HIRDETÉS

Bronzkori leletekben reménykedett, tizenkilencedik századi maradványokat talált

Balázs Katalin 2018. szeptember 08., 09:39
HIRDETÉS

Kéthetes Tászok-tetői kutatás után tért haza az a csapat, amely régészeti szempontból keresett válaszokat a híressé vált kövek jelzéseinek keletkezésére. Puskás-Kolozsvári Frederic, a Tarisznyás Márton Múzeum régésze korábban a helyszínről tájékoztatott, most pedig összegezte az eddig felszínre kerülteket.

Néprajz és régészet találkozása a Tászok-tetőn. Egy megomlott esztenaház. Kövei hasonlítanak a föld alatt találtakra

A jászvásárhelyi egyetem professzora, Bolohan Neculai és két tanítványa, egy csíkszeredai önkéntes és Puskás-Kolozsvári Frederic, a Tarisznyás Márton Múzeum régésze vett részt a Tászok-tetői kutatásban, és töltött két hetet a Ditrót Borszékkel összekötő egyik út magaslatán. Az andezit köveken látható írásjelekről, illetve az ásatások által hozott eredményekről tartott összegzést a Székelyhon kérésére.

Amint a múzeum régésze elmondta, pásztorokkal találkoztak többnyire a terepen, akik sokáig nem értették, kit keresnek. Készségesek voltak, de a tőlük kapott információk nem segítették a kutatást. Egy helyen épp a szelvénynyitást gátolta egy esztena, az állatok miatt nem volt értelme ott ásni. De

láttak olyan omladozó esztenaházat, amely nemcsak néprajzi, hanem régészeti szempontból is fontos támpont volt.

Üzenetek négy szelvényben

Mint kiderült számukra több tíz kilométert bejárva, a jelekkel ellátott köveket hiába keresték az úttól távoli részeken. A föld alatt is hiába kerestek, semmilyen régészeti összefüggését nem lehetett megfigyelni ezeknek a köveknek – bár ezt célozta az első szelvény megnyitása.  

Az írott kövek mindegyike valamilyen út közelében bukkant fel.

A második szelvényben egy tűzhelyet tártak fel. A kőhalom és humuszréteg alatt mintegy 20 centiméternyi hamu volt, illetve különböző tárgyak, így ökörpatkó, cseréptöredékek és üvegmaradványok, valamint meglepően sok, mintegy maréknyi szeg is.

Bár eleinte bronzkori leletekben is reménykedtek, a felszínre került tárgyak jellegzetességei, így például a rajtuk található díszítés egyértelműsítették, hogy az 1800-as évekből származnak.

Üres volt a harmadik szelvény, csak az altalaj jelentkezett, a negyedikben pedig egy épület alapköveire bukkantak. Valószínű, mondja a régész, esztenaház lehetett, hiszen hasonló méretű alapozása volt annak az esztenaháznak is, melyet kissé távolabb, ugyanezen a tetőn találtak elhagyatva, elég rossz állapotban.

Puskás-Kolozsvári Frederic az adatok feldolgozásával, a leletek dokumentálásával folytatja a munkát

Út menti őrházak nyomai lehetnek

Az 1700-as években, sőt az 1800-as évek első felében a Tászok-tetőn is, mint ahogy a Borszéket Ditróval összekötő út mentén több helyen, katonai őrházak voltak. Az 1769-1773. között készült első katonai felmérés térképén jelenik meg először a Tászok-tetőt érintő útvonal, és főútként tüntetik fel egy 1872-es térképen is.

Látható, hogy a Tászok és Pricske között is – ahol már történtek régészeti kutatások, vesztegzárat illetve egy kisebb erődöt tártak fel – egy erdőkön keresztül haladó összekötő út van.

Az út mentén léteztek őrházak, így a Tászok-tetőn is, nagy valószínűséggel egy ilyenhez kapcsolódik a feltárt szabadtéri tűzhely. Puskás-Kolozsvári Frederic elmondta, ezek az őrházak katonai ellenőrzőpontok lehettek, nem túl nagy létszámú személyzettel. Úgy vélik, a leletek ezekhez köthetőek, az őrház pontos helyét viszont egyelőre még homály fedi.

HIRDETÉS

Kérdéses a jelek kora

Összefoglalva a kéthetes munka eredményeit, a múzeum régésze így fogalmazott: „Egyelőre nem találtunk semmi olyan nyomot, ami arra utalna, hogy egy régebbi lelőhely lehetne ez.

Amit mi találtunk, az az 1800 körüli évekre utal, és azt jelzi, hogy ekkortájt igencsak sokan közlekedhettek az utakon. Ez összefüggésben lehet Borszék kialakulásával és fejlődésével.

A jeles kövek tekintetében Puskás-Kolozsvári elmondta, olyan jeleket találtak a köveken, amelyek nehezen tekinthetőek ősi írásnak, inkább irányjelző nyilak lehetnek, illetve olyan szimbólumok, melyekhez hasonlóakat a pásztorok is használnak egy-egy család állatainak megkülönböztetésére. Nem kizárt, hogy pásztorok voltak a rovók, hiszen a kőzet lehetővé teszi azt, hogy kis erőfeszítéssel is karcolni lehessen beléjük. A múzeum udvarán lévő, Tászok-tetői kő is példa lehet arra, hogy a jelek nem a régmúltból származnak. Puskás-Kolozsvári azt mondja, ha az ezek beszállításakor, 1962-ben készült fényképeket összehasonlítja a kövek jelenlegi felületével, kiderül, pár évtized elég ahhoz, hogy a jelek szabad szemmel szinte láthatatlanná váljanak, tehát koruk véges – több ezer évet nem vészelnének át.

A Tászok-tetői kutatás leleteinek restaurálása, dokumentálása következik, illetve az eredmények publikálása, mely Bolohan Neculai professzor és Puskás-Kolozsvári Frederic neve alatt lát majd napvilágot.

A régész azt is tervezi, hogy előadásban mutatja be munkájuk eredményét, de egyelőre arra nem készül, hogy a helyszínen további ásatásokat folytassanak.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS