"Álmomban is műtöttem"

Dr. Venczel László múlt héten töltötte be 68. életévét, a rendelőben fogad. Interjúnkban a hazatérésről – mint kiderül, igazából nem is távolodott el a szakmától –, a szépségsebészetről és a kézilabdázók egészségi állapotáról beszélgettünk.

– Ezelőtt két évvel, nyugdíjba vonulásakor mondta nekem interjúban, hogy huszonéves korában „beköltözött” a kórházba – ezt két éve, hatvanhat éves korában hagyta abba. Az elmúlt két évben nem érezte tétlenül magát?

Az elején nagyon kellemes volt a „tétlenség”, mert kellemes körülmények között, a fonyódi házamban éltünk, nagyokat sétáltunk, jártam uszodába, tavasszal termálfürdőbe, nyáron a Balatonban fürödtem. De a szakmától sem távolodtam el, mert a szakmai szervezeteknek továbbra is tagja maradtam, kongresszusokon vettem részt, s a fiammal, aki szintén sebészorvos, a menyemmel, aki bőrgyógyász, illetve a lányommal, aki szintén orvos nagyon sok orvosi témáról beszélgettünk. Én gyakorlatilag nem estem ki, csak épp nem praktizáltam – ez kezdett hiányozni. Talán nem is volt olyan éjszaka, hogy ne operáljak álmomban... Az valami borzalmas volt, mert olyan, mint amikor az ember el akar szaladni valahonnan, és éjszaka álmában nem tud lépni. Volt olyan, hogy sürgősség, és meg kell oldani, de valamiért nem tudtam odamenni – sokszor bizony izzadtan ébredtem meg. Aztán sokszor álmodtam komplikált esetek megoldását is. Nappal olvastam, éjjel álmodtam a szakmáról, s ezt tartott legalább másfél évig. Utána kezdtek kimaradni az éjszakai műtétes álmok.

A teljes interjút elolvashatja az Udvarhelyi Híradó szerdai, január 27-ei számában!