott, ugyanúgy képesek elvégezni az esztenai feladatokat.

Volt azonban egy páros – a Benedek testvérek –, amely számára cseppet sem volt természetes a pásztorkodás feladataiban való jártasság. Benedek Csaba történelemtanár és mérnöki diplomával rendelkező testvére ugyanúgy nyírták a juhokat, mint azok, akik egész életükben ezt csinálták. Pedig ők nem a felmenőiktől örökölték ezt a tudást. Benedek Csaba elmondta, az egyetem elvégzése után döntöttek úgy két testvérével, hogy kevés pénzüket juhok vásárlásába fektetik. Az állomány szépen szaporodott, de egyszercsak azzal szembesültek, nem akadt pásztor, aki a gondozásukat vállalta volna. Más lehetőség híján belevágtak, esztenázni kezdtek, annak ellenére, hogy nem volt erre családi példa, édesapjuk nem is kedveli ezt az életformát. „Szeretjük ezt csinálni, és ha szeretünk valamit, akkor az meg is éri” – mondja Benedek Csaba. Vannak tehát ma is, akik látnak jövőt, lehetőséget ebben. Ők azonban pozitív kivételnek számítanak.

Öt év, és eltűnhetnek az esztenák

Ha minden így folytatódik, akkor öt év, s mindenki abbahagyja az esztenázást – jelentette ki láthatóan szomorúan Tankó András gazda, aki Likasban tart esztenát. Sorolta:

Az Esztenafesztivált nagyon jó dolognak tartja: van legalább egy hely, ahol az embereknek megmutathatják, mit is dolgoznak, mit is állítanak elő, és ezzel talán elérik azt, hogy ismét tőlük vásároljanak tejterméket és nem a nagy nemzetközi áruházláncok polcairól. Másik haszna, hogy

Hozzátette,

Már megáll önmagában is

Az Esztenafesztivált idén negyedszer szervezte meg a Tarisznyás Márton Múzeum, de most először önállóan, elválasztva a Múzeumok Éjszakájától. Bevált a döntés,