Sajnos kiesnek olyan programok, amelyeket a jogi vállalkozási formával nem rendelkezők biztosíthatnának, így akadályba ütközik a szekeres túrák szervezése vagy méhészetek meglátogatása, mézkóstolás. Kedveltek a hagyományos mesterségeket bemutató műhelyek, helyi kisvállalkozások. Sajnos, ezeknek az embereknek, a kézműveseknek, éppúgy, mint nekem, nagyon sok kellemetlenséget okoz a e-számlázós rendszer és végső soron a profitot csökkenti.

A Vadon Egyesülettel az együttműkődés nagyon jó, a vadászmúzeumot is sokszor beiktatom a programba.

Szoktam kerékpáros túrákat is szervezni, de ez nehezített pálya, mert nálunk még viszonylag kevés a közutakon a biciklisáv és a közlekedési kultúra is kívánnivalót hagy maga után. Ezekhez a túrákhoz nagyon sok előzetes kutatás kell, azaz magam is felfedező utakra megyek.

de azok jobbára elvesztek a századok alatt az őket kiszorító szászok, majd románok többségbe kerülése miatt. Sokat beszélgetek az emberekkel, nagyon fontos a kapcsolatok kiépítése a helybeliekkel.

– Több tíz éves tapasztalattal és jó helyismerettel rendelkezik mint az Erdélyi Kárpát Egyesület túravezetője is, nyilván ennek a tudásnak is hasznát veszi. És ha igen, a medve kiszámíthatatlan jelenléte nem okoz nehézségeket, nem jelent korlátot?

– Előszeretettel viszem a turistákat a középkori várakhoz, várromokhoz, és nagyon sajnálom, hogy nem hasznosítják az ezekben rejlő potenciált, mint külföldön. Fájlalom, hogy nincs pénz az épített örökségünk felújítására.

A másik, Tusnádfürdő fölé magasodó bálványosi várban is meg lehetne teremteni a turisztikai vonzerőt. Ez romjaiban is sokkal nagyobb, mint a bálványosfürdői, és nagyon nehezen megközelíthető, a medvék otthonában van, de a medvespray mindig nálam van és rendkívül óvatos vagyok.

Sokszor lejárom előre az útvonalat, mindig megkötött kutyával, mert ha elengedném, hozzám vezetné a vadat, ugyanis visszaszaladna a gazdához az üldöző elől.

Ahhoz azonban, hogy a környezetbarát kerékpáros közlekedés népszerűbb legyen, még megfelelő számú és minőségű biciklitartóra is szükség van. Egyre többeknek van tárcsás biciklije, azok elhelyezésére pedig sok jelenlegi tartó nem alkalmas.

A nemrég átadott, az Olt gátján futó Szentgyörgytől Kilyénig kiépített bicikliúton is nagyon sokszor végigbiciklizek. Igen, ahogy a sajtóban is írták, volt, hogy meggyűlt a bajom a közelben legeltető pásztor kutyáival (és nemcsak nekem): míg ő bambán bámul, az ember előtt lepereg az élete filmje.

Nagy gondot jelent ugyanakkor a turistabuszok parkoltatása a megyeszékhelyen. Ez Szentgyörgy belvárosában nagyon nehéz, szükség volna egy, a számukra kiépített parkolóra, mert a turisták nem hajlandók túl sokat gyalogolni városon belül.

Végül pedig nem ártana helyenként korlátozni az autós forgalmat, úgy mint Szászfehéregyházán (Viscriben), ahol az autentikus falusi hangulatot nem ronthatják az autósok.

– Mi az öröme, elégtétele az idegenvezetői foglalkozásban?

– Az, hogy kapocsember lehetek az idelátogató turisták, az idegenforgalom és a helyi közösség között. Személyes tapasztalataimból tudom, milyen keveset tudnak régiónk valódi múltjáról és kultúrájáról, ezt felmutatni számomra belső parancs.