A szerelem magaslataiban – amikor a nászút egy 7000-es hegyre vezet

Azonban még ennek ellenére is szokatlan, hogy

– Tulajdonképpen kinek is az álma volt ez?

– Kincső: Nagyon sokat beszélgettünk a lehetőségekről, de végül Miklós javasolta.
– Miklós: Egy román hegyimentő önkéntes kolléga mesélte, hogy a volt Szovjetunió hétezres csúcsai között a Lenin-csúcs egy könnyebben megmászható, biztonságosabb cél lehet, gondoltam, hogy elmehetnénk oda, lássuk, hogy bírjuk a magasságot, tervezhetünk-e még hosszú távon hasonlókat vagy esetleg nem bírja a szervezetünk. Szóval több oka is van, hogy emellett döntöttünk, többek között

– Hogy zajlott ez az expedició?

– Miklós: Messziről kezdődött. Busszal érkeztünk Kirgizisztánba, a 3600 méteren fekvő alaptáborba, majd onnan felmentünk a 4000 méteres Petrovszki-hágóhoz és vissza az alaptáborba. Másnap felmentünk a következő szintre, a 4400 méteren fekvő1-es táborba, onnan felmásztunk az 5130 méteres Yukhin-csúcsra, majd visszaereszkedtünk a sátrunkhoz. Megpihentünk, rá két napra felmentünk a 2-es táborba, aztán onnan a 2 és felesbe, majd vissza, újabb pihenő után a 3-as táborba, illetve a 6180 méteren fekvő Razdelnaja-csúcsra és ismét vissza a 2-esbe. Itt kényszerszünetet tartottunk a rossz idő, erős havazás miatt, majd innen indultunk a csúcstámadásra. Bár az nem is támadás volt, csak egy, illetve két elcsigázott próbálkozás.

– Azt már tudjuk, hogy a nem értetek fel a csúcsra. Ti ezt hogy éltétek meg?

– Miklós: A hegymászók rutinja szerint éjjel kettőkor indultunk, abból a megfontolásból is, hogy éjjel a gleccsereken kisebb a veszély, nappal ugyanis elvékonyodnak a gleccserszakadékok fölötti hóhidak. De még az esetleges balesetekre is fel voltunk készülve:

Az első kísérlet rövid volt, kegyetlen szél fújt, az öltözékünk vékonynak bizonyult, csak oldalazva tudtunk haladni, nekem a gyomrom is megfájdult. Visszatértünk. Másnap úgy próbáltunk taktikázni, hogy este 10-kor indultunk, hátha a szélfúvás nem lesz olyan erős.

– Meghűlve mászni, ekkora erőfeszítést bevállalni okos döntés volt?

– Miklós: Sok minden közrejátszik egy ilyen döntésben: be kell férni egy időablakba, amit egyrészt az időjárás-változás keretez, másrészt a repülő indulása, szóval van egy ütemezés, amit kisebb problémákkal nem borítunk fel. Egy harmadik kísérletre viszont már nem volt időnk és a morálunk is erősen lecsökkent.

– Mi volt az elsődleges motivációtok? Mit akartatok ezzel a hegymászásssal elérni, bizonyítani? Adrenalinvadászat volt?

– Miklós: Magashegyet mászni szenvedély – azért szenvedély, mert szenvedés is. A mászás pedig akkor igazi sport, ha oxigénpalack nélkül sikerül meghódítani a hegyet, így ebben a tekintetben sem kötöttünk kompromisszumot.

– De biztosan adódtak kritikus helyzetek is közben. Ezeken hogy jutottatok túl?

– Kincső: Egy ilyen expedíció önismereti útnak és egymás megismerésének is jó terepe, mivel feszült helyzetek bőven adódnak és ilyenkor mutatkozik meg az ember igazi természete.