Bronzkori leletekben reménykedett, tizenkilencedik századi maradványokat talált

Üzenetek négy szelvényben

Mint kiderült számukra több tíz kilométert bejárva, a jelekkel ellátott köveket hiába keresték az úttól távoli részeken. A föld alatt is hiába kerestek, semmilyen régészeti összefüggését nem lehetett megfigyelni ezeknek a köveknek – bár ezt célozta az első szelvény megnyitása.  

A második szelvényben egy tűzhelyet tártak fel. A kőhalom és humuszréteg alatt mintegy 20 centiméternyi hamu volt, illetve különböző tárgyak, így ökörpatkó, cseréptöredékek és üvegmaradványok, valamint meglepően sok, mintegy maréknyi szeg is.

Üres volt a harmadik szelvény, csak az altalaj jelentkezett, a negyedikben pedig egy épület alapköveire bukkantak. Valószínű, mondja a régész, esztenaház lehetett, hiszen hasonló méretű alapozása volt annak az esztenaháznak is, melyet kissé távolabb, ugyanezen a tetőn találtak elhagyatva, elég rossz állapotban.

Az út mentén léteztek őrházak, így a Tászok-tetőn is, nagy valószínűséggel egy ilyenhez kapcsolódik a feltárt szabadtéri tűzhely. Puskás-Kolozsvári Frederic elmondta, ezek az őrházak katonai ellenőrzőpontok lehettek, nem túl nagy létszámú személyzettel. Úgy vélik, a leletek ezekhez köthetőek, az őrház pontos helyét viszont egyelőre még homály fedi.

Kérdéses a jelek kora

Összefoglalva a kéthetes munka eredményeit, a múzeum régésze így fogalmazott: „Egyelőre nem találtunk semmi olyan nyomot, ami arra utalna, hogy egy régebbi lelőhely lehetne ez.

A jeles kövek tekintetében Puskás-Kolozsvári elmondta, olyan jeleket találtak a köveken, amelyek nehezen tekinthetőek ősi írásnak, inkább irányjelző nyilak lehetnek, illetve olyan szimbólumok, melyekhez hasonlóakat a pásztorok is használnak egy-egy család állatainak megkülönböztetésére. Nem kizárt, hogy pásztorok voltak a rovók, hiszen a kőzet lehetővé teszi azt, hogy kis erőfeszítéssel is karcolni lehessen beléjük. A múzeum udvarán lévő, Tászok-tetői kő is példa lehet arra, hogy a jelek nem a régmúltból származnak. Puskás-Kolozsvári azt mondja, ha az ezek beszállításakor, 1962-ben készült fényképeket összehasonlítja a kövek jelenlegi felületével, kiderül, pár évtized elég ahhoz, hogy a jelek szabad szemmel szinte láthatatlanná váljanak, tehát koruk véges – több ezer évet nem vészelnének át.

A régész azt is tervezi, hogy előadásban mutatja be munkájuk eredményét, de egyelőre arra nem készül, hogy a helyszínen további ásatásokat folytassanak.