Hargitafürdő: nem újítja meg a szerződést a közbirtokosság

„Szeptember végén jár le a Hargita Bányavállalattal kötött szerződésünk, és eszünk ágában sincs megújítani azt” – tisztázza rögtön a beszélgetés elején Kósa Imre, a Csicsói Közbirtokosság elnöke, amikor arról érdeklődtünk, meddig érvényes és miért kötöttek szerződést a Hargita Bányavállalattal.
A Csicsói Közbirtokosság előző vezetősége egy olyan szerződést kötött a bányavállalattal – meséli Kósa –, amely Hargitafürdőn több kisebb, néhány négyzetméternyi területen kutatófúrásokra jogosítja fel a bányavállalatot. „Az előző vezetőség által kötött szerződésen nem szerepelt dátum, ezért a közbirtokosság jogászával úgy döntöttünk, hogy a legrövidebb időre, mindössze egyetlen esztendőre érvényesítjük azt a szerződést. A tavaly megkötött szerződés idén szeptember végén lejár, amit semmiképp sem fogunk megújítani” – húzza alá Kósa Imre.

Elmondása szerint a jelenlegi közbirtokossági vezetőség önerőből kíván gazdálkodni a saját vagyonával, ezért sem szeretne ezután olyan kötelezettségeket vállalni, ami az általa képviselt közösség számára nem hoz hasznot. „Ugyanakkor az is fontos számunkra, hogy fenntartsuk jó viszonyunkat Csíkszereda Polgármesteri Hivatalával. Ennek egyik feltétele, hogy Hargitafürdőn közösen olyan beruházásokat végezzünk, ami a helyi közösség számára előnyös” – hangsúlyozza Kósa.

A Csicsói Közbirtokosság és a Hargita Bányavállalat között kötött szerződés annak kapcsán került előtérbe, hogy a bányavállalat két héttel ezelőtt próbafúrásokat kezdett Hargitafürdőn, a Piricske borvízforrás közelében. Erről kedden írtunk a Csíki Hírlapban, illetve a Székelyhon.ro portálon. 

Reagált a bányavállalat

A Csíki Hírlap és a Székelyhon.ro keddi, augusztus 21-i, Károsak lehetnek a próbafúrások című cikkére a replika jogán közleményt küldött szerkesztőségünkbe a Hargita Bányavállalat ügyvezetője, George Albu.

„A Hargita Bányavállalat Rt. sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Székelyhon.ro érdekből vagy tudatlanul félretájékoztatja az olvasókat a hargitafürdői munkálatokkal kapcsolatban. Tájékoztatjuk, hogy a fúrási munkálatok teljesen legális körülmények között zajlanak, a következő engedélyek alapján: 28-as számú, 2012.03.01-ből származó építkezési engedéllyel, valamint az Országos Ásványvíztársaság – Olt Vízügyi Igazgatóság 217-es számú, 2010.03.09-én kiadott engedéllyel, amit a 430-as számú engedéllyel 2012.03.08-án meghosszabbítottak. Ezek is bizonyítják, hogy minden előírásnak megfelelően kezdtük el a kutatófúrásokat” – áll a közleményben, hozzáfűzve: „ebben a helyzetben úgy értékeljük, hogy a megjelent cikk rosszhiszemű, ami arra volt rendelve, hogy félretájékoztassa és ok nélkül borzolja a térségben a kedélyeket”. A közlemény kitér arra is, hogy a cikkben idézett ügyintéző, Moise Flueraş 2011 decemberétől már nem tölti be a bányavállalat ügyintézői feladatait.

„Nem tudjuk, hogy az idézett erdész (Tófalvi Ernő hargitafürdői lakos – szerk. megj.) milyen technikai bizonyítékokkal támasztja alá azt, hogy a fúrások befolyásolják a helyi mofettákat és ásványvízforrásokat. (…). Hasonlóképpen nem tudjuk azt sem, hogy milyen hivatalos mérésekre alapozzák, hogy a Piricske borvízforrás másodpercenként több mint egy liter hozammal rendelkezett, és a fúrások megkezdése óta csak csordogál. A cikk egyetlen hivatalos nyilatkozatra, illetve intézményre vagy az érintett vállalat képviselőjére sem hivatkozik, csak egy erdész és egy kezelésen lévő idős személyt szólaltat meg, amely kétségbe vonja az újságírói szavahihetőséget. (…) Ezekből kifolyólag tájékoztatni szeretnénk az érintett lakókat, hogy nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a fúrások befolyásolnának más forrásokat vagy mofettákat. A tevékenységünk új lelőhelyek feltárására vonatkozik, amit majd a turisták rendelkezésére bocsátunk, és a térség fejlődését szolgálja. (…) Az olvasók nem tudnak róla, a Székelyhon.ro szerkesztősége pedig elhallgatja, hogy a Hargita Bányavállalat rendelkezik a hargitafürdői mofetta feltárási engedélyével, így mások illegálisan szednek a turistáktól használati díjat.” A közlemény szerint „a hargitafürdői helyzet téves bemutatása etnikai diszkrimináció érzetét kelti, olyan helyzetben, amikor Vasile Mihoc tulajdonos az egyetlen, politikailag nem elkötelezett román üzletember, aki fejleszteni szeretné a térséget, és munkahelyeket, illetve befektetőket vonzana ide”.

Észrevételeink

Örömmel fogadtuk George Albu, a Hargita Bányavállalat ügyintézőjének levelét, azt viszont szomorúan vettük tudomásul, hogy az említett cikket pontatlanul fordították le román nyelvre. Amennyiben szövegűen olvasta volna, megbizonyosodhatott volna, hogy mi egyetlen szóval sem állítottuk, hogy nincsenek meg a kutatáshoz szükséges engedélyek. Idézzük kedden megjelent cikkünk ide vonatkozó részét: „Időközben a bányavállalat beszerezte a szükséges engedélyeket, így két hete újra elkezdődtek a próbafúrások.” Valóban nem volt tudomásunk arról, hogy 2011 decemberétől már nem Moise Flueraş a bányavállalat ügyvezetője. Azt viszont meg kell említenünk, hogy legutóbbi beszélgetésünkkor Flueraş úr erről nem tett említést, azért viszont hálásak vagyunk, hogy kiderült, ezentúl kivel kell tartani a kapcsolatot a Hargita Bányavállalatnál.

Ismételten a pontatlan fordításnak lehet a következménye, hogy technikai bizonyítékokat kér számon az általunk megszólaltatott erdésztől, hargitafürdői lakostól. Tófalvi ugyanis egy szóval sem állította, hogy a próbafúrások miatt csökkent a Piricske-borvízforrás hozama, ő csak a hozam megváltozásáról beszél, ami időrendi sorrendben valóban a fúrások megkezdése óta csökkent le. Íme, az ide vonatkozó idézet: „Tény, mióta a Piricske borvízforrás közelében elkezdték a fúrásokat, a kiváló minőségű borvízforrás hozama nagyon visszaesett. A hozamkiesés nem a szárazsággal magyarázható, mivel két héttel ezelőtt még bőven folyt a borvíz a csorgón.”

A cikk egyetlen mondatában sem okoltuk a Hargita Bányavállalatot, a cikk címében („Károsak lehetnek a próbafúrások”) is feltételes módot használtunk, tehát nem vontunk le következtetést. Hétfőn kora délután, munkaidőben személyesen látogattunk el a Hargita Bányavállalathoz, ám a helyszínen tartózkodó alkalmazott tudatta velünk, hogy nincs a vállalatnál egyetlen olyan személy sem, aki érdemben nyilatkozni tudna nekünk. Ezután kerestük telefonon Moise Flueraş urat.

Megjegyezzük, hogy írásunk egy helyszíni beszámoló volt az adott hargitafürdői helyzetről, nem pedig tudományos munka, ezért is történt meg, hogy a helybéliek ítélőképességére hagyatkozva írtunk a Piricske borvízforrás hozamáról. Ugyanakkor kategorikusan visszautasítjuk George Albu azon vélekedését, miszerint cikkünk etnikai diszkrimináció érzetét keltve íródott volna.

A szerkesztőség