Az a csodálatos külföld

Tapasztalatait, meglátásait könyvben foglalta össze Az a csodálatos külföld, avagy Térj vissza, vándor, nem lehet két hazád! címmel. A szeptember 7-én a csíkszeredai megyeházán tartott előadást Hargita Megye Önkormányzata és a Hargita Megyéért Egyesület szervezte.

Farkas Attila vetített képes előadásában mesélt arról, hogyan alakult élete úgy az egyetemi évei alatt, illetve utána, hogy „többszörösen visszaeső külföldi munkavállaló” lett: három alkalommal dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban, egy-egy alkalommal pedig Kanadában és Angliában. „Belőlem azért nem lett kivándorló, csak külföldi munkavállaló, mert a három ország közül egyikben sem láttam azt, hogy esélyem lenne eljutni a helyi középosztály szintjére. Ha a kitelepedést választom, akkor minden ambíciómmal együtt csupán egy feltörekvő szegény maradok. Ez az, amit szerintem sokan nem gondolnak át eléggé, amikor a kivándorlás mellett döntenek. Jobb lesz-e majd a gyermekeimnek, több esélyük lesz-e? Erre a kérdésre a válasz nem, legalábbis nem olyan mértékben nőnek az esélyei, mint ahogyan mi elképzeltük. Le kell számolni ezzel a megtévesztő, idilli képpel” – jelentette ki a szerző.

Mint fogalmazott, az amerikai álomnak vége, például egy átlag amerikai ma nem engedheti meg magának, hogy lakást vásároljon. Ez itthon is érvényes, de ha mellétesszük, hogy ott mennyire elhidegültek egymástól az emberek, akkor „az én fejemben hazafelé billen a mérleg”, tette hozzá Farkas Attila, hangsúlyozva az itthoni kapcsolatok fontosságát, ami erősen befolyásoló tényező lehet a hazatérés melletti döntésben, ez így volt az ő esetében is. Mint elmondta, az emberi kapcsolatok minősége sem az USA-ban, sem Kanadában nem nevezhető túl jónak, ott hiányolta azt, ami itthon természetes volt: a közvetlen barátságok azonnali kialakulását.

„Ha lelki problémám van, fél óra múlva találkozunk egy sörre vagy egy borra valamelyik barátommal. Ez kint nem így működik, mindenki a pénzt keresi ideje nagy részében” – ecsetelte az előadó, majd részletezte meglátásait a céltudatosságról. Mint elmondta, rengeteg olyan kivándorolt fiatallal találkozott, aki céltalanul éldegélt, nem gyűjtött pénzt semmire, tulajdonképpen csak menekült itthonról, nem tudatosan vállalt munkát.