Az erdők népe egykoron és ma

Karakterrajz

Azt már a múlt század fordulóján evidenciaként kezelték a tudományos kutatások és az országleírók, hogy a székelység a magyar nemzet része, de annak egy archaikusabb változatát képviseli, valami olyat megőrizve, amit a központi népterület magyarsága már nem őriz – folytatta mélyebb értelmezésekkel előadását Bali János. Ha karakterrajzot kellene alkotni a székelységről, akkor – Orbán Balázs, Hankó Vilmos, múlt századi leírások, illetve a Magyar Néprajzi Társaság korabeli tanulmányai nyomán – az egyszerűséget, összetartást, szorgalmat, ügyességet, utánozhatatlan művésztehetséget, tisztességtudást, a tisztaságot és rendszeretetet, előzékenységet, bensőségességet, szorgalmat, takarékosságot, bölcsességet, gyors észjárást, furfangot lehetne a megemlíteni a legjellemzőbb tulajdonságai közt, illetve azt, hogy

„A furfang és leleményesség valószínűleg ebből adódik, hogy nincs meg az a fajta birtoklehetőség, az a fajta mezőgazdasági tér, ami monokulturálissá tehetné a székely népet. Kénytelen mindennel foglalkozni, és így ismeretei sokkal szerteágazóbbak a gazdálkodás és az élet különböző más területein is” – mutatott rá Bali János.

Előadásában ugyanakkor kitért arra is, hogy a megélhetésen túl a fával szakrális viszonyban áll a székely ember, szót ejtve a faragásról, a székelység jelképévé vált kopjafáról, illetve beszélt a székelység és a magyarság kelet és nyugat közöttiségéről.

Elvarrt szálak

Nemcsak gazdag képi anyagot, hanem a szerkesztő, Mihály János történész kutatómunkájának köszönhetően eredeti, a ma embere számára kevésbé hozzáférhető írott forrásokból, törvénykezési jegyzőkönyvekből, szolgafogadó levelekből, hagyatékokból, különböző családi gyűjteményekben fellelhető, hozományokról szóló leltárakból származó adatokat is tartalmaz az egykori népviseletről szóló könyv, a Homoród-mente viseletben című kötet.

A kiadványról P. Buzogány Árpád, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa beszélgetett a szerkesztővel, aki egyben az NSKI munkatársa is. A könyv jelentősebb része képi anyag, amelyet Mihály János gyűjtéséből válogattak össze. A történész a Homoród-mente jó ismerője, elmondta, az intézet 2014 óta minden évben megszervezi a Homoród-mente népviseletben rendezvényt, összegyűjtik az adott településen, magántulajdonban lévő archív fotóanyagot a viseletekről, amelyet majd kinagyítva a település rendelkezésére bocsátanak.

Az elmúlt években Lövétén, Oklándon, Kápolnáson, Városfalván, Homoródalmáson és Peteken történt ilyen gyűjtés, és a kiállítások anyagából, illetve a történész évek óta gyarapodó gyűjteményéből állt össze a könyv képi ábrázolása.

„Ez egy nagyon őszinte könyv”

A Testvéred minden magyar II. című kötetet minél több fiatalhoz kellene eljuttatni, ugyanis az interjúkban olvasható válaszok üzeneteket rejtenek – mondta Sepsiszéki-Nagy Balázs néprajzkutató, az NSKI munkatársa az előadáson másodikként bemutatott könyvről, amely meglátása szerint

Molnár Gergely elmondta, eredetileg összesen harminc közéleti személyiséget kerestek meg, néhányuk betegségre hivatkozva visszamondta az interjút, illetve volt olyan is, aki arra hivatkozott, hogy csak félig székely, olyan viszont egy sem volt, aki félelemből utasította el őket, noha kérdéseik egy része meglehetősen kemény volt, és a válaszok sem kevésbé azok.

„Ez egy nagyon őszinte könyv. Ez a könyv hitvallások gyűjteménye. A hétköznapokban mindannyian álarcot viselünk, és örömmel tapasztaltam azt, hogy az interjúk során azoknak az embereknek az arcáról, akikkel én beszélgettem, bár arra az egy-másfél órára, amíg az interjú zajlott, ez az álarc lehullott, és azt éreztem, hogy mindenki őszintén vall arról, amit gondol” – fogalmazott a kötetről Sepsiszéki-Nagy Balázs, aki az előadás során több interjúrészletet is felolvasott a könyvből.