Az újkori reformáció korszakát éljük

Október utolsó napján minden évben a hitújítókra emlékeznek a protestánsok. Arra, hogy Luther Márton 1517. október 31-én kiszögezte 95 tézisben megfogalmazott vitaindító gondolatait a wittenbergi vártemplom kapujára. Ezzel hívta fel kortársai figyelmét a korabeli egyházi tanítás és hitgyakorlat hibáira, és azóta ezen a napon tartják a reformációi emlékünnepet.

Luther téziseiben többek között elutasította a búcsúcédulák árusítását, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Ennek következtében a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb Kálvin János (Jean Calvin) genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. A történelmi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.

Új kihívások korszaka

„Úgy hiszem, abban rejlik most a reformációnak egy újabb kihívása, hogy azt az isteni igét, ami örök érvényű, miképpen, milyen csatornákon tudjuk eljuttatni az emberekhez\" – jelentette ki Szatmári Szilárd. A református lelkipásztor szerint manapság azt lehet tapasztalni, hogy egyháztól függetlenül egyre nagyobb az emberek hitélet iráni közömbössége, egyre gyakoribb a távolmaradás a hitközösségektől. „Különösen igaz ez a kijelentés a fiatalságra, akik lelkéhez nagyon nehéz utat találni\" – említette a lelkész. Hozzátette, a közömbösségen túl azt is tapasztalni lehet, hogy az emberek egyre kevesebb időt áldoznak a lelkiekre. A megélhetési problémák arra sarkallják őket, hogy látástól vakulásig dolgozzanak, a nyugalmat, az elcsendesedési lehetőséget, a közösségi életben való részvételt pedig sokan kihagyják.

„Az egyházaknak és az egyház szolgáinak elsősorban magatartásban kell jó példával elöl járni. Sugároznunk kell az emberek felé – nemcsak szavainkkal, hanem cselekedeteinkkel, életmódunkkal is – a krisztusi életnek az útját. Valahogy rá kell vezetnünk az embereket arra, hogy ha ebben a hajszában nem tudnak megállni, akkor csak vesztesek lehetnek\" – véli Szatmári. A parókus lelkész szerint a megnyugvás, feltöltődés egyik szigete az egyház és az ezen belül található közösségi alkalmak. „Az ember egy összetett lény. Nemcsak testből áll, hanem a test-lélek-szellem együtteséből. Ha csak az egyiket ápoljuk, akkor valahogy sivárrá lesz az életünk, és kiszáradunk. Az emberi összetevőnknek a másik oldalára is hangsúlyt kell fektetnünk. Ebben van szerepe az egyházaknak és a hitnek is\" – nyomatékosított.

Stagnáló közösségi élet

„Úgy veszem észre, hogy az elmúlt időszakban stagnál a közösségi életünk. Hazudnék, ha az ellenkezőjét állítanám\" – értékelt Szatmári. Bevallása szerint az egyházközségi életben való részvétel az előző évekhez hasonló. Ezért ez év elejétől egy olyan programot indítottak, amellyel a gyülekezet egészét szeretnék megszólítani, újból bevonni a közösségi életbe. „A presbiterek családlátogatása, a lelkészi vizitációk, a diakónusnak a munkája mind ennek a programnak a része. Azt szeretnénk, hogy egy kicsit pezsgőbbé váljon egyházközségi életünk\" – részletezte a lelkipásztor.

Gyülekezeti építkezés az alapoktól

„Hogyha gyülekezetet szeretnénk építeni, akkor ezt mindenképpen az alapoknál kell kezdeni. Éppen ezért szervezzük már évek óta a 3-9 éves korosztálynak azokat a foglalkozásokat, amelyek a vasárnapi délelőtti istentisztelettel párhuzamosan zajlanak az alagsori tanácsteremben\" – adta tudtunkra a parókus lelkész. Kiemelte, nemcsak egyszerű gyerekfelvigyázásról van szó, hanem egy megszabott program szerint működő foglalkozásról, amelyen önkéntesek, főként pedagógusok tanítják a bibliai történeteket játékos formában. „Meggyőződésem, hogy ha ez a nemzedék már így, templomközelben nő fel, akkor a későbbiekben is aktív tagjai lesznek a gyülekezetnek.\"

Akik az útjukat keresik

Általános jelenség az egyházak esetében a kamaszok és a fiatalkorúak távolmaradása a hitéletből – fejtette ki Szatmári. Elmondása szerint a megyeszékhelyi református egyházközségben 15 évesen konfirmálnak a fiatalok, ezt kétéves, intenzív foglalkozás előzi meg. „Tapasztalatunk az, hogy konfirmálás után legtöbbjük évekig kimarad a közösségből. Azt is tudjuk viszont, hogy létezik a fiatalok számára egy útkeresési időszak, amikor, adott esetben, eltávolodnak az egyháztól, a szülőktől vagy a hagyományos értékektől. Amint Ábel is mondta, járják a maguk lelki útjait. Meg kell tanulnunk, és Jézus is arra tanít bennünket, hogy semmit sem szabad erőltetnünk és erőszakolnunk. El kell engednünk a fiatalt is, hogy tapasztalatot szerezzen, hiszen Pál apostol mondta, hogy mindent kipróbáljatok, és ami jó, azt megtartsátok. Hogyha el tudjuk engedni őket úgy, hogy azelőtt már adtunk nekik egy biztos alapot, akkor reménykedhetünk abban, hogy vissza fognak térni sorainkba\" – osztotta meg gondolatait a lelkipásztor.

A reformáció önmaguk kritikája

„A reformáció azt üzeni a csíkszeredai reformátusok számára, hogy Isten szerinti életet kell élnünk, Krisztus követői kell legyünk, és a szeretetet, testvériséget kell megéljük másokkal. Mert a reformáció, ha jól magyarázzuk, akkor az nem elválasztó kell legyen, hanem Krisztusban bennünket összegyűjtő\" – nyomatékosított a megyeszékhelyi egyházközség parókus lelkésze. Szatmári fontosnak tartotta hangsúlyozni, a reformáció ünnepe nem valakik ellen irányul. „Tehát nem valaki ellen szólunk, hanem a tiszta isteni evangélium mellett teszünk tanúbizonyságot. Próbálunk tanulni a múltból, és Krisztus mércéje szerint újrarendezni életünket\" – összegzett a lelkész.

Protestáns vasárnap a hétvégén

Sokéves hagyománya van annak, hogy október végén úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletre hívják meg a Csíki-medence református, unitárius és evangélikus felekezetű híveit. Ezúttal október 27-én, vasárnap fél 11-től tartják a csíkszeredai református templomban a Protestáns Vasárnapot. Ennek keretében a Csíki-medence protestáns felekezetei emlékeznek meg a reformáció eseményeiről. Az ünnepi istentiszteleten a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese, Kántor Csaba parajdi lelkész végzi a szolgálatot. Az istentisztelet úrvacsoraosztással zárul, majd szeretetvendégség is lesz.