Látszik a fény az alagútban, de dudál

Victor Ponta miniszterelnök még nem tudja, hogy mi vár rá. A statisztikák szerint keserűség, bánat és felejtés. Pedig még milyen fiatal, szegény. De ne fussunk előre, vegyük sorra a dolgokat.

Az USL-t a Băsescu-ellenesség kovácsolta egybe, de a gyűlölet önmagában nem volt elég, hogy négy évre egyben tartsa a PSD és a PNL alkotta szövetséget. Ezek a pártok most sem szeretik jobban az államfőt, mint korábban, de ez önmagában édeskevés, amikor a hatalmat és a pénzek feletti befolyást kell uralni és megvédeni, főleg egymástól. Már az is csoda, hogy ennyi ideig kitartott a koalíció.

A liberálisok hát mentek, a küszöb előtt ott várakozik az RMDSZ, hogy a kormányzás oly nehéz terheiben osztozzon azokkal, akik másfél évvel ezelőtt félreseperték. A politika nem homokozó, itt nincs örök harag, bármit is kiabáljanak egymásra a pajtások, bármikor készek összefogni, ha az állam pénzéről van szó. Azonban az mégis furcsának tűnhet a naiv választópolgárnak, hogy miként lehet összebútorozni azzal a Voiculescuval, akiről jogerősen is kimondták: együttműködött a szekuval. És aki személyesen akadályozta meg, hogy a 2012-es parlamenti választások után létrejött USL maga mellé vegye a kormányba az RMDSZ-t. Bizonyára egy félmarék hányinger-csillapító tabletta segít elviselni a helyzetet. Mármint a naiv választópolgárnak.

Akkor most elő lehet venni a naftalinból a már bejáratott RMDSZ-minisztereket. Jöhet Korodi Attila, aki nemcsak jólfésült és tud késsel, villával enni, de még értelmes is. Azaz jöhetne, hacsak Borbély László, a másik dzsóker meg nem fúrja, mint annak idején. És persze jöhet Kelemen Hunor, aki várhatóan a kulturális tárca gondjai mellett a kormányfő-helyettesi tisztséget is megkapja. Egészen biztosan jó lesz ez nekünk, magyaroknak, hiszen ő is megmondta.

Az RMDSZ-szel és a piócapártokkal (PC+UNPR) lepaktálva a Victor Ponta vezette szociáldemokratáknak meglesz a parlamenti többségük, és kitörhet végre a béke. Ameddig aztán el nem kezdődik a szokásos átülési szezon, amikor a képviselők és szenátorok masszívan átiratkoznak más pártokba és kezdődik minden elölről.  

Amúgy Ponta helyében elgondolkodnék egy kicsit azon, hogy mi is történt az idők során azokkal a kormányfőkkel, akikkel az RMDSZ együttműködött. Ennek szép, hosszú története van, közel két évtizedes. Nézzük csak a listát! Az első Victor Ciorbea volt. Emlékszik még rá valaki? Következett Radu Vasile, nyugodjon békében, majd Mugur Isărescu, aki annyira jóllakott a politizálással, hogy  azóta is ívben elkerüli a kormánypalotát. Aztán ott volt Adrian Năstase, aki a jó magaviseletének köszönhetően talán ismét idő előtt szabadul a börtönből. Călin Popescu Tăriceanu négy évet húzott le, azóta is keresi önmagát, Emil Boc pedig a béna kormányzás után polgármesterként bujkál. Az utolsó Mihai Răzvan Ungureanu volt, aki okos, bátor és még magyarul is tud, és aki szintén kóvályog a politikai ködben.

1996 óta, amióta az RMDSZ belülről vagy kívülről támogatott kormányokat, a miniszterelnökök mind eltűntek a hazai politika első vonalából. Ki gondolná, hogy itt van ez a fiatal fickó, Victor Ponta, aki duzzad a tettvágytól és a hülyeségektől, politikai értelemben az órái mégis meg vannak számlálva? Normális esetben fényes jövő várna rá, de mi már tudjuk, hogy neki annyi.

Megjelent a Csíki Hírlap 2014. február 28.-i, pénteki számában.