Jacques Rolla, a dekadens arisztokrata és Marion, a fiatal prostituált Henri Gervex (1852–1929) híres festményén
Fotó: Musée d’Orsay, Párizs
A történelemkönyvekből kitűnik, hogy a 19. század végére gazdasági-társadalmi fejlődésben Székelyföld kezdett egyre inkább leszakadni az ország nyugatibb részétől. Ám úgy tűnik, a legősibb mesterség művelésében azért igyekezett tartani a lépést.
2025. május 11., 08:592025. május 11., 08:59
2025. május 11., 14:232025. május 11., 14:23
Sorozatunk első részében a régi székelyek erkölcsi megbicsaklásaira világítottunk rá, de korántsem a feddés szándékával. Most a legősibb szakma itteni térhódításának megismeréséhez szolgálunk pár érdekes adalékkal. Igen, legősibb, hiszen a prostitúció egyidős az emberiséggel:
Sokkal kifizetődőbbnek bizonyult, mint fülig szerelembe esni.
Hérodotosz meséli, hogy „Babylonban minden bennszülött nőnek kötelességévé tették, hogy életében egyszer Melitta (Vénusz) templomában magát egy idegen férfinak megszabott pénzösszegért átengedje.” A történetírás atyja rabszolgalányokra, egész éjszakára bérelhető fuvoláslányokra, a kuncsaftjaikat utcáról toborzó porné kaszthoz tartozókra, és a prostitúciót szakrális magasságokba emelő, nagy műveltségű heterákra osztotta fel a kéjt fizetségért kínálókat.
Prostituált az 1880-as években. A legősibb szakma
Fotó: Kozmata Ferenc (1839–1902)
A sumer és akkád városállamok templomai mellett külön kolostorokban élő papnőket ma közönséges szajháknak neveznénk, holott akkoriban általános tisztelet és nagyrabecsülés övezte őket. Ugyanígy a Királyok Könyvében is olvashatunk Jeruzsálem temploma melletti bordélyházakról, az egyiptomi Isis és Osiris kultuszából sem hiányzik a pajzánkodás, Sztrabón tudósítása szerint a perzsák alig 12 éves „szűzies leányokat” vontak be vallási „szertartásaikba”. Mert
Ugyanígy emlegethetnénk a föníciai Astarte templomában bemutatott „áldozásokat”, de az örmény Anaitis vagy a karthágói Succoth-Benoth egyaránt „a fajtalanság istenei vagy istennői voltak, és templomaikban a vallás ürügye alatt prostitúciót űztek” – legalábbis a Pallas Nagy Lexikona meglátásában.
A kereszténység megjelenése keresztbe tett ezen „iparág” fejlődésének, elvégre már a hetedik parancsolatunk tiltja a paráználkodást, ám megszüntetni nem tudta – legfeljebb nem a vallás álcája alatt gyakorolták tovább. Akár a lovagi eszményképet megformáló keresztes háborúk idején is. Az egyházi és világi elöljárók szigorúan tiltották, de
A Kárpát-medencében sem lehettünk nagy lemaradásban ezen a téren, hiszen mind a bordély, mind a kurva szavunk a 15. század legelejétől adatolható, és 1434-ben Pozsonyban is megalakul a város tulajdonát képező „asszonyok háza”, nem sokkal megelőzve az eperjesi, nagyszebeni és budai hasonló „intézményeket”.
Marosvásárhely 1910-ben
Fotó: Korabeli képeslap (Pethő Csongor gyűjteményéből)
Egy 1573-as adat utalást tesz kolozsvári jelenlétére – még ha a kincses városban gr. Rhédei Mihály csak 1778-ban is próbálkozik „egy nagy Báál-ház” építésével, ami időnap előtt összeomlik – tájékoztat Asztalos Lajos helytörténész.
légyen az tulajdonos vagy alkalmazott, Kr. e. 600 évvel Szolón athéni politikus úgy szabályozta ezek működését, hogy megadóztatta. Nem hiába sorolták a hét görög bölcs közé. A Vénusz-Pándémosz védelme alatt álló első görög állami bordélyt tehát Athén városában húzták fel, és diktérionnak nevezték; az orgiáról, kicsapongásairól híres ókori Rómában később lupanarium volt a neve.
Az athéni módit mifelénk főleg a 19. század második felében kezdték szélesebb körben alkalmazni (bár Mária Terézia korából is van tudomásunk „fürdős kurvákat” foglalkoztató ún. vizes bordélyokról), nem is annyira adóvonzati megfontolásból, mint inkább a nemi betegségek rohamszerű terjedésének megfékezése céljából.
hogy aztán onnantól kezdve a különböző törvényhatóságok által hozott, illetve helyi jellegű szabályrendeletek mintájául szolgáljon. 1879-ben már törvénycikkely írja elő: „kéjnők, a kik a reájuk vonatkozó hatósági szabályokat meg nem tartják: egy hónapig terjedhető elzárással büntettetnek.” A bordélyházak ez idő tájt élték fénykorukat.
Egy korabeli kimutatás szerint 1881-ben csak Árva, Győr, Kis-Küküllő és Kolozs vármegyében nem voltak prostituáltak hivatalosan számon tartva. Ekkor összesen mintegy 7000, Marosvásárhelyen 110 kéjnőről tudtak. Összehasonlításképpen: Párizsban 1107, Budapesten 433, Aradon 195, Nagyváradon 170, Szatmárnémetiben 130 szerepelt nyilvántartásban. Aztán az első világháborút megelőző években fővárosunk már a harmadik helyen állt európai viszonylatban, Párizs, Berlin után.
A marosvásárhelyi Ferenc József-laktanya. Lakói gyakori vendégei voltak a bordélyházaknak
Fotó: Korabeli képeslap (Pethő Csongor gyűjteményéből)
Körtesi Zsuzsanna, a Román Akadémia marosvásárhelyi fiókintézetének könyvtárosa kutatásaiból kiderül,
1917-ben 59, az 1921–1950 közötti időszakból 170 prostituáltról van adata.
A város egyik legismertebb, főként közkatonák, inasok által látogatott bordélyháza a Csillag-közben működött. Ezt Legények házaként is aposztrofálták, Elefánt Károly terveztette Toroczkai Wigand Ede építésszel. Egy vendéglőteremből és több, közös udvarról nyíló, de külön bejáratú helyiségből állt, a szomszéd házban lakó tulajdonos egy belső ajtón keresztül közlekedve felügyelte a lányokat és a vendégeket.
– olvashatjuk a Keresztes Gyula Marosvásárhely régi épületei című kötetében.
A másik, az úgyszintén belső udvaros Malom utcai számított elegánsabbnak, ennek törzsvendég gárdáját inkább tisztek és jobb módú férfiak képezték, bár nem kizárólag szexuális szolgáltatásért jártak ide, hanem italozni, kártyázni, nézelődni is.
A Palás-köz amolyan székely fővárosi Rákóczi térként fungált, ahol az ún. szabad prostituáltak kínálták szolgáltatásaikat. A Hidegvölgy is hasonló szereppel bírt, de sokkal veszélyesebb hírében állt, miután itt több ügyfelet is kiraboltak.
A marosvásárhelyi „Székely kioszk”, ahol a madám ünnepeltette a születésnapját
Fotó: Korabeli képeslap (Pethő Csongor gyűjteményéből)
A Malom utcai, 1878-ban megnyílt Stein-féle bordélyt a környékén lakók 1908-ban el akarták költöztetni, mondván, az éjszakai duhajkodás zavarja nyugalmukat, és e célból beadvánnyal fordultak a városvezetéshez.
Ennek eredményeként a nyilvánosház a helyén maradhatott, igaz, a kedélyek lecsillapítása érdekében a Kossuth utcai rendőrposztot ide költöztették.
Pedig a rendőrség jelenléte nem föltétlenül jelentette a törvényesség betartását, különösen a fizetett szerelem piacán. Jó pénzért, netán szolgáltatásáért cserében gyakorta szemet hunytak a kihágások fölött, elnézték a szabadon praktizálók ténykedését, sőt nem egy esetben maguk futtatták őket. Mint például Adorján Ferenc, akinek esetét a következőképpen taglalta a Székely Lapok 1901. aug. 18-i száma:
Egy közszolgálatban álló közeg, hivatala negligálásával, évek hosszú során üzelmeket folytat, és lakásán állandólag 3–4 kétes egzisztencziájú nő tartózkodott, daczára mindezeknek, senki se tette meg eddig a lépéseket az iránt, hogy a prostitucziónak ezt a »hivatalos helyét« lerombolják. Pedig ennek létezéséről tudtak. Most azonban már tűrhetetlenné vált a dolog (talán a konczon többen verekedtek), és feljelentést tettek Adorján ellen. Hofbauer polgármester-helyettes azonnal elbocsátotta Adorjánt szolgálatából, s vizsgálatot indíttatott…”
A tiszti pavilon vendégei inkább a Malom utcai bordélyházat látogatták
Fotó: Korabeli képeslap (Pethő Csongor gyűjteményéből)
A vizsgálat eredményéről nem találtunk hírt, ám ugyanezen lapszám egy másik, fölöttébb fura helyzetre is rávilágít, miszerint
Ráadásul azon „egy ajtó van az átjárhatásra, mert az ott lakók is az iskola kútjának vizét használják. Ha összeférhetetlen a rendőri állással az olyan nemű foglalkozás, ami miatt ama rendőr – igen helyesen – elmenesztetett, mennyivel inkább össze nem egyeztethető egy iskola erkölcsi nívójával... s már évek óta van így. Tenni kell hát itt is valamit, s ha a rendőri kar becsületét megreperálták, őrizzük meg az iskola erkölcsét is a mételytől.”
Hegedüs Sándor rendőr-főkapitánynak is gyakorta szemére hányták, túlságosan is toleráns a törvénytelen kéjtanyákkal szemben. A Székelység 1904. máj. 22-i számában két ilyet is a figyelmébe ajánlanak (a Fürdő utca 5. és 8. szám alatti lakásokat), miközben a cikkíró imigyen morfondírozik:
összeadván annyi pénzt, hogy abból házakért járó bért a háztulajdonosoknak megfizetik, és kérik szépen, hogy ne adjanak helyet a prostitúciónak, hiszen anyagi kárt nem szenvednek, de szolgálatot tesznek – a közügynek!”
Hogy a rendőrök becsületét mennyire sikerült „megreperálni”, azt nem tudjuk, de még 1917-ben is az akkori főispán annyira „bízott” bennük, hogy Budapestről kért katonai detektívet a tiltott bordélyházak, be nem jelentett utcanők felderítésére. Ennek a Hochstatter Mihálynak a ténykedése nyomán aztán a legális nyilvánosházak matrónáinak visszaélései is kitudódtak.
Az is kiderült, hogy Elefánt Károlyné, a Csillag-közi madame a Székely kioszkban ünnepeltette meg a születésnapját, és a számlát a meghívott prostituáltakkal fizettette ki” – írja Körtesi Zsuzsanna a 2023-as Székely Kalendáriumban.
A marosvásárhelyi egykori Legények háza manapság
Fotó: Haáz Vince
A madámok rovásán azonban ennél sokkal súlyosabb törvényszegések is szerepeltek: nem minden alkalmazottjukat jelentették be időben, nem kötelezték orvosi vizsgálatra őket.
Így nem csoda, hogy Szentpétery Gyula honvéd főorvosnak a nemi betegek számának ijesztő emelkedésére kell figyelmeztetnie a főispánt. Kimutatása szerint csak 1916. október 20-a és 1917. április 3-a között 235 személyt utaltak be különböző nemi betegségekkel, köztük 40 bordélyházi foglalkoztatottat. Ugyanő a cselédek, tésztaárusok, cirkuszisták, pincérlányok, orfeumi énekesnők karhatalommal történő megvizsgáltatását is kérte a prefektustól, hiszen a jelzett időszakban megvizsgált 26 vendéglői cselédlány közül 11 nemi betegnek bizonyult.
Marosvásárhelyen a bordélyházakat államosították, későbbi sorsuk másfajta történelem lapjaira kívánkozik. Mi pedig a következő részben a szomszédos székely vármegyékbe ruccanunk át.
Lezárult az előkészítő osztályba való beiratkozás első szakasza. Háromszéken és Maros megyében minden magyar osztály megalakulhat, amelyet beterveztek, de sehol nincs túljelentkezés. Olyan is van, amely létszám alatt indulna el.
Egy személy elhunyt, egy nő és egy kisgyermek pedig megsérült, miután egy jármű az A1-es autópálya leállósávján nekiütközött egy kamionnak.
Hatalmas mennyiségű építési törmelék keletkezik Sepsiszentgyörgyön a volt Bodok hotel bontása, illetve a volt tyúkfarm felszámolása nyomán a hulladéknak egy külön lerakótelepet létesített a város az egykori szeméttelep szomszédságában.
Hallgatólagosan elfogadta a képviselőház azt a törvénytervezetet, amely értelmében a köztisztséget betöltő pedagógusok legtöbb öt egymást követő éven át tarthatják fent tanári állásukat. A tervezetről a szenátus szavaz döntő házként.
Friss, zöld hajtásokat legelő medvét vettek videóra a Radnai-havasokban. Noha elsőre meglepőnek tűnhet a nagyvad eme szokása, szakemberek szerint valóban szokásról van szó, ami a tél után rendszeresen előfordul.
Hóréteg fedi az éppen a virágzás elején álló nárciszokat a Radnai-havasok 1600 méteres magasságában található nárciszmezőn, miután a hétvégén lehavazott a régióban – közölte hétfőn a Radnai-havasok Nemzeti Park Igazgatósága.
Vízzel telt fel hétfőn Csíkszereda polgármesteri hivatalának pincéje, az onnan kiszivattyúzott víz a hivatal előtt, az úttestre folyik.
Ezen a héten a megszokottnál sokkal hidegebb lesz országszerte, jövő héten azonban ismét felmelegedik az idő, a nappali hőmérsékleti csúcsértékek 20-23 Celsius-fokig emelkednek majd.
Akár 25 ezer lejes támogatást is elnyerhetnek azok a diákok, akik robotikában vagy programozásban országos vagy nemzetközi szinten jól teljesítenek. Pályázni október elsejéig lehet, a nyerteseket havonta hirdetik ki.
1 hozzászólás