Egy ember, ezer ötlet és rengeteg csokoládé – A GALFFIS története

Az első meghatározó élmény 2007 környékén érte, amikor Svájcba utazott a nővéréhez. Bázel főterén megálltak egy gyönyörű csokoládébolt kirakata előtt, és hosszasan csodálták az édességeket. A látvány annyira megragadta, hogy évekkel később is élénken emlékezett rá. A következő találkozás Londonban történt, egy másik neves csokoládémárka üzlete előtt, ahol többek között epreket mártottak folyékony csokoládéba. „Persze ez szerelem volt második látásra is” – meséli mosolyogva.

A nővére észrevette, mekkora hatással vannak rá ezek az élmények, ezért egy későbbi hazalátogatásakor egy különleges csokoládét hozott neki ajándékba. Dezső számára ez jelentette a végső lökést: eldöntötte, hogy meg akarja tanulni a csokoládékészítést, méghozzá az elejétől a végéig. Visszautazott Bázelbe, és munkát vállalt egy helyi csokoládémanufaktúrában. Ott nemcsak a szakma fortélyait sajátította el, hanem a modern csokoládégyártás gépeivel és technológiájával is megismerkedett. Ráadásul éppen akkor kezdett kibontakozni a bean-to-bar csokoládékészítés új hulláma, amely még Svájcban is újdonságnak számított. Dezső hamar felismerte benne a lehetőséget.

Aztán 2012-ben elérkezett az a brassói vásár, amelyet ma is a vállalkozás egyik legfontosabb fordulópontjának tart. Dezső addig édesapja cégénél dolgozott, fizetést azonban nem kapott. A vásár előtt édesanyja végül könnyek között kikönyörögte számára egyhavi bérét, 1800 lejt. A teljes összeget csokoládé-alapanyagokra költötte, és nagy lelkesedéssel készült a brassói Slow Food-vásárra. Hajnali három óra körül érkezett meg, négykor pedig már elkezdtek kipakolni az árusok – a zuhogó esőben. Dezső értetlenül figyelte őket. „Te Úristen, hát mi a francnak pakolásznak ezek, nem látják, hogy zuhog az eső?” – emlékszik vissza akkori gondolataira. Végül ő is kipakolta a csokoládéit, és hamar kiderült, hogy a többiek nem véletlenül igyekeztek annyira. Reggel hétkor megjelentek a vásárlók, kilenc órára pedig minden csokoládéja elfogyott. Hazament, egész nap és éjszaka újabb adagokat készített, majd másnap visszatért Brassóba. Szombaton tíz órára ismét mindent eladott. Újra hazament, újra dolgozott, vasárnap pedig harmadszor is kipakolt. Délre már egyetlen csokoládéja sem maradt.

A megrendelések száma folyamatosan nőtt, a vásározás pedig fokozatosan háttérbe szorult. Ma már Romániában, Magyarországon és Ausztriában is vannak viszonteladóik, emellett pedig a GALFFIS tevékenységének fontos része az úgynevezett Private Label gyártás is: más vállalkozások számára egyedi receptúrájú csokoládékat, kávékat és teákat fejlesztenek és készítenek, amelyek az adott cég saját márkaneve alatt kerülnek forgalomba.

A csokoládé nem a csomagolásnál kezdődik

Ha Gálffi Dezsőt arról kérdezzük, mitől különleges a GALFFIS csokoládéja, hamar kiderül, hogy a válaszhoz jóval messzebbre kell visszamennünk, mint a kész táblák és pralinék világa: egészen a kakaótermő vidékekig.

A GALFFIS ugyanis a bean-to-bar szemlélet szerint dolgozik, amely szó szerint azt jelenti: a kakaóbabtól a csokoládétábláig. Vagyis

Ez pedig már a kakaóbab kiválasztásánál elkezdődik. Elmondása szerint a különböző termőterületek kakaói eltérő ízjegyeket hordoznak, amelyeket a feldolgozás során tovább lehet hangsúlyozni vagy éppen visszafogni.

A történet itt akár véget is érhetett volna, de nála természetesen nem így történt. Mivel a kávét is pörkölni kell, és ehhez hasonló technológiai háttér szükséges, mint a kakaó feldolgozásához, kipróbálták, mi történik a zöld kávéval. Az eredmény annyira megtetszett nekik, hogy Dezső felvette a kapcsolatot a termelővel, és immár szabályos keretek között kezdtek perui kávét vásárolni. Aztán következett az, ami nála szinte törvényszerű: beleásta magát az új témába. „Úgy éreztem, hogy ezek ikertestvérek, és én nem tudtam róla” – mondja a kakaó és a kávé kapcsolatáról. Meg akarta ismerni a termővidékeket, a feldolgozási módszereket, a kávékultúrát, az elkészítés minden részletét. Így született meg a GALFFIS saját pörkölésű kávéinak kínálata, majd az ízesített kávék világa is. Dezső szerint ugyanis

Dezsőnek annyira megtetszett az ötlet, hogy eleinte minden kávézójában szeretett volna hasonló rendszert kialakítani. Aztán rájött, hogy a kisvasutak működtetése jóval komolyabb szakértelmet igényel, mint elsőre gondolta. „Nagy nehézségek árán, de leálltam, és visszatértem a csokoládékészítéshez” – meséli öniróniával. Az álomról azonban nem mondott le végleg.

Harmincezer doboz és egy galambfalvi fonó

Bár a GALFFIS kreatív irányát elsősorban Gálffi Dezső határozza meg, a vállalkozás mögött egy egész család áll. Felesége a cég menedzsmentjét irányítja, szülei pedig a mai napig sokat segítenek. Két gyermeke, Gerda és Sámuel is érdeklődik a vállalkozás iránt, bár egészen más területek vonzzák őket. Gerda szívesen foglalkozik a kávékészítéssel és szeret kapcsolatot teremteni az emberekkel. Sámuelt inkább édesapja tervezőmunkája érdekli: amikor Dezső új elképzeléseken dolgozik, a kisfiú gyakran mögé áll, és figyeli, hogyan születnek a tervek.

A családi összefogás egyik legemlékezetesebb példája azonban egy néhány évvel ezelőtti megrendeléshez kötődik. Egyszerre 30 ezer tábla csokoládét rendeltek tőlük, mindössze egyhetes határidővel. A gyártás mellett a csomagolás is hatalmas feladatot jelentett: a nyomdai állapotban lévő dobozokat egyenként kellett összehajtogatni. Dezső kiszámolta, hogy még a saját legjobb teljesítményével is tíz másodpercig tart egyetlen doboz összeállítása, így hamar világossá vált, hogy segítség nélkül nem végeznek időben. „Megkérdeztem anyukámat, hogy édesanyám, mit csináljunk, és azt mondta, hogy fiam, ne törődj semmit, mert én egy falusi asszony vagyok, és megoldjuk.”

És valóban megoldotta: Galambfalán megszervezett egy fonót. A falubeli asszonyok esténként összegyűltek, beszélgettek, énekeltek, muzsikáltak, és közben hajtogatták a dobozokat. Egy hét alatt mind a harmincezer elkészült. Dezső ma is csodálattal beszél a segítségükről. „Ilyen szorgalmas társaságot életemben nem sokat láttam” – mondja, majd egyetlen mondattal érzékelteti a munka nagyságát: „egy kisteherautóval vittük le a dobozokat lapos, nyomdai állapotban, és egy nagy teherautóval hoztuk el.”

A történet sokat elárul arról a családi és közösségi háttérről, amelyből a GALFFIS kinőtt. Dezső édesapja egész életében vállalkozóként és kőfaragóként dolgozott, fiát pedig már gyermekkorától a kitartó munkára nevelte. Dezső úgy érzi, tőle örökölte azt a meggyőződést, hogy valódi eredményeket csak szorgalommal és következetességgel lehet elérni.

A következő álomnak már megvan a helye

Erdély első bean-to-bar csokoládéüzemének alapítójaként Gálffi Dezsőnek a jövőre nézve is határozott elképzelései vannak: a következő nagy lépés egy látványcsokoládégyár kialakítása lenne.