Az önkéntességtől a munkavállalásig

Bakó Rozália Klára a jelenlévőket is megkérdezte, hogy ki mit gondol az önkéntességről

A konferencián díjazták a Hargita megyei aktív, kiemelkedő közösségi tevékenységet folytató fiatalokat, eredményes ifjúsági projekteket lebonyolító diákönkormányzatokat és szervezeteket, illetve azokat az önkormányzatokat, amelyek támogatják az ifjúsági szervezeteket, programokat.

A konferencia második felében az Önkéntességtől a munkavállalásig címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak World Café módszerrel. Ezt megelőzően Bakó Rozália Klára, a Sapientia EMTE oktatója az alábbi kérdésekre kereste a választ a hallgatósággal közösen: Mit jelent önkéntesnek lenni? Hol lehet önkénteskedni? Kinek jó az, ha önkénteskedünk? Mit tanulhatunk az önkéntesség során? Mit gondolnak az emberek az önkéntességről? A jelenlévők eltérő válaszokat adtak. „Önkéntesnek lenni, azt jelenti, hogy olyat csinálsz, amivel segítesz a társadalomnak” – fogalmazott egyikük. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire elhanyagoljuk az önkéntesség szerepét az életünkben, szervezetekben, és a köztudatban milyen sok előítélet és értetlenség van vele kapcsolatosan. „Az önkéntesség gondolatában benne van az, hogy nekünk is jó” – mondta Bakó Rozália Klára. Miért segítünk egymáson? – tette fel a kérdést. Valamilyen szinten a segítségnyújtás benne van a természetünkben, abban, hogy egymásra vagyunk utalva.

Öt asztalnál zajlottak a beszélgetések

A továbbiakban az önkéntességről mint lehetőségről értekezett az előadó. „A köztudatban sokan úgy gondolnak rá, mint valami teherre, de elfeledjük, hogy mennyire hasznos önkénteskedni.” Kiemelte: az önkéntesség egy szocializációs gyakorlat, az önkéntesség során megtanulunk egy szervezett környezetben hasznos és érdekes dolgokat tenni, egy bizonyos rendszer szerint működni, eseményeket szervezni, irányítani, türelmesek lenni egymás iránt, új készségekkel gazdagodunk, új kapcsolatokra teszünk szert, érdekes emberekkel ismerkedhetünk meg.

Bakó Rozália Klára irányításával zajlott a kerekasztal-beszélgetés, ahol öt asztalnál 2–2 asztalgazda várta a fiatalokat, meséltek saját tapasztalataikról, élményeikről, közösen beszéltek az önkéntesség pozitív és negatív oldaláról, valamint arról, hogy kinek miben és milyen mértékben változtatta meg az életét.