Kórusművekkel örvendeztették meg egymást és a hallgatóságot

Az ünnep alkalmából megtelt a helyi plébániatemplom az énekesekkel és az érdeklődő hívekkel szombaton. A tizenegy órakor kezdődő szentmisén a főcelebráns Tamás József püspök rámutatott, a kórustalálkozó nem a versengést jelenti, két célja van: gazdagodni és gazdagítani. A kórusok felkészülésük és fellépésük révén is tanulnak, azaz gazdagodnak, míg az őket hallgatókat énekükkel gazdagítják, élményt nyújtanak számukra.

A szentbeszédben Illyés Zsolt, Csíkszentlélek plébánosa arra is kitért, hogy a kórustalálkozók megszervezése, illetve az azokon való részvétel is áldozatot, plusz energiát kíván az énekkaroktól. Örvendetesnek nevezte, hogy a mindennapi teendők mellett az érintettek mégis időt szánnak a zenére, a hagyományra, a kultúrára. A lelkipásztor Kodály Zoltán szavait idézve: „teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be”. Azt kívánta a jelen levő énekeseknek, hogy énekelésük révén valóban nyíljanak meg a lélek másképp elérhetetlen részei, azáltal pedig kerüljenek kapcsolatba Istennel.

Ilyés Zsolt a prédikáció további részében párhuzamba állította a mindennapi közösségi, családi életet a kórusok működésével. Mint fogalmazott, ahhoz hogy szépen szóljon egy-egy kórusmű, a kórustagoknak figyelniük kell a karvezetőre, hogy tudják mikor, milyen tempóban, hangerősséggel kell belépniük az éneklésbe. Ehhez hasonlóan az életben is figyelni kell Istenre ‒ hiszen az emberek is hangjegyek Isten alkotásában ‒, azáltal lehet az élet, zűrzavar helyett harmonikus.

A szentmise végén a tavalyi szervező Csíkszentléleki Egyházi Kórus átadta az alcsíki kórustalálkozó vándorzászlóját a csíkszentgyörgyi Illyés András Egyházi Kórusnak, akik egy évig őrzik majd azt templomukban. Mint a kórusok fellépése előtt elhangzott, a találkozón felcsendülő dalokkal a szervező énekkar névadója, Illyés András előtt is tisztelegtek születésének 380-dik, halálának pedig 305-ik évfordulója alkalmából. Az 1999 óta működő szentgyörgyi kórus megalakulásának tizedik évfordulóján vette fel a helyi születésű egyházi elöljáró nevét.

Ezt követően egymás után két-két kórusművel mutatta meg tudását a csíkszentléleki egyházi kórus (karvezető: Gergely Tibor), a csíkszentimrei egyházi énekkar (vezényelt: Darvas Róbert, Szopos Zoltán), a Szent László nevét viselő csíkszentsimoni énekkar (karnagy: Pap Levente), a csíkszentmártoni Baka János Egyházi Kórus (karvezető: Szabó Tamás), a csíkszentkirályi kórus (vezényelt: Domahídi Vaszi Zalán), a Tusnádfürdői Kisboldogasszony Egyházi Kórus (karvezető: Virágh Imre), végül pedig a helyi énekkar (karnagy: Fejér István).

A jelenlevők hallhatták többek között a Domine Deus, a Gaudete, a Szép csillag száll az égre fel, az Isten dicsősége és a Gyönyörű mind kórusműveket. Az éneklések sora a Christus vincit közös eléneklésével zárult.

A kórustalálkozó megszervezéséhez, a helyi plébánia, a csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi közbirtokosságok és az Alcsík Kistérségi Társulás járult hozzá.

Fejér István, a szervező egyházi kórus vezetője érdeklődésünkre elmondta, a kórustalálkozó tulajdonképpen lehetőséget biztosít a Jézussal való találkozásra, hiszen ahogy a Szentírásban is olvasható: Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. Emellett a kórusok fejlődése is szemmel követhető az évről évre megrendezett találkozók révén. Mint a kántortól megtudtuk, jövőben Csíkszentkirályon találkoznak újra az Isten dicsőségét éneklő alcsíki kórusok. Kodály Zoltán halálának ötvenedik évfordulója okán egy tőle származó idézetet is kiemelt, amely véleménye szerint rámutat a kóruséneklés lényegére: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is. Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!”