Naftalinba tett autonómia

„A rendszerváltozás után a romániai magyarság úgy döntött, hogy saját harcát, autonómiatörekvéseit  békésen, parlamenti eszközökkel oldja meg. Régebb a közösség könnyebben mozgott, bizonyos ügyek mellett tömegesen kiállt. Azóta viszont szomorúak az ez irányú tapasztalataink, ma már nem igazán van olyan ügy, ami utcára viszi az embereket. Talán csak Székelyföld feldarabolása esetén lenne ez másként, ezzel viszont az a baj, hogy Székelyföld már fel van darabolva három megyére” – jelentette ki az autonómiatörekvésekről szóló tusványosi pénteki előadáson Papp Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke.

Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke az autonómiatörekvések elmúlt huszonkét esztendejének történetét vázolta fel, majd arra a következtetésre jutott, hogy gyakorlatilag e téren semmi sem történt. Meglátása szerint az RMDSZ 1996-os kormányra lépésével „naftalinba tette az egész autonómiakérdést”.

„Tizenhat évvel ezelőtt az RMDSZ azt üzente a nyugati világnak, hogy nem szükséges az erdélyi autonómiakérdés nemzetköziesítése. Ez még ma is tartana, ha 2003-ban nem alakult volna meg a Székely Nemzeti Tanács” – summázta Borbély.

Az utcára vonulás lehetősége

Tudományos szempontból közelítette meg az autonómiakérdést Bakk Miklós politológus. „Az autonómia kezdetben arra szolgált, hogy megteremtsen egy politikai közösséget, később viszont választási jelszóvá züllött. Kezdetben az autonómiatörekvéseket egyetlen erős képviseletre bíztuk, amelyről mára bebizonyosodott, hogy ez nem elegendő. Szükség van tehát egy ún. mozgalmi komponensre” – magyarázta a politológus. „E mozgalmi komponens létrehozása és Székelyföld lakóinak mozgósítása a román regionalizációs törvény életbe léptetésekor lehetséges, mert vannak olyan tervek, amelyek szétszabdalnák Székelyföldet. Ez lehet az a pont, amikor azt mondhatjuk, tüntetni kell” – vetítette előre Bakk Miklós.