Kirulyfürdőn megállt az idő

„Ott, az a romhalmaz” – mutatja egy kirulyfürdői lakos, amikor a tábor holléte felől érdeklődünk. 2001-ben itt még gyermekzsivajtól volt hangos minden, 2010-ben pedig még a madarak is hallgatnak. Kísérteties a csend, a gyomban elillanó gyíkok (?) a frászt hozzák rád, mintha a Sztrugackij testvérek Stalkerjének Zónájában járnánk. Festői környezetben rothadó múlt. Az egyik villa padlózatán egy megsárgult Udvarhelyi Híradó után nyúlok, nézem a dátumot (2001. július 26.), s a címeket: „A polgármester (Szász Jenő) veszít népszerűségéből”, „Dr. Papp-Kincses Emese megyei tanácsos válasza Bunta Leventének – a replika jogán”. (A Barátok közt egyébként a 861. részénél tartott.)

Lesújtó látvány nyújt a pusztuló üdülőtelep, pedig gyönyörű emlékekből él: egykor gyerekcsapatok, iskoláscsoportok, kirándulók töltöttek itt felejthetetlen napokat. A mi látogatásunk is felejthetetlen lesz, de pozitívumként talán csak az időjárást és a körülölelő természet gyönyörűségét említhetem. Na meg a reményt, hogy idén talán megmozdul valami.

„Most látom a lehetőséget”,

vélekedik Csedő Zsófia, a Hargita megyei ifjúsági igazgatóság vezetője. Napirenden van nálunk a kirulyfürdői tábor helyzete – fejtette ki Csedő Zsófia, a Hargita megyei ifjúsági igazgatóság vezetője. Nekünk is az a célunk, hogy a tábor a jogos tulajdonos kezébe kerüljön, vagy egy olyan társasághoz, amely érdemben tudná működtetni, hogy ne pusztuljon tovább. 2006 óta dolgozunk ezen. A terület egy része az egyházé, a másik a lövétei közbirtokosságé. A lövétei tanács letett egy kérést Bukarest felé, de még nem kaptak rá választ. Mi is szorgalmaztuk, hogy az ottani házak a tanácshoz kerüljenek. Bonyolítja az ügyet, hogy az épületek állami tulajdont képeznek, a terület pedig magántulajdonban van. Időközben Bukarestben is megváltozott az intézményrendszer, egyik minisztériumtól kerültünk a másikig, új hatóság jött létre, s amíg stabilizálódtak a dolgok, nem volt, aki döntést hozzon. Most látom lehetőségét az ügyintézésnek, amit szeretnénk véglegesíteni, mert az igazgatóságnak sem érdeke, hogy tartsa ezeket az épületeket, hiszen az állam nem fog annyi pénzt adni, hogy teljesen fel lehessen újítani. Arra törekszünk, hogy olyan tulajdonos kezébe adjuk, aki rendesen tudná működtetni, és beruházásra is van tőkéje.