Az erdők népe egykoron és ma

Az akadémia által négy éve, havonta megrendezett rendhagyó irodalom- vagy történelemórák összefonódnak az idei évnyitó rendezvényen – hangzott el a felvezetőben, amely után Bali János néprajzkutató, kulturális antropológus, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) igazgatója tartott előadást A székelység a magyar nemzet elválaszthatatlan része címmel. Külön apropót ad a témának – jegyezte meg –, hogy

a Magyar Országgyűlés 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította.

Bali János előadásából kiderült, hogy az intézet által 2016–2017-ben, a Tamási Áron Kutatási Programban elvégzett felmérés eredménye szerint

az anyaországiak számára a legszimpatikusabb népcsoport a magyarságon belül a székelység.

A határon túli magyar kultúrát képviselő személyiségek sorában az első három helyre Tamási Áront, Sütő Andrást és Wass Albertet helyezték az anyaországi megkérdezettek. A felmérés szerint

a legjellemzőbb külhoni magyar márkák listáját is Székelyföld uralja,

sorrendben legtöbben itt a Csíki Sört, a korondi kerámiát, a kürtőskalácsot, a székely kaput, a parajdi sót és székely káposztát nevezték meg, és csak a hetedik helyen tűnik fel egy nem székely termék, a sztrapacska.

Azt már a múlt század fordulóján evidenciaként kezelték a tudományos kutatások és az országleírók, hogy a székelység a magyar nemzet része, de annak egy archaikusabb változatát képviseli, valami olyat megőrizve, amit a központi népterület magyarsága már nem őriz – folytatta mélyebb értelmezésekkel előadását Bali János. Ha karakterrajzot kellene alkotni a székelységről, akkor – Orbán Balázs, Hankó Vilmos, múlt századi leírások, illetve a Magyar Néprajzi Társaság korabeli tanulmányai nyomán – az egyszerűséget, összetartást, szorgalmat, ügyességet, utánozhatatlan művésztehetséget, tisztességtudást, a tisztaságot és rendszeretetet, előzékenységet, bensőségességet, szorgalmat, takarékosságot, bölcsességet, gyors észjárást, furfangot lehetne a megemlíteni a legjellemzőbb tulajdonságai közt, illetve azt, hogy

a székelyeknél a családi érzelemmel a leforróbb hazaszeretet párosul,

és hogy a székelység őseredetiségében fenntartja magát, a székelyek szeretnek egymáson segíteni, és megőriztek egy darab régi Magyarországot – sorolta a jellemzőket az előadó. A székelység a fából, az erdőkből él, ez már a legismertebb irodalmi művekből is kitűnik, de mindent termel, és a gazdálkodásban az állattartás mellett szerepet kapnak életében a táj lehetőségeit kihasználó egyéb tevékenységek is.

„A furfang és leleményesség valószínűleg ebből adódik, hogy nincs meg az a fajta birtoklehetőség, az a fajta mezőgazdasági tér, ami monokulturálissá tehetné a székely népet. Kénytelen mindennel foglalkozni, és így ismeretei sokkal szerteágazóbbak a gazdálkodás és az élet különböző más területein is” – mutatott rá Bali János.

Előadásában ugyanakkor kitért arra is, hogy a megélhetésen túl a fával szakrális viszonyban áll a székely ember, szót ejtve a faragásról, a székelység jelképévé vált kopjafáról, illetve beszélt a székelység és a magyarság kelet és nyugat közöttiségéről.

Nemcsak gazdag képi anyagot, hanem a szerkesztő, Mihály János történész kutatómunkájának köszönhetően eredeti, a ma embere számára kevésbé hozzáférhető írott forrásokból, törvénykezési jegyzőkönyvekből, szolgafogadó levelekből, hagyatékokból, különböző családi gyűjteményekben fellelhető, hozományokról szóló leltárakból származó adatokat is tartalmaz az egykori népviseletről szóló könyv, a Homoród-mente viseletben című kötet.

A kiadványról P. Buzogány Árpád, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa beszélgetett a szerkesztővel, aki egyben az NSKI munkatársa is. A könyv jelentősebb része képi anyag, amelyet Mihály János gyűjtéséből válogattak össze. A történész a Homoród-mente jó ismerője, elmondta, az intézet 2014 óta minden évben megszervezi a Homoród-mente népviseletben rendezvényt, összegyűjtik az adott településen, magántulajdonban lévő archív fotóanyagot a viseletekről, amelyet majd kinagyítva a település rendelkezésére bocsátanak.

Az elmúlt években Lövétén, Oklándon, Kápolnáson, Városfalván, Homoródalmáson és Peteken történt ilyen gyűjtés, és a kiállítások anyagából, illetve a történész évek óta gyarapodó gyűjteményéből állt össze a könyv képi ábrázolása.

E fotóknak a megmentése azért fontos számára, mert falun, ha nincs kire hagyni az ilyen gyűjteményeket, gyakran a kemence tüzébe kerülnek

– mondta Mihály János. „A lényeg az, hogy beindult egy folyamat, többek között ennek a rendezvénynek köszönhetően is, és az emberek felismerték ennek az értékét, illetve arra is rájöttek, hogy családtörténeti szempontból ez nagyon fontos érték” – fogalmazott a szemléletváltásról a történész.

A Testvéred minden magyar II. című kötetet minél több fiatalhoz kellene eljuttatni, ugyanis az interjúkban olvasható válaszok üzeneteket rejtenek – mondta Sepsiszéki-Nagy Balázs néprajzkutató, az NSKI munkatársa az előadáson másodikként bemutatott könyvről, amely meglátása szerint

hidat képez a székely közösség és a magyar nemzet között.

Az interjúkötetben Székelyföld jelentős közgondolkodói szólalnak meg. Összesen huszonegy székelyföldi közéleti személyiség – egyházi elöljárók, tanáremberek, orvosok, néprajzkutatók és hagyományőrzők, művészek, sportolók és vállalkozók – osztják meg gondolataikat a nemzetről, összetartozásról. Közülük tizenegyen az előadáson is tiszteletüket tették. A kötetet az interjúk készítői közül ketten, Molnár Gergely, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet osztályvezetője és Sepsiszéki-Nagy Balázs mutatták be.

Molnár Gergely elmondta, eredetileg összesen harminc közéleti személyiséget kerestek meg, néhányuk betegségre hivatkozva visszamondta az interjút, illetve volt olyan is, aki arra hivatkozott, hogy csak félig székely, olyan viszont egy sem volt, aki félelemből utasította el őket, noha kérdéseik egy része meglehetősen kemény volt, és a válaszok sem kevésbé azok.

„Ez egy nagyon őszinte könyv. Ez a könyv hitvallások gyűjteménye. A hétköznapokban mindannyian álarcot viselünk, és örömmel tapasztaltam azt, hogy az interjúk során azoknak az embereknek az arcáról, akikkel én beszélgettem, bár arra az egy-másfél órára, amíg az interjú zajlott, ez az álarc lehullott, és azt éreztem, hogy mindenki őszintén vall arról, amit gondol” – fogalmazott a kötetről Sepsiszéki-Nagy Balázs, aki az előadás során több interjúrészletet is felolvasott a könyvből.