Túl a közös sütésen, főzésen – a csapatépítők értelme

– mondja. A cégtulajdonosok persze nem minden esetben hívnak facilitátort, aki foglalkozásokat tart az alkalmazottaknak; vannak lazulós, bulizós csapatépítők, illetve a bármilyen munkától (a személyiségfejlesztést is beleértve) mentes események, de ezeket is lehet úgy szervezni, hogy a csapatkohéziót erősítsék.

Az, hogy ki mire szavaz, személyfüggő is lehet, de

Utóbbi sem kevésbé hasznos, hiszen Molnár Judit szerint „az már kutatások által bizonyított tény, hogy amikor egyén és egyén között javul a kapcsolat, az már hatással van a munkavégzés hatékonyságára is: ha valakivel már néhányszor söröztem, ismerem a hobbijait, tudok a családjáról, jobban tudok kapcsolódni hozzá, eredményesebben dolgozunk együtt, még akkor is, ha egyébként ellentétes nézeteket vallunk.”

Amikor pedig megvan a cél – például, hogy javuljon a kommunikáció, oldódjon meg egy konfliktus, vagy csak „érezzük jól magunkat” (mert szakmai kompetenciákhoz nem nyúlnak a csapatépítőkön) –, akkor meg lehet hozzá válogatni az eszközöket. Néha játékosabbakat, máskor pedig gyakorlatiasabbat, mert a játékra nem minden célcsoport nyitott: „nyakkendős ügyvédekkel nem fogok játszani, legalábbis nem az első percektől”, mondja Aczél Dóra. Holott a játékok is ugyanoda vezetnek, csak más úton, ugyanakkor keretbe helyezik a történéseket.

„Lehet, hogy azt kérem tőlük, menjenek át a folyó túloldalára csapatostól, mert mondjuk akkor kapja meg a cég az áhított jó nevű kliens megrendelését. Ilyenkor időt adok a megoldási stratégia kidolgozásához, hiszen különböző feladatokat kell közben megoldani a résztvevőknek. Szeretek olyan helyzeteket teremteni, amikor nem sikerül a dolog, mert akkor eszkalálódnak a konfliktusok, vádaskodások is elhangzanak – például »miattad nem sikerült«, »nem figyeltél rám« –, és ezekből, ezek megoldásából lehet tanulni. Játékról beszélünk, de közben mégis a való életről. Mert mi történik? Van az embereken egy ún. »civilizációs máz« (Bányai Sándortól, a magyarországi Kalandok és Álmok élménypedagógiai szakmai műhely megalapítójától származik ezt a kifejezés) a megtanult viselkedési formákból, és ezt le kell fejteni, hogy az őszinte magig eljussunk.”

– állítja Molnár Judit –, hiszen az is előfordul, hogy a megrendelőkkel való többszöri átbeszélés után sem azzal a helyzettel találkoznak, amire rákészültek. Ezt azzal az esettel példázta, amikor egy cégen belül, ahol elméletileg már egymást jól ismerő emberek dolgoztak, sok minden jól működött, kiderült, hogy tulajdonképpen két tábor van, amelyek viszont nem ismerik egymást. Ilyenkor szükséges a program gyors újratervezése, és meglehet, hogy tíz percen múlik egy kétnapos program sikere.

Ha ügyvédek fát vágatnak, az csapatépítő?

Lehet a csapatépítőt egy raftingolásra alapozni, vagy via ferrata megmászására, de lehet olyan „extrém” dolgokat is műveltetni a résztvevőkkel, mint a favágás, a padlizsán- vagy kenyérsütés. „Ez lehet, hogy nem extrém Székelyföldön, de egy 50 fős nagyváradi ügyvédcsoportnak már az lehet” – példálózott Aczél Dóra. Olyan is megtörtént, hogy kimentek az egyesület tanyájára, ahol nincs bevezetve a víz, és áram is csak annyi van, amennyit a napelem tud szolgáltatni, az pedig csak a hűtőszekrény életben tartásához elég – oda is ügyvédekkel látogatott ki Dóra, aki megnyugtatott: mindenki túlélte a kalandot, nem is volt igényük a kütyüzésre, mert a tréner lefoglalta őket.

A csapat emberekből, személyiségekből áll, és

– magyarázza Judit, válaszképpen a gyakran tapasztalt ellenállásra, mely az önismeret kapcsán felmerül.

„Nem az a cél, hogy feltárjuk, honnan erednek a berögződéseink. Amikor például a delegálással van valakinek problémája – ez gyakori probléma, hogy nem tudjuk másnak leosztani a feladatokat –, fel kell tenni a kérdést, hogy mi akadályozza ebben az embereket: lehet az a belső meggyőződésük, hogy senki nem tudja úgy elvégezni a feladatokat, mint ők. Ezt nem egyéni szinten dolgozzuk fel, de fontos tudatosítani, hogy »én így működök, ez hol akadályoz vagy segít engem«. Én nagyon hiszek a tapasztalati tanulásban, fontos megélni, megnevezni az érzéseinket: különböző helyzetekben sokszor kiderül, hogy felnőtt emberek nem is tudják megnevezni őket.”

A csapatépítők elengedhetetlen része a kiadós kiértékelés: mit értek el közösen, mit éreztek közben, mit és min változtatnának. Ha lehetőség van rá, a trénerek megadják a teret, időt ahhoz hogy ezúttal jobban megismételjék a folyamatot, már tudatában a követett mintáknak.

Molnár Judit a csapatépítők résztvevőjeként, alanyaként is ránézett az eseményekre: számára a program szünetei is nagyon értékesek, mert ilyenkor lehet olyan dolgokat megbeszélni a kollégákkal, amire a hétköznapokban nem kerül sor. Ugyanakkor szereti a jól strukturált programokat is, amikor azt érzi, hogy játékosan visznek bele egy olyan folyamatba, aminek a végén felszabadulást él meg.

Ahol napirenden van a képzés és csapatépítés

Természetesen a megrendelők, cégvezetők álláspontjára is kíváncsiak voltunk, mik az ő tapasztalataik egy-egy csapatépítő után, illetve mi befolyásolja a választásukat?
Berszány Tibor, az élelmiszer-forgalmazásban és vendéglátásban érdekelt, több mint 500 fős alkalmazotti létszámmal rendelkező sepsiszentgyörgyi Bertis cégcsoport vezetője elmondta, számára elkülönül a képzés és a csapatépítő: előbbieket akár a 300–500 embernek is megszervezték már, de kisebb csoportnak is, például középvezetőknek; utóbbit inkább egy szűkebb csoportoknak (például az irodai személyzetnek vagy értékesítőknek) szervezik. Ilyenkor nem a szakmai ismereteken van a hangsúly, hanem olyan készségek fejlesztésén – kommunikáció, konfliktusmenedzsment, egészséges életmód –, amelyeknek a mindennapi életben folyamatosan hasznát veheti az ember.

Az alkalmazottaira figyelmet fordító cégvezető gyakran hív képzőket Budapestről, de székelyföldi szakemberekkel is dolgozik. A személyzet pedig értékeli, amit számukra a cég nyújt, sokszor érdeklődnek a következő alkalmak után, és azt is megerősítette a cégtulajdonos, hogy ha egy általában együtt dolgozó csoport a mindennapi környezetből kiszakad és mással foglalkozik, legyen akár csak egy közös sütés-főzés a program, utána javul a munkamorál és jobb az együttműködés a csapattagok között.