A száműzöttekre is emlékezni kell

Az osztrák önkény, a később jóságosnak beállított I. Ferenc József kegyetlenül bánt a legyőzöttekkel. Akiket nem sikerült kézre keríteni, akiknek sikerült elmenekülniük a megtorló intézkedések elöl, azoknak jobb híján nevét szögezték a bitófára. Jelképesen végezték ki őket. Másokat agyonhallgattak, megtiltották nekik, hogy hazatérjenek. Még a kiegyezés után is nagyon sokan voltak, akik a száműzetés keserű kenyerét ették, nem ritkán életük fogytáig.

Az emigráció a korábban ellenségnek számító Törökország felé irányult. Viddinben több mint 4000 száműzött gyűlt össze: a temesvári csatában szétvert honvédsereg katonái, az erdélyi csapatok emberei, Bem apó, a Perczel testvérek, Kmety, Guyon, Batthyány Kázmér, Mészáros Lázár, Dembinski, Kossuth és környezete. A porta megtagadta ugyan a bujdosók kiadatását, de kötelezte magát, hogy Kossuthot és az Ausztriára nézve veszedelmes többi emigránst Kis-Ázsiába internálja. A mohamedán hitre térteket, Bem tábornokkal az élükön Aleppóba irányította.

Mozgalmassá vált a törökországi bujdosók élete 1853-ban, a nagy keleti háború idején. Ekkor megvillant a reménysugár és bíznak abban, hogy a háborúval kapcsolatos európai bonyodalomban a magyarság sorsát is jobbra fordíthatják. Klapka és Czetz tábornok Konstantinápolyba sietett, ahol a hadügyminiszter kihallgatáson fogadta őket, de nem juttatott nekik megfelelő hatáskört. Klapka egy ideig figyelte a háború eseményeit, azután visszatért nyugatra. Az egykori honvédtisztek közül sokan részt vettek a harcban. Kmety és Guyon tábornok Kars várát védte. Ebben az időben Gál Sándor honvédezredes kalandos tervet készített a haza felszabadítására, mely szerint az emigráció Görögországban gyülekezzen, fölfegyverkezve vonuljon keresztül török területen, és törjön be Magyarországba, de bujdosó társai nem fogadták el merész tervét.

Szomorú a sorsa a mohamedán hitre tért katonáknak. Bem tábornok nem bírta a klímát Aleppóban, s 1850. decemberében eltávozott az élők sorából. Richard Guyon 1856-ban hirtelen meghalt, azt rebesgették, hogy méreg ölte meg, báró Steint a porta elzáratta és börtönében mérgezték meg. Az egykori turini követ, báró Splényi a hasisélvezet áldozata lett, teljes nyomorban, mint kolduló dervis fejezte be életét.

1859-ben mozgolódás támadt a törökországi magyarok között, az osztrák-olasz-francia háború kitörése után a magyar légió szervezésének híre eljutott Konstantinápolyba is, ennek következtében sokan közülük olasz földre siettek, s beléptek a légióba. Berzenczey László, a marosvásárhelyi táblai írnok, majd gyakran ide látogató, a forradalmi ifjúság által bálványozott országgyűlési képviselő a hozzá forduló honfitársait ellátta jó tanáccsal, útlevéllel s Olaszország felé irányította őket. Kudarcai következtében súlyos beteg lett, elméje elborult.  

Bárdy Rudolph de Kovatsi Viddinben értesült a magyar harc bukásáról, itt találkozott a bujdosókkal, felkereste Kossuthot, kinek hűséges hívévé lett. Később az ő megbízásából ment Konstantinápolyba, ahol megismerkedett báró Orbán Balázzsal, az ő házában hallotta, hogy az osztrák követ, Kossuthot és az emigráció kiváló egyéniségeit bérencekkel meg akarja gyilkoltatni. Bárdy Sumlába sietett és megmentette őket.

Lászlófalvi Velics Károly a tordai nemzetőrség tagja volt, majd részt vett Bem diadalmas hadjáratában. A zsibói fegyverletétel után elmenekült, először itthon bujdosott, haza nem mehetett, mert egész családja, melynek több tagja küzdött a magyar szabadságért, be volt vádolva Urbánnál. Konstantinápolyba költözött. Itt belépett a magyar egyletbe, később a török hadsereg tagja lett, majd gyógyszerész üzletet nyitott.

Pap János honvédfőhadnagy hosszú bolyongás után értek el Viddinbe. Végigjárta a törökországi emigráció nagyobb állomásait: Sumlát, Konstantinápolyt, később a török hadseregbe lépett, Damaszkuszba került, ahol Guyon tábornok hadsegéde lett, a keleti háború kitörése után Kars várába ment, melyet Kmety védett, ekkor több magyar gyűlt ide. Felesége halálhírére visszatért Damaszkuszba, majd Konstantinápolyban telepedett meg, polgári foglalkozás után nézett. 1861-ben elhagyta Konstantinápolyt és az olaszországi magyar légió tagja lett.

A szabadságharc leverése után 18 esztendeig élt száműzetésben Perczel Miklós. 1849 augusztusában bátyjával Móriccal elhatározzák, hogy Törökországba menekülnek. Viddin, Sumla, Kutahia v63t törökországi tartózkodási helyük.

Reményi (Hoffmann) Ede, Görgey kedvenc hegedűse is külföldre menekült, és hosszabb ideig tartózkodott Konstantinápolyban. Veress Sándor Várnában szabómesterséget tanult, később Tulcsa mellett gazdálkodott. 1859-ben az olaszországi magyar légió tagja lett, a béke nagy csalódást okozott neki is, ezután visszatért keletre. Romániában mérnökként dolgozott élete végéig.

Czetz János, a gidófalvi örmény-magyar-székely család sarja, akinek a nevét szintén bitófára szegezték, tevékenyen részt vett a 48-as magyar emigráció politikai és katonai tevékenységében. Évtizedes vándorlása 1860-ban ért véget, miután feleségének (Argentína akkori elnökének húga) köszönhetően új hazára talált Argentínában. Feltérképezte az ország Paraguay-jal és Brazíliával határos vidékét, emellett számos vasútvonal építkezését is ő irányította. Ő alapította az argentin katonai földrajzi intézetet, amely az irányítása alatt egész Argentínát feltérképezte. A Buenos Aires-i Katonai Akadémiának 25 éven át volt igazgatója. A Paraguay elleni háborúban részt vett a hadműveletek irányításában. Czetz jó barátságban volt Asbóth Sándorral, Kossuth egykori segédtisztjével, aki 1866-68 között az Amerikai Egyesült Államok argentínai és uruguayi nagykövete volt. 1904-ben bekövetkezett halála után a katonai akadémia előtt ember nagyságú ércszobrot állítottak emlékére.

Illő, hogy olykor ezekre az emberekre és sok ezer sorstársukra is gondoljunk a szabadságharc kapcsán.