Csík képzőművészeti életéről

„Részlegesen, illetve bővebben feldolgozták Nagy István, Nagy Imre, Márton Ferenc és a most is élők közül Gaál András és Márton Árpád munkásságát. Legalább egy-egy kötet megjelent róluk, persze van, akiről több is. Mindenkiről írtak viszont a napilapokban, hetilapokban, folyóiratokban. Ott is kiről többet, kiről kevesebbet. Vissza lehet menni az 1900-as évek elejéig. Első, számunkra fontos írások a Csíki Lapokban jelentek meg, de a Csíki Hírlap, illetve a kolozsvári Kelet Népe, később a Helikon, Utunk, Előre, Igaz Szó, jóformán minden erdélyi magyar lapban találhatunk cikkeket kiállításokról vagy művészek, illetve művészcsoportok alkalmi megnyilvánulásairól. Ez az anyag viszont nagyon szétszórt, nehéz a különböző könyvtárakban utánajárni, eddig összegzésükre még nem került sor. Én 2010 novemberében határoztam el, hogy minden fellehető anyagot átkutatok, és egy átfogó művet publikálok a Csíki-medence, Csíkszereda képzőművészeti életéről” – emelte ki honlapuknak Szabó András.

A könyv korszakolása főként Nagy Imre zsögödi festő viszonylatában történik. Csíkszeredában ugyanis a muzeológus szerint vele kezdődött a képzőművészeti élet. „Folyamatos képzőművészeti tevékenység – nem képzőművészeti élet, mert arról csak több művész és gyakori kiállítások esetén beszélhetünk – 1939-től van a városban. Zsögödöt ekkor csatolták végérvényesen Csíkszeredához. Azelőtt voltak próbálkozások, amelyeket megemlítek majd, de a korszakolás szempontjából ez nem lényeges. Ellenben Csíkban művészeti élet 1924-től van, amikor is Nagy Imre hazatér a főiskoláról. Természetesen már azelőtt is voltak csíki művészek, csakhogy máshol bontakoztak ki. Másfelől, ha a művészeti tevékenységet vesszük figyelembe, akkor 1900-tól már megkezdődött a rajzoktatás a gimnáziumban és a tanítóképzőben. Eléggé sok rajzot tanító művész vagy nem művész tanított, az ő tevékenységüket is szeretném dokumentálni” – hangsúlyozta a zsögödi festő hagyatékának kurátora.


Könyvét tehát az 1900-as évekkel indítja, és összegyűjti a Nagy István, Márton Ferenc, dr. Hankó János, Szopos Sándor, Orbán József képzőművészekről írt anyagokat. Ők mind csíki származásúak, de nem itthon alkottak. Ezt követi a Nagy Imre által fémjelzett korszak, vagyis 1924-től 1976-ig, és végül az első, második és harmadik hivatásos képzőművész generáció. „Persze, a könyvemben a legfontosabb részt annak szánom, hogy ki, mikor és hol állított ki. Csíkszereda képzőművészeti életét ez határozza meg. Csíki művészek itthoni vagy máshol szervezett kiállításait, illetve a nem csíki művészek itteni kiállításait fogom taglalni egészen 2010-ig, amikor is az anyag összegyűjtésének nekifogtam” – vázolta fel a könyv szerkezetét Szabó András.

Amint mondta, felsorolná a kiállítótereket is. A legelső, hivatalos képzőművészeti tárlatoknak szánt terem 1958-ban nyílt meg az, akkori Csíki Székely Múzeum épületében a volt Zakariás-ház földszintjén. Kovács Dénes akkori múzeumigazgató gyűjtötte össze és tárta közszemlére a Csíkban fellelhető Nagy István-alkotásokat. Persze, azelőtt is volt kiállítás Csíkszeredában, de vagy az iskolák, vagy a városháza adott ezeknek helyet. Havi rendszerességgel csak 1958-tól kezdődően nyíltak tárlatok. Hozzátette, később a múzeum a Mikó-várba költözött, ott, illetve a városi művelődési házban és egyre több helyen létesítettek ideiglenesen vagy hosszabb-rövidebb ideig kiállítótereket. Napjainkban már 10-15 helyet is fel tudunk sorolni, amelyet erre a célra használtak vagy használnak. Az ezekről fellehető anyagot is összegyűjtené.

Nem lesz egyforma a kötetek súlya, a kezdetek, vagyis az 1924-ig tartó rész eléggé hangsúlyos, de a törzsanyagot az 1924-1976 és persze, az első képzőművész nemzedékről összegyűjtött rész képezi. A kortársakról repertóriumot készít. „Értékelő vonatkozásban a második képzőművész nemzedéktől kezdődően, az alkotókról nem beszélek, nekik még nem áttekinthető életművük, de róluk is összeszedem a sajtóban megjelent összes írást. Lesz, ami teljes mértékben, lesz, ami töredékesen jelenik meg, ugyanis sok esetben az újságíró vagy szerkesztő az olvasókra való tekintettel cikkében kitérőket is tett, ami nem konkrétan a képzőművészre, illetve az adott korszakra vonatkozott.”