Erdély kincsei: a Bálványosvár

Az ide vezető utat vörös kereszt jelöli.

Ajánlott figyelni a jelzésekre, hiszen a gerincre kiérve két irányba indulhatunk: jobbra a várromot találjuk, balra egy másik túraösvény a Cecelére (1173 m) vezet, ezt kék kereszt jelzi. A Cecela alól aztán a Nyergestető felé is lekanyarodhatunk, az eligazodáshoz érdemes túratérképet használni.

Oltalmazta a pogány hitet

A vár keletkezését többen a 13–14. század közötti időszakra, mások ennél is régebbre vezetik vissza. Orbán Balázs leírása szerint a székelyek, pontosabban az Apor (Opour) család építette még Szent István uralkodása idején.

Hogy miként váltak az Aporok kereszténnyé, arról számos legenda szól.

A vár sokáig megmaradt épen, az Aporok egészen a 17. század kezdetéig lakták. Akkor Apor Miklós életét vesztette, özvegye pedig elhagyta falak védte lakhelyét, amely a következő évtizedekben össze is dőlt. Más forrás szerint az Aporok elfogatták a birtokaikon átjáró királyi adószedőket, és elkobozták a király javait, ezért a nádor parancsot adott az elkövetők elfogására. A történelmi család még élő tagjai Bálványos várát felrobbantották, és királyi börtöne elől Lengyelországba menekültek.

Erődítményből várrom

A vár alsó és felső részből állt, kerítőfala eredetileg ovális, tornya négyszögletes volt. Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy a külső (vagy alsó) vár kerülete 240 méter, falainak vastagsága 1,50–2 méter, magassága 3,5–4 méter lehetett. A várfalak a felső vártól 30 méterre állnak.

Bálványosvárat korábban műemlékké nyilvánították, az állapota viszont évről éve romlik: az alsó várnak már az alapjai is alig vehetők ki, nyáron a sűrű növényzet szinte az egész várromot eltakarja. Több háromszéki műemléképület mellett ez is sürgős beavatkozást, felújítást igényelne, mindeddig azonban nem sikerült jelentős előrelépést tenni a helyreállítását illetően.

A vár legendája Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében, valamint Jókai Mór Bálványosvár című regényében is olvasható.