Zsombori Gabriella: szeretném, ha fel sem merülne az, hogy gyermekeink az iskolában nincsenek biztonságban
Fotó: Borbély Fanni
Egy egész közösséget megrázott az Átlátszó Erdély azon két, 2023 novemberében megjelent cikke, amelyben Orbán Zsoltot, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium történelemtanárát azzal vádolt meg több diáklány, hogy éveken keresztül visszaélt bizalmukkal, tanárhoz nem illő módon közeledett hozzájuk. Markó Ilona, aki fél éven át volt igazgatója a főgimnáziumnak, decemberben lemondott tisztségéről. Január elsejétől helyére Zsombori Gabriellát, az iskola matematikatanárát nevezték ki, vele beszélgettünk az iskolát, a közösséget érintő kérdésekről.
2024. január 20., 20:372024. január 20., 20:37
– Hét éve a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium matematikatanára. Önt, az iskolaközösséget hogyan érintette a tavaly novemberben kirobbant botrány?
– A Márton Áron Főgimnázium tanári karát nagyon mélyen megrázták a történtek. Krízishelyzet alakult ki – már másodszor a 2023-as évben –, a közhangulat borzasztó volt, így kellett naponta bemenjünk tanítani, miközben féltettük diákjainkat, mert ők is ugyanúgy elolvasták a cikkeket, mint mi. Kérdéseik voltak. Amikor az embert ilyenfajta sokk éri, idő kell feldolgozni, de nekünk nem volt erre időnk. Én nem az a fajta ember vagyok, aki nem beszélnék dolgokról, egyértelmű, hogy teret adtam a diákok kérdéseinek, noha sok mindenre nyilván nem tudtam válaszolni. De legalább kimondták magukból. Akkor mindenkit arra kértem, hogy kritikusan, racionálisan gondolkodjon.
Ez megviselte őket, ám mivel krízishelyzetben voltunk, nem tudtuk őket eléggé megvédeni. Ebben azért nagyon felelős a közösség, mert az egy dolog, ha úgy gondolják, hogy a tanárok megérdemlik a rájuk zúduló össztüzet, de vajon ki gondolt arra a hétszáz gyermekre, aki abba az iskolába jár? Miért nem tudunk mi, felnőttek egy kicsit körültekintőbbek lenni, amikor vagdalkozunk? Ezen túl
Borzasztó önmarcangolási folyamatok zajlanak. Az biztos, hogy az ügy kirobbanása óta senkit sem hagy nyugodni, mindenki azon gondolkodik, hogy miképpen lehet jobban csinálni.
– Ebben az igen kényes és nehéz helyzetben nevezték önt ki a főgimnázium igazgatójának január elsejétől. Hosszas lelki vívódással hoz meg az ember egy ilyen döntést?
– Nem lehetett hosszasan vívódni, azonnal lépni kellett. Markó Ilona egy jó igazgató volt, és úgy érzem, hogy a közösség nem tudta kellően értékelni. Igazgatni nem lehet úgy, hogy a közösség nem áll teljes gőzzel melléd. Ő teljesen érthető okokból – nem feltétlenül a botrány miatt, de az is hozzájárult –, úgy érezte, hogy nem lehet feláldozni mindent az iskola miatt. Ebben a krízishelyzetben igazgató nélkül maradt az intézmény. Próbáltunk megoldásokat találni, volt A, B, C és D variáns, de esett az A, esett a B, esett a C variáns és maradt a D, aki én voltam.
Diákja voltam ennek az iskolának, megjártam itt a mennyet és a poklot is, láttam hihetetlen nagy emberséget, segítőkészséget tanáraim, diáktársaim részéről, és láttam borzasztó dolgokat is. Amikor visszamentem tanítani az iskolába, volt bennem egy plusz motiváció, hogy ezt az intézményt jobb hellyé szeretném tenni. Sokat jelent számomra ez az iskola.
– Tény, hogy nem tett jót a főgimnázium külső megítélésének a botrány, különösen sokan aggódnak a nagy múltú iskola hírnevéért. Megalapozott ez az aggodalom?
– Tanárnak lenni hihetetlenül szép, de régen sem volt könnyű, és ma sem az. Ha az eredményeket nézzük, akkor a Márton Áron Főgimnázium nem áll rosszabbul egyáltalán, mint ahogy állt például harminc évvel ezelőtt. Erdély egyik legjobb iskolája.
Fotó: Pinti Attila
Sajnos univerzálisan óriási presztízsvesztés érte nem csak a tanári szakmát, hanem akár az orvosi szakmát is, meg úgy általában a tudományokat, borzasztó, hogy ma már sokan megkérdőjelezik például a tudományos bizonyítékokat is. Ha esett a presztízse a tanári szakmának, akkor nyilván a gimnáziumnak a külső megítélése is csorbult. És igen,
A sorozatos botrányok pedig nyilván nagyon megcibálták a hírnevét. Örülök, hogy egy kicsit befolyásolhattam az új kezdetet azzal, hogy pont 2024. január elsejétől neveztek ki igazgatónak, és ezzel remélhetőleg tényleg magunk mögött hagyjuk a 2023-as évet. Úgy gondolom, egyértelműen kommunikációs problémák vannak kifelé, mert hihetetlenül sok vagány dolgot csinálnak a diákjaink, a pedagógusaink. Sajnos nem ezekkel kerültünk ki a sajtóba, hanem botránnyal, olyannal, amely hatalmasat üt az intézmény hírnevén.
Rajtunk kellett nagyot üssön, hogy a többiek is feleszméljenek. Az embereket a nehéz helyzetben ismered meg igazán. Igen, kapott az iskola nagyon-nagyon sok támadást, részben jogosan, viszont nagyon sok támogató üzenetet is kaptunk, amiből az éreztük, hogy igenis nagyon sok végzősünknek is fontos volt az iskola.
– Milyen konkrét lépések történtek az elmúlt időszakban az iskolában a felmerülő kérdések megválaszolására, arra, hogy többé ne történhessen meg az, ami évekkel ezelőtt megtörtént?
– Markó Ilona már sok mindent elindított, én azokat továbbviszem, illetve újakat indítottam, indítok el. Ettől a csapástól, ami az iskolát érte, remélem, hogy megerősödik a diákönkormányzat. Tennünk kell azért, hogy diákjaink jobban ismerjék jogaikat, kötelezettségeiket, tisztában legyenek például azokkal a határokkal, amiket a felnőttek nem léphetnek át. Tapasztaljuk, hogy a gyermekek nagyon sok mindent tudnak, és úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgokról már nem kell beszélni velük, de ez nem így van. Kommunikálni kell velük. És
Még szorosabban együtt kell működjünk a tanfelügyelőséggel, városházával, a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó- és Erőforrás Központtal, képzéseket kell tartsunk. Sok még a tennivaló ahhoz, hogy a diákság és a tanárok közösségként egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz, jobb legyen a kapcsolat. Legyenek jó osztályközösségek, legyenek további kapcsolódások, és mivel minél több a kapcsolódás, annál erősebb a háló, ami tartja ezt az egészet. Közösségként kell megerősödjünk. Tanári közösségünk egy része decemberben részt vett egy resztoratív körön – resztoratív, azaz közösségi helyreállító gyakorlat, konfliktuskezelés –, amelynek a keretét a városháza, a Pedagógusok Háza és a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó- és Erőforrás Központ szakemberei biztosították. Sokat segített, és ezt folytatjuk.
Fotó: Borbély Fanni
Például egy folyamatos resztoratív körnek a helyszíne lett a tanári, amit fizikailag is átalakítottam, szerencsére nyitottak voltak ilyen téren a kollégák. Közösen takarítottunk, sokszor huszonéves papírokat dobtunk ki, fizikailag tisztába tettük a tanárit, hogy a fejekben is átrendeződjenek dolgok.
A diákságára, illetve tanári karra kiterjedő kérdőíves felmérés lesz. Egyes osztályokban, ahol szükségét éreztük, voltak, és ha igény lesz rá, lesznek is resztoratív körök. Újraalakult az etikai bizottság, külsős emberek bevonásával. Bízom abban, hogy elég okosak vagyunk ahhoz, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, mivel kötelességünk ugyanazokat a hibákat nem elkövetni, és közösségként megerősödni. Bizakodó vagyok, habár a szemléletváltás nem egyik percről a másikra történik. Remélem, hogy képesek vagyunk eléggé magunkba nézni, jó példával előrukkolni ahhoz, hogy érdemi változás legyen. Ami a szülőket illeti, muszáj velük a kommunikációt szorosabbra fűzni. Nem vertük nagydobra, de az igazgatóság tájékoztatta a szülőket a megtett lépésekről.
– Amikor a pedagógusi pályáról, a tanításról esik szó, mindig felderül az arca. Igazgatóként viszont órákról kell lemondani. Fájlalja?
– Nem lehet teljes állásban tanárként dolgozni, és amellett egy egész intézményt vezetni. Igen, le kellett mondjak osztályokról, de maradt is órám. Igen, le kellett mondjak az osztályfőnökségről is, ami megvisel. Sokan gratulálnak, de mihez?
A család, a férjem maximálisan mögém állt mint mindig. Ha valamilyen érzésről kell beszélni az igazgatósággal kapcsolatban, akkor az első érzés az, hogy nagyon megvisel az, hiszen én mindennél jobban szeretek tanítani. Viszont amiatt, hogy mindennél jobban szeretek tanítani, ezért a kihívásokat is jobban kezelem.
Az iskola minden szempontból egy jó hely kell legyen.
– A botrány kirobbanása óta változott a tanári kar összetétele?
– Nem, nem volt változás. Orbán Zsolt egy éves fizetés nélküli szabadságát tölti, munkaviszonya az intézménnyel fel van függesztve. Mivel ilyen csapás érte az iskolát, akkor nyilván kutya kötelességünk utánanézni dolgoknak. Amit konkrétan el tudok mondani, az az, hogy Szász-Heron Amália Kinga, aki sok éve nevelési tanácsadóként dolgozik az iskolában, és róla is említést tesznek a leleplező cikkekben, dokumentumokkal tudja bizonyítani, hogy helyesen cselekedett. Az említett időszakban, 2004-től 2009 szeptemberéig gyereknevelési szabadságon volt, illetve amikor határátlépési gondokat észlelt, azonnal jelezte. Az, hogy utána mások mit léptek, más kérdés.
A hivatalos szervek a tanintézmény részéről minden támogatást megkapnak. Már Markó Ilona elindította a belső vizsgálatot, én folytatom, de örülünk annak, hogy a hivatalos szervek is végzik a dolgukat. Erről nem tudok még egyelőre beszélni, mert ez folyamatban van. Tény, hogy egy újságcikk alapján senkit nem lehet az állásából elbocsájtani.
– Mi a legnagyobb tanulsága az elmúlt heteknek?
– Naiv vagyok, magamból indulok ki. Számomra teljesen egyértelmű, hogy nem lépünk át határokat.
Fotó: Borbély Fanni
Én vagyok a tanár, én vagyok a felnőtt, és ott van a gondjaimra van bízva egy diák, aki sok esetben kiskorú, és én semmilyen körülmények között nem léphetek át bizonyos határokat.
És mégis van felnőtt, aki nem így cselekszik. Ez azt jelenti, hogy még jobban oda kell figyelni, a védőhálót még erősebbre kell szőni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a botrány kapcsán a csíkszeredai és az erdélyi magyar közösség leszerepelt. Fel kellene nőjünk ahhoz, hogy ha problémát észlelünk, akkor jelezzük. Álljunk ki magunkért, diákjainkat is folyamatosan erre biztatjuk, de vigyázzunk arra, hogyha valaki bajban van, akkor nem feltétlenül a belerúgás az, ami segíti. Azt tapasztaltam, hogy a diákjaink jobban tudják ezt, mint sok felnőtt, ezért én büszke vagyok rájuk. Nekünk olyan diákjaink vannak, akik képesek jobbá tenni a világot. Ehhez pedig mindenképpen több eszközt kell adjunk a kezükbe.
A cikk először lapcsaládunk hetilapjában, a Heti Hírmondóban jelent meg 2024. január 19-én.
Rutintevékenység, nincs ok az aggodalomra – nyilatkozták a Marosvásárhelyi Katonai Központ vezetői arra reagálva, hogy újra behívókat küldenek a tartalékosoknak, akik a megjelölt iratokkal kell jelentkezzenek a központba.
Őrizetbe vett az Arad megyei rendőrség egy 30 éves férfit, miután tetten érték több mint 7 kilogramm kannabisz eladása közben.
Kilőtték hétfőn este a medvét, amely a nyílt utcán támadt rá egy hazafelé tartó férfira, életveszélyes sérüléseket okozva neki. Az eset vasárnap este történt Predeal egyik utcáján, az áldozat pedig egy hegyimentő volt.
Petárdákkal űzték vissza az erdőbe azt a hárombocsos anyamedvét, amely kedd reggel bement a csíkszeredai 61-es hegyivadász dandár területére – mondta el Bors Béla, Csíkszereda alpolgármestere.
Mindegy, hogy gyalog, kerékpárral, rollerrel vagy gépkocsival közlekedsz a mindennapokban, most letesztelik, hogy mennyire ismered a közlekedési szabályokat.
Több helyszínnel folytatódik az Udvartér Színház nagy sikerű szilveszteri előadásának kiszállás-sorozata. Emellett Kézdivásárhelyen is ismét látható lesz a Boeing-Boeing – Leszállás Párizsban, ahogyan a Lélegezz! című saját stúdióelőadás is.
Magyarországon és Szlovákiában egyre szigorúbb intézkedéseket vezetnek be a párosujjú patásokat érintő járvány megfékezésére. A szakemberek szerint a ragadós száj- és körömfájás vírust a székelyföldi gazdák sem vehetik félvállról.
Lassan rendeződni látszanak a pedagógusok ingázási költségeinek megtérítésével kapcsolatos gondok. Ám ehhez egyes megyékben arra is szükség volt, hogy a prefektusi hivatal a szakszervezet kérésére emlékeztesse az önkormányzatokat kötelezettségeikre.
A munkaügyi minisztérium ígéretet tett arra, hogy június 15-ig állami támogatási mechanizmust dolgoz ki azoknak a háztartásoknak, amelyek „nagyon nehezen” fizetik ki a villanyszámlájukat – jelentette be Sebastian Burduja hétfőn.
Tompa Csaba nyugalmazott kovásznai történelemtanárnak köszönhetően a napokban értékes fegyvergyűjtemény került a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe.
1 hozzászólás