Biciklivel Románia körül: mesés tájak, veszélyes helyzetek, és megannyi kaland

Előbb az udvarhelyszéki településeket járta körbe két keréken, majd következett Csíkszék és Gyergyószék. 2008-ban a családjától kapta ajándékba az első versenybringáját, így hosszabb távokat – 150, 200, 600, sőt, 1000 kilométeres túrákat – is bevállalt.

Útjának szépségeiről és nehézségeiről őszintén mesélt.

Hegyeken, völgyeken

Mielőtt belevágott, fizikailag és mentálisan is rákészült az útra. Ezenkívül megtervezte az útvonalat, ami így szólt: Konstancáról indul, onnan Nyugat irányába halad, majd így a határ mentén körbebiciklizi az egész országot, és végül visszaér a tengerparti városba. Visszatekintve elmondta, hogy

A teljes utat rögzítette a Strava alkalmazásban, így aki kedvet kapna hozzá, vagy egyszerűen kíváncsi a részletekre, itt részletesebben utánanézhet.

Az útvonal biztos volt, szállást viszont mindig az adott napon keresett, attól függően, melyik településig sikerült elérni. „Nem tudtam előre foglalni, mert nem volt biztos, meddig jutok el. A feleségem segített, délután 4 és 6 óra között kezdtük keresni a pihenőhelyeket, és ahol épp tartottam, ott aludtam” – magyarázta.

Persze voltak könnyebb és nehezebb szakaszok is. Gergely elmondása szerint az első napokban haladt a legjobban, ekkor 305 kilométert tett meg.

– emlékezett vissza. Teljesítmény szempontjából ez volt a „leggyengébb” nap, de ekkor is sikerült 150 kilométert tekerni.

Noha teljesen új külső gumikkal vágott neki a túrának, azok egy hét alatt megrepedeztek. A Temesvárhoz közeli Zsombolyán ezért keresni kellett egy szervizt. „Kicserélték a hátsó, külső gumit. Ezzel az volt a gond, hogy

– mesélte. Végül ezt is megoldotta. Aztán Nagyszalontán ismét segítséget kért, miután a kerékpár pedáljára szerelt klipsz tönkrement, és mivel balesetveszélyes lett volna tovább tekerni, ezért kicserélték. Noha

– emelte ki Gergely. A biztonság kedvéért vitt magával medvesprayt is, de szerencsére nem került olyan szorult helyzetbe, hogy indokolt legyen a használata.

Hozzátette, legtöbbször nem történt konkrét támadás, de rendkívül kellemetlen volt, hogy minden alkalommal kiugrottak elé, szaladtak utána az ebek. Nemcsak kóbor, hanem gazdás állatok is, amelyeknek tulajdonosai szabadon hagyták őket. Útja során szlovén kerékpárossal is találkozott, aki európai teljesítménytúrán vett részt, ő mesélte, hogy

Portugáliától Konstancáig nem volt gond, csak Romániában találkozott ezzel a jelenséggel. Gergely szerint rossz fényt vet az országra, hiszen sok külföldi jönne ide kirándulni, de ilyen tapasztalatok után ő sem tudná nyugodt szívvel ajánlani, hogy bringával túrázzanak.

Ezenkívül nem számított rá, hogy ekkora lesz a kamionos forgalom.

Ezért érdemes figyelmesebben megtervezni az útvonalat – hangsúlyozta Gergely –, és elkerülni a zsúfolt szakaszokat.

Bebizonyosodott ezen a túrán, hogy a fizikai erőnlét nagyon fontos, hiszen a napi 230 kilométeres átlag hatalmas terheléssel járt. „Próbáltam kímélni a lábaimat, könnyű áttéttel hajtani.

– összegzett.

Legalább ennyire fontos, hogy megfelelő mentalitással induljon el az ember. Gergelyt a legnehezebb pillanatokban a célt tartotta szem előtt, ez motiválta.

– mesélte. Meggyőződése, hogy hogyha az ember mentálisan rákészül, akkor lehetetlennek tűnő távokat is képes letekerni.