Felpörgetett fekete humor

Az előadás a péntek éjjeli Miercurius parti felvezetőjeként is szolgált, így zömében fiatalok ültek a nézőtéren. Talán ez szerencsés is volt, mivel a Jekatyerinburgban élő és alkotó Presznyakov-testvérek, kortárs alkotók és szövegeik nagyon is frissek, az idősebb korosztályok számára olykor túlzottan is trágárnak tűnhetnek. Oleg (szül. 1969-ben) eredetileg bölcsésznek készült, a diplomamunkájának megvédése után kezdett drámaírással foglalkozni, öccsét Vlagyimirt pedig a pszichológusi pályáról hódította el a színház. Jelenleg A. P. Csehov után ők számítanak a legjátszottabb orosz szerzőknek.

A Padlószőnyeg polgárpukkasztó iróniával és tömény fekete humorral ízesített történet, melyet ezúttal Ami beborítja a padlót címmel vittek színre Csíki Zsolt rendezésében. Két barát, vagy testvér, vagy talán egy meleg pár – ez egyértelműen nem derül ki a cselekményből – lakást bérel egy drogfüggőtől. Hiába az utasítás, hogy a kéglit ne újítsák fel, ne rendezzék át, mégis otthonossá akarják tenni. Ekkor bukkannak a padlószőnyeg alatt fekvő hullára. Először a házigazda elől akarják eltitkolni a felfedezést, majd miután kiderül, hogy tud róla, közösen akarnak megszabadulni a kellemetlen „lakótárstól”. Közben rengeteg bonyodalomban lesz részük. Végül a holttestet reptérre viszik ki, és hogy balesetnek tűnjön egy repülő kerekei alá vetik. Igen ám, de egy adott pillanatban, úgy tűnik, hogy véletlenül egy hasonlóan öltözött emberrel cserélték fel a hullát, aki ugyanazon a széken ül, ahol az eredetit hagyták... Vagy talán feltámadt? Vagy ők haltak meg időközben? Aki egyszer meghalt vajon úgy éled fel, hogy még egyszer meghal? Hasonló „sorsdöntő” kérdésekre keresi a választ az abszurd történetben a három fiatal.

Habár természetesen az előadás alapmotívuma nem mindennapi – hiszen, ahogy mondani szokás, az ilyeneket már az élet úgyis megírta –, olykor mégis találunk ismerősnek tetsző vonatkozásokat, amelyek akár velünk is megeshetnek. Sőt, a darab egyik jelenete egyfajta magyarázatot nyújt, hogy nem is szabad a már lejátszott élethelyzeteket rekonstruálni. Egy esküvőn újra akarják játszani az ifjú pár, egy boltos nő és egy minőségi ellenőr egymásra találásának esetét. A násznép előtt bemutatott  előadás végül botrányba fullad, mivel a hitelességre kényes rendező nem tudott odafigyelni a szereplők által fontosnak tartott részletekre, vagy talán külső szemlélőként a történet is másként tud hatni az igazi szereplőkre.

Bilibók Attila, Pap Tibor, Fekete Bernadetta, Vass Csaba és Mucha Szilárd, egy tizenkét szereplőre írt tragikomédiát játszott. Ráadásul, ahogy a stúdióelőadások esetében általában történik, a díszleteket is többnyire mellőzték. A helyszínt nem alakították át, gyors átöltözésekkel oldották meg a szerepcseréket. A négyfelvonásos darabot gyakorlatilag összeforrasztották, nem tartottak szünetet. Pörgött az előadás, nem voltak érezhetők a jelenetek közti megszakítások. Sikeresek voltak a gyors szerepváltások. Némely jelenetnél tűnt úgy, mintha a szerepet egy kicsit túljátszották volna a színészek, de a történetből adódó váratlan, abszurd helyzetek folytán ez a túlfűtöttség is rendben volt. Összességében át tudott jönni az előadás, amelyet a közeljövőben terveik szerint többször is játszanak Csíkszeredában.