Bán Mór: Kádár L. Gellért volt a tökéletes választás Hunyadi szerepére

A sorozatról, a regényekről és a további tervekről is kérdeztük az írót.

korábban írtuk

A kosztümös sorozatok felső polcos darabja lett a Hunyadi

A nemzetközi koprodukcióban készült, de egyébként magyar gyártású Hunyadi-sorozat sokak tetszését elnyerte, de a meztelenkedős jelenetek miatt ellenérzéseket is kiváltott. Elemzés.

– Az már a sorozat megjelenése előtt is egyértelmű volt, hogy az olvasóközönségnek igénye van a Hunyadi-regényekre. Mi a tapasztalata, a tévésorozat befolyásolta az olvasottságot?

– Szerencsére igen. Eleve nagyon reméltem, hogy a tévésorozat fel fogja kelteni az érdeklődést egyrészt a regények iránt, másrészt a történelmi korszak iránt. És azt látom, hogy mindkettő örvendetesen teljesül, tehát

És hát mégiscsak az volt a legfontosabb szándék, hogy jobban megismerjük a XV. század Magyarországát, hogy ezeket a karaktereket közelebb érezhessük magunkhoz.

Tehát ne egy kronológiával, évszámokkal és tényekkel agyontűzdelt, nehezen olvasható valami, hanem egy élvezetes történet, ami mellesleg segít kibontakoztatni, értelmezni magát ezt a gyönyörű, izgalmas világot.

– Hogyan fogadta az olvasóközönség a sorozatot? Érkeztek-e visszajelzések esetleg arról, hogy nem hűen követi a könyv cselekményét?

– A regénysorozat rajongói sok mindent hiányoltak, amely részletek sajnos nem tudtak bekerülni a tévésorozatba. Sokkal könnyebb dolgunk lett volna, ha egy sokévados, 40-50 epizódból álló munkát tudunk elvégezni.

Ezeket a részleteket nagyon megszerették az olvasók, és érezhetően ezt hiányolták. Ezért azok számára, akik még nem olvasták a könyvet, talán annyival könnyebb, hogy megszerették a történetet a filmsorozat révén, és a regényeket megismerve előttük egy sokkal részletesebb világ bontakozik ki.

És hát ugyanilyen fantasztikus élmény, amikor mindennek a végeredményeképpen az elkészült sorozat a képernyőkre kerül, és epizódonként csaknem egymillió – vagy akár több – néző kíséri figyelemmel hétről hétre. Ezt minden írónak csak kívánni tudom, hogy éljék meg. Ez nagyszerű visszajelzés abból a szempontból, hogy eredményes az a rengeteg munka és az a töménytelen energia, időbefektetés, ami szükségeltetik egy ilyen regénysorozat megalkotásához.

– Úgy érzi tehát, hogy sikerült visszaadni, megalkotni azokat a karaktereket és azt a hangulatot a filmvásznon, amit ön megálmodott a regények írása közben?

– Alapvetően igen, de mindig hangsúlyozom, hogy ez egy önálló, autonóm mű. Tehát én a regényeket írom, az egyedül csak rajtam múlik, azért egyedül én vagyok a felelős. Ezek az epizódok, a tévésorozat a regényekből készült adaptáció, amibe én is igyekeztem minél többet beleadni, de

Én szeretem, a hibáival vagy azon mozzanataival együtt is, amelyeket, ha csak rajtam múlik, nem biztos, hogy úgy oldok meg. De összességében azt a hangulatot és azt a képi világot, amit a regényekben is igyekeztem megalkotni, viszontlátom a tévéképernyőn is. Ez, különösen egy ilyen nagy lélegzetvételű munka után óriási elégtétel, azzal együtt, hogy azért a nézők többsége rendkívüli örömmel és hálásan fogadta a sorozatot.

A hőseink a szívünkben élnek, és az a kép, amit róluk bennünk kialakul, nem centiméterekben mért testmagasságon, nem a pirospozsgásságon múlik, vagy hogy milyen színű a haja, hanem azon a lelki alkaton, amit ők képviselnek. És szerintem Gellért szívében-lelkében megragadta ezt a lelki alkatot. Volt olyan színész, akinél ennek az ellenkezője volt az első benyomás, nagyon nem így képzeltem el. Például Fekete Ernő, aki Cillei Ulrikot alakítja. Utóbbi az én képzeletemben külsőleg, fizimiskára másképpen élt, de annyira lenyűgöző és erős Ernő alakítása, hogy nagyon hamar meggyőzött. De a többiek vonatkozásban is elmondhatom, egészen csodálatosan alakít mindenki, így inkább nem kezdem sorolni, nem szeretnék kihagyni senkit, mivel azt gondolom, összességében egy fantasztikus csapat állt össze. Sokat fejlődtek,