Amikor a közösség határozza meg az ünnepet

Teljes mértékben meghatározza az előkészületeket lelkipásztori mivoltom, hiszen abban a lelki közösségben, amelyben szolgálunk, a karácsony a leghangsúlyosabb ünnep – kezdte mondandóját az unitárius lelkész. Elmondása szerint gyakorlatilag szinte elválaszthatatlan a családi ünnep a közösségnek az ünneplésétől. „A lelkészi lakás az egyházközségnek az imaházával és templomával egyazon környezetben van, egységes egészet alkotva, így óhatatlanul minden egyes történet, mozzanat az egyházközség életéből a családi életünkbe is begyűrűzik. Gyakorlatilag ilyenkor a konyhánk az egyházközségünk konyhájává, a házunk a gyülekezeti tagoknak a házává válik” – említette a lelkész. Elmondása szerint a gyerekeik is izgatottan várják, hogy kik azok, akik jönnek egy-egy ilyen alkalommal, és szívesen bekapcsolódnak a közösségi életbe.

A belső meghittség is fontos

„Az ünnepnek a hangulatát és meghittségét a feleségem teremti meg, hiszen én a gyülekezeti életnek vagyok a felelőse, így elég kevés idő jut a családi életnek a behangolására. A feleségem foglalkozik azoknak a kis hangulatkeltő elemeknek az előkészítésével, amelyek az ünnepi asztalt, a szobákat széppé varázsolják” – beszélt a családi hagyományról Solymosi. Hozzátette, van egy úgynevezett ünnepi szobájuk, ahová a karácsonyfát hozzák az angyalok. Ebbe a helyiségbe egy kandallót is sikerült beszerelniük, amelyben a téli időszakban tüzelgetnek. „Fontosnak tartom, hogy élő tűz legyen a családi fészekben, a kandalló ezt jeleníti meg” – említette a lelkipásztor.

Szolgálati helyen lévén távol vannak szülőktől, testvérektől, ám a rokonság minden évben bekapcsolódik a csíkszeredai ünneplésbe, néhány napos látogatást téve a lelkészi családnál. Ilyenkor magukkal hozzák a hagyományosan elkészített töltelékes káposztát, a mákos, diós kalácsot. „A szülőknek sokat köszönhetünk, ők hozzák el a karácsonyi hagyományos ízvilágot. A feleségemnek kevés ideje jut ebben a környezetben az említettek elkészítésére, hiszen gyakorlatilag az egyházközség örömére, ünnepére összpontosítunk\" – fogalmazott a lelkész.

Az öröm és a tisztaság ünnepe

Nagyon sokat jelent az ünnep az életünkben – vallotta be Solymosi. Kiemelte, gyermekeik tekintetében azt a tiszta égi szeretetet látja karácsony áldott ünnepén, amivel az első karácsonykor is üzent a gondviselő Isten: „A Jóisten soha nem nagy dolgokban üzen számunkra, hanem a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb valóságában. Ilyen a kisgyermeknek a tekintete is. Az ő örömük és tisztaságuk lelkünket az első karácsonyra hangolja, Jézus születésének az örömére.”

Közösségben és családban is ünnepelnek

Szenteste jönnek az angyalok a templomba, gyermek-istentisztelet keretében nyitjuk az ünnepet, ebben részt vesznek a mi kicsinyeink is – írta le a karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos szokásokat a lelkész. Mint fogalmazott, ezt követően a családi fészekben folytatódnak az események. A karácsonyfa fénye és az ajándékozás öröme várja a kicsiket, majd az „élő tüzes\" szobában karácsonyi dalokat énekelnek és verseket, köszöntőket mondanak a gyerekek.

Másnap, karácsony első napján hangsúlyos szerepet kap a család életében az úrvacsorai jegyeknek a megszentelése. „A családi házba hozzák mindig az úrvacsorai kenyeret, a bor lent van a lelkészi irodában. Ünneplőbe öltözik az egész család, és amikor szeljük az úrvacsorai kenyeret, meggyújtunk egy gyertyát, közösen mondjuk el a Miatyánkot. Az ünnepi kenyérből a gyerekek mindig kapnak egy kis karéjt, amit az asztal mellett kell megegyenek, eközben nem szabad veszekedjenek, civakodjanak egymással. Már itt is látják és tapasztalják, ez a kenyér különbözik a mindennapi kenyértől abban, hogy ez az ünnepre készülő kenyér, és ezt a hangulatot kell bevinnünk a templomba is” – osztotta meg portálunkkal Solymosi Alpár unitárius lelkész.