Csurrant-cseppent idén, de rossz a felvásárlási ára a méznek

– idézte fel a szezon elejét az egyesület vezetője, aki maga is vándorméhész. Hozzáfűzte viszont, hogy e tekintetben a Bánság, sőt Erdély is kivétel volt idén, és azok a vándorméhészek, akik e két térséget választották, nagyon jó terméseredményeket tudtak elérni.

A korai fagyok miatt a déli országrészek akácosai is rossz méhlegelőknek bizonyultak idén, csak a méhészek által harmadik akácnak nevezett, dombvidéki akácosokban tudtak nektárt gyűjteni méheik, de az esősre forduló időjárás miatt az a hordás is csak öt napig tartott.

Erdélyben a tavaszi gyümölcsvirágok, a galagonya bő mézhordást eredményeztek idén. A vegyes virágokkal is azok a méhészek jártak jól, akik nem utaztak el.

– fogalmazott Ádám József, példaként hozzáfűzve, hogy az anyanevelés során nem kellett etesse a méhcsaládokat, még most is abból táplálkoznak, amit nyáron gyűjtöttek, ez pedig nagyon ritkán fordul elő.

Bőséges a hárs- és napraforgóméz-termés

A hársméztermés is bőséges idén, dacára annak, hogy szárazság volt a déli országrészen a méhlegeltetés idején. „De legalább jó meleg volt, és tavasszal megkapták a hárserdők is a szükséges mennyiségű vizet, amiből tudtak táplálkozni, ezt pedig nektárral hálálták meg.”

A napraforgóban is kellemesen csalódtak idén a méhészek. „A szárazság miatt azt gondoltuk, hogy nem lesz napraforgómézünk, el is kezdett terjedni a méhészek körében az a híresztelés, hogy a napraforgók derékig érnek, ki vannak száradva és nem fognak mézelni” – emlékezett vissza a méhészegyesület vezetője az aggodalmakra, majd a későbbi kellemes meglepetésre. A napraforgó ugyanis nagyon jól mézelt idén, és a termésmennyiséggel még úgy sem volt gond, hogy idén országszerte jóval kevesebb napraforgót vetettek, mint tavaly – tudtuk meg a szakembertől.

Ádám József az idei termésátlagról elmondta, az akác esetében ez 10 kilogramm kaptáranként, a napraforgó esetében 30 kilogramm, de ha a vándorméhész a hárson és a napraforgón is legeltette méheit, akkor kaptáranként a 40 kilogrammot is elérte a termésátlag.

a vándorméhészek pedig 30 kilogrammot, de a költségeket is figyelembe véve a helyben méhészkedők jártak jobban.

semmint például a napraforgót, mondván, nem mindegy, hogy csak egyfajta virág pollenjét tartalmazza a méz, vagy a kaszálókon megtalálható százféle vadvirágét, és emellett hatalmas ásványianyag-tartalommal is rendelkezik.

Eladás helyett tartalékolnak és várnak a méhészek

A méhészek számára a fő gondot a méz nyomott ára jelenti. „Arról nem is jó beszélni. Sok méhész már azon gondolkodik, hogy abbahagyja, mert ilyen nyomott áron már nem érdemes eladni a mézeket. Tavaly is ez volt a probléma, emiatt a tavalyi mézeknek is mondhatni a 90 százaléka még raktáron van, tehát nincs eladva. Mivel egyre nagyobbak a készletek, a kereskedők sem hajlandók többet adni érte, de a méhészek sem akarják ilyen áron eladni. Inkább azt választják, hogy jövő évben nem fognak termelni, vagy nem tudom, mi lesz erre a megoldás…” – kesergett a méhészegyesület vezetője rátérve a bevételek és kiadások kapcsolatára.

A vegyes virágméz nagybani felvásárlási ára 9 lej kilogrammonként, tehát a 2 eurót sem éri el, miközben a méhek ősszel történő beetetésére használt cukor és cukorpótló anyagok ára 1 euró körül mozog kilogrammonként, és egy méhcsaládnak 15–20 kilogrammra van szüksége ezekből. Erre még rájönnek a befektetett munka és a vándorlás költségei, és akkor már

– mondja a méhész. A hársméz ára is csak 1 lejjel nagyobb a vegyesméz áránál, azaz 10 lej kilogrammonként, az akácméz felvásárlási ára pedig 16 lej

– tette hozzá. Kérdésünkre elmondta, nem tudja a rendkívül alacsony felvásárlási ár pontos okát, de elképzelése szerint megtörténhet, hogy az Európai Unió által Ukrajna számára biztosított vámmentes behozatalt valamiképpen mások is kihasználják, és például az olcsó kínai mézek is megtalálják az útjukat az EU-ba, „becsorognak” Romániába is, lenyomva a felvásárlási árakat.