Hát akkor hajrá!

Bukarest keménykedik: megtiltotta négy magyarországi személy belépését Romániába, és meglebegtette, hogy eljárás indul mindenki ellen, aki törvény- és alkotmányellenes kijelentéseket tesz. Muhaha.

Négy olyan egyén lett az autonómiaharc áldozata, akikkel ennél jobbat nem is tehetett volna Bukarest. Ők most hősök a köreikben, mert lám, Románia összecsinálta magát tőlük. Pedig ennél többről volna szó. Úgy is mondhatnánk, hogy itt megkavarják a dolgokat, aztán szépen hazamennek, mi pedig állhatunk neki ellapátolni a trágyát a nappaliból. Mert azt azért ne feledjük, hogy a lelkes híveik Marosvásárhelyen ellopták a show-t, az autonómiatüntetésből a román média így nyilván a kisebb fokú dulakodást fújta fel kolosszálisra, és gyorsan összemosta az autonómiát a vélt vagy valós szélsőségesekkel. Ezzel pedig ismét elterelődött a hangsúly a lényegről, azaz rólunk. A kitiltottak a főszereplők, és nem az, hogy ezrek hajlandók az utcára menni az autonómiáért.

A román hatóságok fenyegetőzése egyenesen nevetséges, még hogy nem szabad törvény- és alkotmányellenes kijelentéseket tenni! Álljunk csak meg itt egy kérdés erejéig. Tehát, ha azt mondom, autonómiát Székelyföldnek, mi több, teli torokból ordítom Marosvásárhelyen, akkor az alkotmányellenes, mert az alaptörvény nem tér ki ilyen típusú közigazgatási egységre? Na ne hülyéskedjünk! Amikor a román közéletet félévente végigszántja a monarchia visszaállításának gondolata, amelyről egyaránt kifejti véleményét kormánypárti és ellenzéki – minden jogi következmény nélkül –, akkor itt azért több mint kettős mércéről beszélhetünk. A monarchia sokkal nagyobb arányban mond ellent a köztársasági államformát rögzítő alkotmánynak, mint az autonómiázás. De maga a monarchia kérdésének felvetése sehogy sem alkotmányellenes, mint ahogy az autonómia követelése sem lehet az. Nem a kérdés, nem a kijelentés, hanem a cselekedet ütközhet valamelyik jogszabályba. Legalábbis normális helyeken.

Az is nevetséges, miszerint a magyar szélsőségesek nemzetbiztonsági okok miatt veszélyesek. És a román ultrák nem? Sőt, mi van az egész ország önállóságát veszélyeztető pártsemleges alakokkal, akik a komplett román energiabizniszt zsebre vágták? És az élelmiszeripari maffiával? Hát az erdőmaffiával? Ezek sokkalta veszélyesebbek az országra és lakosságára, mint bárki más, aki csak beszélni akar.

Băsescu egy minapi interjúban kibökte, egyáltalán nem világos számára, hogy milyen autonómiát akar Székelyföld. Na, ez a nyilatkozat kellő hangsúllyal jelzi, hogy ideje túllépni a lakossági fórumok, koszorúzások, megemlékezések háromszögében elpufogtatott autonómialicitáláson, és a románokat kell párbeszédre kényszeríteni.

Bármelyik kormányról, elnökről is volt szó, sosem értették, hogy mit akarunk. Erre válaszképpen mi egymás közt jól megbeszéltük, hogy így vagy úgy, ilyen és ekkora autonómia kell. Ebből viszont mindössze annyi jött át a románság zömének, hogy mi a négy sarkától felkapjuk és átvisszük Székelyföldet Magyarországba. Persze, értem én, hogy nem nagyon van, akivel tárgyalni Bukarestben, mert nem is akarnak szóba állni Székelyfölddel kapcsolatos dolgokról. Érdekes azonban, hogy ha akármelyik kormányt kell támogatni, akkor azonnal megterítenek a tárgyalóasztalnál, lehet beszélni miniszteri tárcákról, államtitkári tisztségekről, pénzekről és így tovább. Nos, remek alkalom nyílt arra, hogy a mi érdekképviseletünk nehéz terhét Bukarestben felvállaló emberek közvetlenül beszélhessenek ezekről a dolgokról éppen azokkal, akiknek páratlan szívességet tesznek azért, hogy hatalomban maradhassanak. A téma roppant aktuális, ugyanakkor ott van már egy csomó emberünk a román fővárosban, és még egy csomóan éppen pakolnak, hogy beköltözzenek. Úgyhogy sok sikert, srácok!

És meséljetek mihamarább, hogy haladtok ezzel a párbeszéddel.