A plébánia évét kezdhetjük

A pasztorális bizottság hangsúlyozza, egy plébánia annál inkább „közösségi”, minél többen tevékenykednek benne. Örömmel kell fogadni a legkisebb szolgálatot is, hiszen aki tesz valamit a plébániáért, valamiképpen érdekeltté is válik annak élete alakulásában. Kiemelik, a plébánia nem egy struktúra, egy épület vagy intézmény. Sokkal inkább a hívek közössége, a szeretet kultúrájának látható és tényleges jele, megnyilvánulása. A plébánia mindenki otthona, és mások szolgálatának, a pasztorációnak és a szeretetnek a helye, emiatt folytonos megújulásra szorul. Ezt a megújulást hivatott szolgálni az említett tematikával meghirdetett pasztorális év.

A plébánia évének jelentőségéről ír Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az erről szóló munkafüzet bevezetőjében. Mint fogalmazott, vallásos életünk nagy része a plébániához kapcsolódik. Ennek kellene építő tagjai legyünk, szem előtt tartva, hogy amilyen a plébánián élő személyek lelki élete, olyan lesz a plébánia élete is. Az érsek arra biztatja a lelkipásztorokat és a világi hívőket, hogy ezen év folyamán igyekezzenek elmélyíteni az ismereteiket a plébániáról, és törekedjenek még élőbb, aktívabb tagokként élni a plébánián.

„Akkor érezünk magunkénak egy plébániát, amikor teszünk is érte valamit. Akkor lesz szebb, vonzóbb és missziós lelkületű a plébániánk, amikor a hívek és lelkipásztorok megélik a krisztusi életet, ami nem más, mint a kölcsönös szeretetben való élet. Azt kívánom a lelkipásztoroknak és híveknek, hogy ez az év a hit évének folytatásaként, a hit konkrét megélésében a plébániák megújulását eredményezze” – nyomatékosít az egyházi méltóság. A következőkben a teljesség igénye nélkül mutatjuk be a plébánia évének pasztorális füzetében foglaltakat.

A plébánia az egyház tanításának fényében

A plébánia szó eredetével és jelentésével kapcsolatban a szerzők megjegyzik, a latin paroecia vagy parochia a görög paroikía szóból származik. Ez a para oikos szó összetételéből formálódik, jelentése bent lakni, a házban lenni, otthon lenni vagy otthonra lelni. A rómaiak számára a „parochus” kifejezés ezzel a jelentéssel terjedt el. A „parochus” az a személy, aki az utazóknak, különösen a közügyekben fáradozóknak és teherhordó állataiknak szállást ad. Az ősegyházban a második századtól kezdődően a paroikia az a közösség, amely idegenek földjére van belehelyezve, zarándokol az örökkévalóság felé, befogadó lelkületű, és családias otthont kínál az emberiségnek. A konstantini fordulat óta az egyházban a paroikia kifejezés kizárólag az egyház legkisebb közösségét jelenti, melynek szolgáló elöljárója a püspök által megbízott pap.

Mint azt a pasztorális füzetben olvashatjuk, VI. Pál pápa tanításában többek között ekképpen szól a plébániáról: „A plébánia a hívek otthona, a lélek és a reménység háza, ahol találkoznunk és egyesülnünk lehet a mi Urunk, Jézus Krisztussal. Ha valaki tehát kérdezi, hol vár rám az Úr, ahol rendszeresen találkozóra hív engem. A válasz egyszerű, az én plébániámon. Ez a kegyelem és isteni jelenlét biztos pontja. És ez érvényes mindenkire: a kisgyermekre, a kamaszra, a felnőttre, a házasra vagy családosra, egyedülállóra, idősre vagy betegre. Minden életállapot és hivatás itt találjon otthonra, itt találja meg az igazságot, az Üdvözítő megtestesült misztériumát, és ez kell életre váljon mindnyájunkban.” A szerkesztők II. János Pált is idézik a füzetben, aki szerint „a plébánia legyen az egyházi szolgálatok tevékeny alanya, a Szentlélek működésének elsőrendű termőtalaja, az igazság megismerésének helyszíne”.

A plébániai közösség ismertetőjegyei

Mint azt a pasztorális füzet szerkesztői leírják, minden plébániaközösség elsődleges ismertetőjegye az elhivatottság, ily módon egyik hivatása, hogy Isten jelenlététől átitatott életteret biztosítson, „Isten országa” legyen. Az illetékesek hangsúlyozzák, minden plébániai közösség nyitott kell legyen az állandó megújulásra, arra, hogy az élő Istenben való életét újra és újra megújítsa, láthatóvá tegye. Egy másik ismérve ennek a közösségnek a szeretetszolgálat, a diakónia. És hogy végül kik is alkotják ezt a közösséget? Az említett munkafüzet egyenként említi azokat a csoportokat, amelyek összességében alkotják a plébániai élő közösséget: családok, ifjúság, gyerekek, felnőtt csoportok, egyháztanács, lelkiségi csoportok, idősek. Ugyanakkor útmutatásokat is megfogalmaz számukra arra vonatkozólag, hogyan és miként cselekedjenek a következő liturgikus évben annak érdekében, hogy elérjék a végső célt: a plébániák megújulását.