Embernek maradni a megpróbáltatásokban – 1956 képekbe sűrítve

Milyen lehetett ott állni a tömegben, amikor ledöntötték a Sztálin-szobrot? Mit érezhettek azok, akik a lövések elől próbáltak menekülni, vagy akik a szovjet harckocsira felmászva lengették a nemzeti zászlót? Az 1956-os forradalomról sokat tanulhatunk a történelemkönyvekből, de

Egy-egy felvételen olyan pillanatokat látunk, amelyek segítenek elképzelni, milyen lehetett átélni azokat a napokat.

Ezt az élményt kínálja az 56 kép 56-ról című fotókiállítás is, amelyet október 23-án nyitottak meg a csíkszeredai Csíki Moziban. A sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet által tető alá hozott tárlat a Magyar Távirati Iroda (MTI) fotóarchívumának felvételeiből mutat be válogatást.

A dátumokkal és képaláírásokkal ellátott tablókon a tüntetések, az utcai harcok, a forradalom jelképei és a korszak meghatározó szereplői is feltűnnek. A felvételek között vannak olyanok, amelyeket szinte mindenki ismer, más képek viszont kevésbé ismert részletekre irányítják a figyelmet.

Nem beállított jelenetek

Ami igazán közel hozza a történteket, az az emberek jelenléte a képeken. Nem beállított jeleneteket látunk, hanem elkapott pillanatokat: valaki menekül, más ünnepel, megint más fegyverrel a kezében áll az utcán. A fényképek sokszor többet mondanak, mint egy hosszú leírás, mert

Az egyik felvételen a Kossuth téren, a sortűz elől menekülő emberek láthatók. Sokan a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alatt kerestek menedéket. Egy másik kép egészen más helyzetet örökít meg: magyar felvonulók barátkoznak egy szovjet katonával az Astoriánál. A két jelenet jól érzékelteti, mennyire különböző helyzetekkel és emberi reakciókkal volt tele a forradalom néhány napja.

Látható a Magyar Rádió megrongálódott épülete, egy harcképtelenné tett szovjet harckocsi a Ferenc körúton, valamint a mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak temetéséről készült felvétel is. Ezek a képek már nem a forradalom lelkesítő pillanatait mutatják, hanem azt, milyen súlyos ára volt az eseményeknek.

A lyukas nemzeti zászlóval vonuló tömeg, a Parlament előtt álló szovjet harckocsin ünneplő emberek és a Sztálin-szobor ledöntése mind a forradalom legismertebb mozzanatai közé tartoznak. A Lenin körút és a Rákóczi út sarkán például a tömeg a ledöntött szobor maradványait szedi darabokra. Egy másik felvételen lángvágóval próbálják leválasztani a szobrot a talapzatáról. Ezeket a jeleneteket ma már könnyű történelmi jelképként értelmezni, de a képek arra is emlékeztetnek, hogy

Nem tudhatták, hogyan alakulnak a következő napok, meddig tartanak a harcok, és milyen következményei lesznek a döntéseiknek.

Lány Molotov-koktéllal

A kiállítás egyik különleges szereplője a Csitri becenevű szabadságharcos lány, akit Molotov-koktéllal a kezében fényképeztek le a Corvin közben. A felvétel egyszerre idézi fel a fiatalok szerepét és azt a veszélyes helyzetet, amelybe sokan kerültek. A kép láttán óhatatlanul felmerül a kérdés: kik voltak ezek az emberek a fényképezőgép előtt és mögött? Milyen életük volt, mit reméltek, és hogyan emlékeztek vissza később a forradalom napjaira?

A fotók nem adnak választ minden kérdésre, de

Fiatalok, szülők, munkások és diákok kerültek különböző okokból az utcára, akiknek a történetei sokszor a nagy események mögött maradnak.

Csíkszeredában a fényképek az erdélyi hősök személyes történeteivel együtt idézték fel 1956 emlékét. Ez azért is fontos, mert a forradalom története nem áll meg Magyarország határainál. Az események Erdélyben is visszhangot keltettek, és az erdélyi magyarok közül is sokan vállaltak kockázatot, illetve szenvedték meg a forradalom utáni megtorlás következményeit.

A megemlékezés így nem csupán arról szólt, hogy felidézzék az 1956-os eseményeket.

Arra is alkalmat adott, hogy

Ezt a pénteki megemlékezéseken többször is hangsúlyozták. A fényképek nézegetése közben talán éppen az a legfontosabb, hogy megálljunk egy-egy jelenet előtt. Nem kell minden részletet ismernünk ahhoz, hogy megértsük a menekülő emberek félelmét, az ünneplő tömeg örömét vagy a romos épületek látványának súlyát.

Az 56 kép 56-ról című kiállítás létrejöttéhez a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Csíki Mozi is hozzájárult. A tárlat arra emlékeztet, hogy a múlt megismerése nemcsak a történtek felidézéséről szól, hanem arról is, hogy továbbadjuk azokat a történeteket, amelyekből a következő nemzedékek is tanulhatnak.