Szépen alakult az utam. Tizenkettedikben volt egy honismereti vetélkedő, és az első helyen végzett csapatok tagjai érettségi után végiglátogathatták a vetélkedőben szereplő helyszíneket. Az első éjszakát a dési ferences kolostorban töltöttük, és itt kaptam meg a címet is, ahol jelentkezhetek.

– Az útja egyenesen a ferences rendházba vezetett?

– Az akkori tartományfőnöknél, Páll Leó atyánál jelentkeztem Kolozsváron, majd 2000 augusztusában Csíksomlyón megkezdtem a jelöltséget: az első év a renddel való megismerkedést szolgálja. Ha a jelölt úgy érzi, valóban ferences szerzetes szeretne lenni, és ezt a rend is úgy látja, akkor következik egy lelkigyakorlatos év, a noviciátus. A jelölt ilyenkor kapcsolatait leszűkíti a szüleivel való levelezésre. Ez összességében szép év volt elmélkedésekkel, imaórákkal, csendes időszakokkal. Délelőtt tanórák – például rendtörténet, regulamagyarázat –, délután pedig közös munka és sok kirándulás. Ha a novíciust méltónak találják, leteheti az első ideiglenes fogadalmát, amivel újabb évre kötelezi el magát. Ezt az esztendőt Máriaradnán töltöttem, utána 2002-ben Szegeden kezdtem el a teológiai tanulmányaimat. 1990-től 2004-ig a magyarországi rend felvállalta az erdélyi ferencesek teológiai nevelését. Amikor az erdélyi rendtartomány úgy érezte, hogy a nevelést saját kézbe veheti, hazaköltöztünk. Megnyílt a szászsebesi rendház, onnan naponta bejártunk a gyulafehérvári teológiára. Az első fogadalmat legalább háromszor meg kell újítani, a negyedik lehet az örök fogadalom, én ezt 2006-ban tettem le Csíksomlyón. 2007-ben diakónussá szenteltek Gyulafehérváron, 2008-ban történt a papszentelésem Csíksomlyón. Kaplonyba neveztek ki, ahol három évet töltöttem, 2011-ben jöttem Csíksomlyóra.

A strukturális változásokat a generális atya sürgeti, de nagy kihívás, hogy ezt hogyan tudjuk jól megvalósítani.

– Aktívan jelen van a Facebookon, és blogot is vezet. Mennyire újdonság ez egy szerzetes számára?

– Ha röviden kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: ezek az igehirdetések meghosszabbításai. A blogot azért hoztam létre, hogy ott gyűjtsem össze a rólam megjelenő újságcikkeket. Amikor idekerültem, sok interjú készült, világi és egyházi lapok egyaránt megkerestek. A most kilencvenéves József atyának már volt blogja – a Csíksomlyóval kapcsolatos írásait gyűjtötte össze, amit később könyvben is kiadtak. Ő javasolta, hogy „legyünk mi is bloggerek”. Így indult, de ez nem kifejezetten blog, hiszen cikkeket, prédikációkat, illetve egy-egy elolvasásra érdemes gondolatot is feltöltök oda, azaz nem internetes napló. Amikor Csíksomlyóra jöttem, akkor hoztam létre személyes Facebook-oldalamat, addig ódzkodtam tőle. Mára ötezer „ismerős” követi. Ez a nagy érdeklődés bizonyára a kegyhely miatt is van. Mindenképp fontos e lehetőségekkel élni, maga az egyház is ezt szorgalmazza. Fontos, hogy jelen legyünk az interneten is, de a személyes találkozást ez nem pótolja.

– Hogyan lett a kegytemplom igazgatója? Ez milyen feladatokkal jár?

– A tartományfőnök 2011-ben említette, hogy engem bízna meg a feladattal. Éppen harmincéves voltam, és habár Kaplonyban jól éreztem magam, azt mondtam: ha a vezetőség így döntött, akkor eljövök. Óriási megtiszteltetés és kihívás volt, amit nem is érzékeltem. Akkor tudatosult bennem, hogy mivel jár a feladatkör, amikor augusztusban a beköltözés után a kántor megkérdezte: a 15-i szentmise végén lesz-e himnusz? A döntést rábíztam volna, de azt válaszolta: én vagyok a templomigazgató, nekem kell döntenem. Arra törekedtem, hogy meglegyen a folytonosság, ha kell, több mindent továbbgondoljunk, de semmiképp ne történjen rombolás. A rendházban a házfőnök a legfőbb elöljáró. A templomigazgatót szinte egyenlőként kezelik a házfőnökkel, de míg az utóbbi a rendházban folyó tevékenységet és a közösséget irányítja, addig az előbbi feladata a kegytemplomban történő liturgikus tevékenység felügyelete és megszervezése.

A program folyamán a közös imák, zsolozsmázás, énekpróbák mellett liturgiamagyarázat is lesz, hogy a különböző mozzanatokat (oltárfosztás, lábmosás, kereszthódolat) jobban megérthessék és átérezhessék. Idén Szent László-év van, illetve 450 éves a pünkösdi búcsú. Kiemelkedő eseménye lesz az évnek, hogy a búcsúra a Boldogasszony-zarándokvonattal érkezők Székely János esztergom-budapesti segédpüspökkel elhozzák Nagyváradról a Szent László-ereklyét. Az emlékévhez kapcsolódik a pünkösdi szónok kiválasztása is, idén ugyanis Veres András győri püspök lesz a meghívott: Győrben őrzik Szent László hermáját, koponyaereklyéjét.

– Hogyan tudja összeegyeztetni szerteágazó tevékenységét?

– Össze lehet egyeztetni, de nehezen. Az érsek kérése elsősorban az volt, hogy helynökeként látogassam a rendeket: négy férfi és kilenc női rend van az egyházmegyében. Persze vannak olyan kongregációk, amelyeknek több rendházuk is van. Feladataim közé tartozik több program szervezése: ilyen a szerzetesek zarándoklata Csíksomlyóra, a tanúságtétel a szerzetesek világnapján, illetve tavaly egy képes bemutatóval visszatekintettünk a megszentelt élet évére. Regionális találkozókat is szervezünk, amelyeket nem könnyű összeegyeztetni. Továbbá közreműködök a szerzetesekkel kapcsolatos felmérések készítésénél és különböző dokumentumok összeállításánál. Közben konferenciákon is részt veszek, tehát tennivaló van bőven.