A pap is árva közösség nélkül

Igazán tekintélyt követelő a nagytusnádi plébánia épülete. Régi falai csak úgy árasztják magukból az elmúlt évtizedek emlékeit, történelmét. Könyvtára igazi ritkaságoknak ad otthont, talán egy-egy múzeumban is méltó helyre találnának. Ott jártunkkor gőzerővel zajlottak a belső felújítási munkálatok. A változás, megújulás szele ez – állapítottuk meg, és talán a helybéliek sem gondolják másképp.

Az embereket szolgálni Isten dicsőségére

„Úgy gondolom, hogy az ember, életének hajnalán kialakít magának egy értékrendet, ami aztán meghatározza a többi döntését” – mondta Csont Ede, a tusnádiak új plébánosa. A csíkszeredai születésű, majd Brassóban felnevelkedett fiatal katolikus pap a beköltözés sok teendője között szánt ránk néhány percet. Mint fogalmazott, a középiskolai évek végére tisztázódott le benne, hogy fontos számára a keresztény hit, akárcsak a vallás és az Istennel való kapcsolat.

„Fontos számomra, hogy tegyek valamit a társadalomért, a közösségért, az emberekért, azaz, hogy hasznára legyek a társadalomnak. Ez két alappillér számomra. Akkor ebből fakad az a kérdés, miben tudom én az embereket szolgálni Isten dicsőségére. Így tisztult le lassan bennem, hogy papként tudok a legjobban szolgálni” – magyarázta hivatása kibontakozásának történetét a plébános. Majd hozzátette, ő úgy látja, minden embert Isten céllal teremtett. Mindenkivel van egy elképzelése. És úgy teremtett meg mindenkit, hogy azt a feladatot el tudja látni.

„Ha képességeidre, adottságaidra figyelsz, abban megtalálod, hogy Isten milyen feladatot szánt neked. Számomra így jött az, hogy szeretek az emberekkel beszélgetni, őket meghallgatni, van egy bizonyos fogékonyság bennem gondjaik és bánataik iránt. Szerettem mindig a szentmisét, a szentségek kiszolgáltatását. Nagyjából ezek voltak azok a dolgok, amelyek megérlelték bennem a hivatást.\"

Nem szabad megragadni a felszínességben

Csont Edét 2008-ban szentelték pappá Brassóban, jelmondata: „Duc in altum – evezz a mélyre” (Lk 5,4). Mint elmondta, számára ez azt jelenti, hogy ne maradjon meg a felszínességben, a külsőségekben, hanem mindig keresse az életnek a mélyebb értelmét. „Ezt az ember nem egyedül teszi. Papként azt kellett felfedezzem, hogy mennyire fontos a hívek számára a pap, egy közösség mennyire árván marad lelkipásztora nélkül. Ugyanúgy ez fordítva is érvényes, a pap is árva és család nélküli közösség nélkül” – hangsúlyozta az atya.

Isten semmit nem ad véletlenül

Fiatal kora ellenére már hosszú utat tett meg a tusnádiak új plébánosa. Másfél évig Petrozsényben volt segédlelkész, két és fél évig a gyulafehérvári teológián volt tanár és fegyelmi, illetve tanulmányi prefektus. Majd újabb állomásként Székelyudvarhelyen töltött egy évet ifjúsági lelkészként, végül idén augusztustól megkapta a nagytusnádi plébánia vezetésére szóló megbízatást.

„Úgy gondolom, a Jóisten semmit sem ad véletlenül. Minden, ami velünk történik, formál, alakít bennünket. Talán jobban tudatosítottam eddigi utam által, hogy a Földön csak átutazó zarándokok vagyunk, útban az égi haza felé” – említette az eddigi papi munkájával kapcsolatban.

Új lendülettel folytatni

„Próbálom új lendülettel folytatni életemet, megismerni az itteni embereket, utána a helyet, a környezetet, az adottságokat. Ha az ember Istenre hagyatkozik, akkor tapasztalja, nem történnek a dolgok véletlenül. Mindennek megvan a helye, az értelme” – mondta új megbízatásával kapcsolatban az atya. Kiemelte, igazából nincsenek félelmei az új megbízatása kapcsán, hiszen, amint Szent János evangélista is mondta, akiben félelem van, abban az Isten iránti szeretet nem tökéletes. „Ha azt érzem, hogy valami miatt kezdek aggódni, valami kezd gyötörni, valamitől félek, akkor azt keresem, miben gyengült meg Istenben vetett bizalmam. Tudni kell, az Úr nem építi a házat, ha nem fárad az építő.”

Látni a szemekben a várakozást

Az atya elmondta, a tusnádi és verebesi hívek is igen kedvesen fogadták, ám azt is érezte egyúttal, nagy elvárással vannak iránta. „Látom szemükben a várakozást, a kérdéssekkel teli tekintetet. Annyit már kifejtettek, hogy a papnak egy családot kell alkotnia közösségével” – mesélte első benyomásait a plébános. Csont Ede azt is elmondta, két új feladatot kapott augusztustól. A plébánosi munka mellett a Romániai Magyar Bibliatársulat elnöki tisztségét is ellátja.