A Planificatio Kft. által készített csíkszeredai városfejlesztési stratégiája kapcsán korábban a pénzügyi és gazdasági, a környezetvédelmi, valamint demográfiai jellemzőkről beszélgetett a Csíki Hírlap szakértőkkel. Ezúttal a megyeszékhely épített környezetéről kérdeztük Tövissi Zsolt csíkszeredai építészt.
Csíkszereda vásározó hely volt, korán megkapta a mezővárosi rangot, ahhoz képest, hogy erdélyi szinten, a többi helyhez képest fejletlen település volt. Elmaradottsága abból fakadt, hogy hegyközi medencében feküdt, és meglehetősen zárt volt – utalt a megyeszékhely kialakulásának történetére Tövissi Zsolt építész. Szeredát elsősorban találkozó helynek használták a jómódú alcsíki és felcsíki falvak, és ennek megfelelően, ahogyan a terepadottságok engedték, kialakult két nagyobb utca: a Kossuth utca és a Petőfi Sándor utca. A Kossuth utca nyomvonala nem teljesen felel meg a mai Kossuth Lajos utcáéval, mint Tövissi jellemezte, akkor annak az utcácskának volt karaktere, orsó alakú volt, épületállománya nem volt kiemelkedő, mindössze negyven ház lehetett az utca mentén. Viszont voltak „zsebei”, különböző vásároknak adva helyet, például a mai zöldségpiac helyén fazakasvásár volt. A Petőfi utcáról az építész elmondta, a 19. század végén kezdett el fejlődni, amikor örmény és zsidó kereskedők telepedtek ott meg. „A város nem rendelkezett kiemelkedő kézművesiparral, mint például Kézdivásárhely, területben is szegény volt, szűkmarkúan mérték a szomszéd falvak, tényleg csak piacnak használták, jellegében eléggé átlagosnak volt mondható” – foglalta össze a szakember. A város urbanisztikai fejlődéséhez hozzájárult a katonaság a Habsburgok idejében, példaként említve a Mikó-várat. Ugyanakkor a mai város szerkezetében lenyomata van az egykori Martonfalvának, Csütörtökfalvának, Somlyónak és Várdotfalvának is, ezek a szocializmus kezdő éveiben „ragadtak össze” a várossal. A megyeszékhely még ma is a falusi lenyomatokat őrzi, egy agrár jellegű kisvárosként, Taplocán például falusi életmódot folytatnak még ma is.
Rombolás a szocializmusban
Csíkszereda piacozó, vásáros jellegét eltüntették a múlt század \'80-as éveiben a Ceaușescu-féle átépítéskor. „Tekintettel arra, hogy a város nem volt kiépítve, ezért áldozatul esett a diktátori városépítő kedvnek. Radikális szocialista városképet alakítottak itt ki, így azt a kevés kis természetes személyiségét is törölték, amivel korábban rendelkezett” – magyarázta Tövissi. Hozzátette, voltak pozitív hozadékai is az akkori átépítésnek, például a jégcsarnok, a körülötte lévő parkok, a Majláth Gusztáv Károly tér kialakítása. Emellett jó táji adottságokkal rendelkező kisváros volt, híres volt a borvízfürdőiről, ugyanakkor itt egészséges sportélet zajlott, továbbá megemlítette a Márton Áron Főgimnázium épületét és a Somlyó közelségét is, amelyek szintén meghatározóak voltak a város életében.
„Ha a város szeretné újradefiniálni magát, először is be kell gyógyítania a szocializmus szerencsétlen beavatkozásait. Volt erre kísérlet, például a központi terek integrált felújításával. A monumentális Szakszervezetek Művelődési Háza és a megyeháza közötti tér rendezésével, amellyel szelídíteni és feloldani próbálták ezt a negatív képet” – mondta az építész. Szerinte építészetileg nem egy egységes város Csíkszereda, ugyanakkor úgy látja, hogy a lakóövezetekben történő tömbház-hőszigetelési munkálatokkal némileg javulhat a külső kép. A lakótelepek kapcsán még elmondta, leszámítva a Jégpálya övezetét, a többi lakótelepeken többnyire nem alakítottak ki megfelelő közösségi tereket, udvarokat, amelyek a szomszédságot és a mikróközösséget erősítenék.
Nem kell újakat építeni
Számos épület áll Csíkszeredában kihasználatlanul, Tövissi úgy véli, nem föltétlenül kell újakat építeni, hanem a régieket kellene rendbe tenni és tartalommal megtölteni, ehhez hozzájárulhat a csíkszeredai önkormányzat is. „Csíkszereda nem tündököl annyi jó épülettel, mint más történeti városok, leszámítva a Petőfi utcai házakat, amelyekben erős potenciál van, de nincsenek kihasználva” – jegyezte meg az építész. Ugyanakkor elmondta, vannak olyan városrészek, ahol a háztulajdonosok kérkednek az épületeik színével és formájával a tehetősségükkel, meglehetősen disszonáns képet alakítva ki a városról, az új övezeti rendezési terveket pedig úgy adják ki, hogy a területtulajdonosok telkeikből nem hajlandóak a közre áldozni, nagyobb utcák, netán parkok, középületek létrehozására. „Nincs köztudat, egoizmus van, ez egy városi közösségnek a lehető legrosszabb” – adott hangot véleményének Tövissi. Hozzátette, az is kifejezetten romboló hatású egy városra, hogy „kifele tart mindenki”, mint egy csillagszóró, úgy alakul ki, és a belső részek üresek maradnak, veszélyesen funkcionálatlanná válnak, és olyan társadalmi rétegek foglalják el, amelyek nem tudják fenntartani, tönkretéve a város történeti épített környezetét.
A városfejlesztési stratégiában Csíkszereda épített környezetéről is készítettek egy összeállítást, ebből kiderült, hogy a városban az egy főre jutó belterület nagysága több mint duplája az országos átlagértéknek, azaz 420 négyzetméter jut egy lakosra. A 2014-es adatok szerint a megyeszékhely 11 886 hektárnyi összterületéből 6092 hektár mezőgazdasági hasznosítású terület (2117 hektár legelő, 2490 hektár kaszáló és 1485 szántó), 4890 hektár erdő, 511 hektár beépített terület, 54 hektár vízzel fedett terület, 165 hektár közlekedésre és kommunikációra használt terület (beleértve a vasutat is) és 174 hektár leromlott állapotú, nem használt terület. Az épületek és utak által elfoglalt terület nagysága mindössze 5,69 százalékát teszik ki a város teljes területének.
Csökkent az építkezési kedv
Érdekességként megemlítették, hogy a \'90-es években megnőtt a szántók aránya, ami feltehetően a kollektív rendszer felszámolását követő saját földeken való gazdálkodás gerjesztette lelkesedésnek köszönhető. Ezzel ellentétben 2010 óta csökkent az épületek által elfoglalt terület nagysága 3 hektárral, emellett a nem használt, leromlott területek nagysága is meglehetősen kiterjedt, 174 hektár nagyságú (3 százalék). A városfejlesztési stratégiában továbbá a kiadott építkezési engedélyek számából arra következtettek, hogy 2002-től 2007-ig megháromszorozódott a kiadott engedélyek száma úgy, hogy a dokumentumok 28 százalékát nem lakó célú ingatlan építésére adták ki. „2009-től viszont jelentősen alábbhagyott az építési kedv, azóta évi 60-80 engedélyt igényelnek csupán a városban. Érdekes, hogy 2007-hez képest a lakóingatlanok építése jelentősebben csökkent (77 százalékkal), mint az egyéb célú épületeké (44 százalékkal)” – olvasható a stratégiában.
Az utak 80 százaléka aszfaltozott
A dokumentumban írtak szerint Csíkszereda úthálózata 103 km, továbbá szintén a statisztikák alapján a városban 1990 óta nem jött létre új utca. „A valóság erre több esetben is rácáfol, ezért feltételezzük, hogy az úthálózat bővülése bár nem hasonlítható más városok fejlődéséhez, azért minden bizonnyal meghaladja az ábrázolt 103 km-t” – szögezik le a stratégiában. Viszont ebből a 103 kilométerből 85 kilométernyi útszakasz jelenleg aszfaltozott. Szintén megjegyezték, hogy 2010 óta nem nőtt a modernizált utak hossza, azóta összesen 8 km-t újítottak fel, így minden lakosra két méter aszfaltozott út jut, ami kedvezőbb érték, mint az országos vagy a regionális arány.
A városfejlesztési stratégiáról
Csíkszereda integrált városfejlesztési stratégiájának elkészítését a csíkszeredai önkormányzat rendelte meg a helyi Planificatio Kft.-től. Több társadalmi egyeztetés és nyilvános vita is zajlott azóta róla, egy ideig online is elérhető volt a cég honlapján. A dokumentumot 25 ezer euróért készítette el a stratégiák kidolgozásával foglalkozó cég.
24h
