„A csíksomlyói koncert egyszeri volt és megismételhetetlen”

Előzőleg meghívtuk úgy a ferences atyákat, mint a Csíksomlyói Közbirtokosság és Csíkszereda önkormányzatának illetékeseit is az ősbemutatóra az Erkel Színházba. Ragaszkodtunk hozzá, hogy előzőleg nézzék meg az előadást és azután döntsenek, hogy úgy gondolják-e, hogy helye lehet a nyeregben ennek a produkciónak.

Tudtuk, hogy voltak ott még hasonló hangszerelésű, modernebb zenei köntösbe öltöztetett előadások, de azok szinte mindegyikének volt egy szakrális tematikája is. Erre is gondolnunk kellett, és köszönjük, hogy megkaptuk a lehetőséget ott megmutatni a Csillag az égen előadásunkat.

– De hogyan merült fel egyáltalán, a csíksomlyói nyereg mint helyszín?

– Amikor kitaláltuk a Csillag az égen-t, nagyon jó ötletnek tűnt egy ilyen előadást létrehozni, és bebizonyosodott, hogy az is lett. Előre nem tudtuk biztosan, hogy a népdalbéli történeti szálhoz, tánchoz, tematikához hogyan illeszkednek a dalaink, de ahogy állt össze az anyag, éreztük, hogy

Egy színház mindig limitált, nem lehet végtelenségig odacsábítani embereket és Magyarországon is korlátozottak a lehetőségek, hogy hol lehet előadni. Felmerült, hogy ha Csíksomlyóra elvihetnénk, oda tényleg sok ember el tudna jönni.

Közhelyszerűen hangozhat, de volt bennünk bizalom a Fennvalóban, hogy velünk lesz és ő is segíti majd a műsort.

Ehhez képest a délelőttre ígért vihar nem jött meg, délután pedig megérkezett ugyan a „nagy idő”, de gyorsan el is vonult, kisütött a nap, tiszta ég, eszményi hangulat keletkezett. Úgy tudtunk színpadra lépni, hogy már minden aggodalom nélkül, szeretettel tudtuk eljátszani, amire készültünk. Közben néztük, ahogy jöttek az emberek, gyűlt és gyűlt a tömeg.

– Nyilatkoztátok, hogy 20 ezer emberrel számoltatok kezdetben, ehhez képest több mint 100 ezer néző gyűlt össze a nyeregben...

Igen, a legtöbb, amit elképzeltünk, az 50-60 ezer néző volt. Ehhez is alakítottuk ki a rendszert, arra gondolva, hogy inkább méretezzük túl, minthogy ne jusson el mindenkihez a zenei és közösségi élmény. A visszajelzések azt mutatják, sikerült így is, hogy 100 ezren lettünk. Sokszor játszottunk már nagy tömeg előtt, de itt ráeszméltünk, hogy ez valami más. Felkészültségünknek, rutinunknak köszönhetően csináltuk a dolgunkat a színpadon, ahogy a legjobban tudtuk, de nehéz megfelelően megfogalmazni azt a dolgot, amit átéltünk.

Hiszen ha bárhol máshol, például egy focipályán csináljuk, biztosan nem lett volna ilyen, hiszen ennyivel többet tud hozzá adni a csíksomlyói nyereg. Ennek részesének lenni, ezt tudni, hogy mi szerveztük... különleges érzés, amihez évek kellenek, hogy igazán átérezzük. Nem tudjuk mivel érdemeltük ki, de hálásak vagyunk érte.

Túlcsordult az elképzeléseinken. De nemcsak a tömeg, hanem az egész történet, ami ott lezajlott.

– Feltételezem, nem csak az volt kérdés számotokra, hogy hányan lesznek a színpad előtt.

– Rengeteg kérdés dolgozott bennünk, amire nem lehettek válaszaink. Tudjuk, hogy a búcsúra nagyon sokan jönnek, de az nappal van. Hogyan fog több tízezer ember levonulni a nyeregből éjszaka? Ha Tusványoson is bedugul az út egy kisebb koncerten, akkor mi történik itt? Megnyugtató válasz nem volt. Csak bíznunk kellett abban, hogy a Mindenható segít majd. Úgy gondoltuk, ha egy jó dolgot akarunk adni az embernek, lesznek más energiák, amik segíteni fogják ezt. Mert ez már túlmutat a mi lehetőségeinken. És a visszajelzések alapján ez így történt:

Az embernek erre nehéz bármit is mondania, köszönjük mindenkinek, (úgy tudom a városi közlekedésrendészet parancsnoka is kint volt az úton aznap és irányította ő is a forgalmat), aki ezért tett. Ennek is komoly szerepe volt abban, hogy így a maga tisztaságában élhetjük ezt meg.

– Egy ilyen produkció után milyen ennél nagyobb célokat tűzhet ki a Bagossy Brothers Company?

– Most kapásból azt tudom mondani, hogy semmilyent. Mi mindig is úgy éreztük, hogy ezzel a műsorral annyira kiléptünk a saját komfortzónánkból, abból, ami a mi utunk a magyar popzenében, hogy már az is merész volt, hogy egyáltalán belevágtunk ebbe.

Kozma Zsombi népzenész is, a Cika zenekarral már többször volt közös fellépésünk, rájuk mertünk támaszkodni. Majd bevontuk Molnár Szabolcsot az ő mérvadó tudásával, ő lett végül a projekt vezetője, és így sikerült ezeket a dalokat úgy megformálni, ahogyan mi álmunkban sem gondoltuk volna. Majd ehhez jöttek Berecz István koreográfiái az adott tematikához illeszkedően. Ezt egészítette ki Vecsei H. Miklós rendezése, hogy fényben, mozgásban úgy lehessen előadni, hogy ne csak a dalok éljenek, hanem legyen egy egységes szála az előadásnak. Ami pedig így összejött, arról most azt érezzük, hogy már

A csíksomlyói előadást már nem is lehet, de nem is akarjuk túl szárnyalni, hiszen lehetetlennek látszik. Ennyi ember előtt zenélni nagy világsztároknak sem gyakran adatik meg. Sosem gondoltuk azt, hogy ez egy olyan mozzanata lesz a pályánknak, amit majd egyszer ismét megpróbálunk túlszárnyalni. Ez egyszeri alkalom volt az életünkben. A műsort még előadjuk Tokajban és Siófokon, de ez a csíksomlyói előadás egyedi és egyszeri alkalom volt. Akkor sem gondolkodtunk volna nagyobban, ha 20 ezer ember lett volna ott, így meg felesleges is ennek túlszárnyalásán gondolkodni.

De a mi pályánk mindig is arról szólt, hogy közvetítünk, mondunk valamit a közönségnek. Ezt átvinni a nemzetközi szintre aligha működne. Tegyük fel, hogy mégis lesz egy dalunk, valamilyen szerencsés esetben világslágerként fut be. Elmennénk egy külföldi fesztiválra, és az egész koncerten mindenki azt az egy dalt várná. Ezt így nem tudom elképzelni. Persze lehet, hogy lesz olyan magyar előadó akinek sikerül, de szerintem az nem mi leszünk. És ez jó is így.