Kovács Attila
2017. február 09., 11:242017. február 09., 11:24
Hogy egyre kevesebb a személyszállításra használható vasúti kocsi az országban, már jó néhány éve ismert, és az sem újdonság, hogy a vonatozók számának apadásával párhuzamosan a vagonok száma is szépen lecsökkent.
A mai szerelvények többsége – kivéve a nemzetközi vonatokat – két, jó esetben három személykocsival közlekedik, és hogy, hogy nem, azokban a vonatokban vannak a legtöbbször összezsúfolódott, egymás sarkára taposó emberek, amelyeknél csak két vagont húz a mozdony. A nehéz körülmények között edződött utazók valójában alig panaszkodnak. Néha azért sikerül ideig-óráig javítani a helyzeten – portálunk is többször igyekezett közbenjárni az ügyben, az illetékesek pedig elővettek valahonnan egy-egy plusz személyvagont, amelyek aztán ismét eltünedeztek. De ígéret a megoldásra mindig volt, egészen mostanáig.
Az illetékesek ugyanis most azt mondták, nincs vagon, nem lehet kiegészíteni a szerelvényeket – legalábbis addig, amíg az elhasználtak javítása tart. Nem tudni meddig. Ez a tehetetlenség és a csőd beismerése. Elérkeztünk arra a határra, ahol a lét és nemlét között kell egyensúlyozni. Ahol nincs több hely az utasoknak, akikre ugyan szükség lenne, hogy fenn lehessen tartani a rendszert. Akkor sem lehet változtatni, ha esetleg fél lábon kell állniuk a vagonokban az embereknek, hogy felférjen mindenki a szerelvényre, aki el akar érni a munkahelyére vagy az iskolába.
Pedig a minimálbérek vidékének lakói a vasúttársaság legstabilabb, állandó jövedelmet biztosító, fizetőképes ügyfelei, akik a minden hónapban megvásárolt bérlet mellé meglehetősen mostoha körülményeket kapnak az utazáshoz. Mintha valaki szándékosan szeretné a túléléshez szükséges legminimálisabb körülmények hosszú távú fenntartását, és ezt üzenné akarva-akaratlanul: kis pénz, kis hely. És ezt az elvet a következő generációnak át akarná adni, megpróbálva megállítani az időt.
Kocsis Károly
A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.
Szüszer Róbert
Miért nincs tej és kifli a Hargita megyei iskolákban? Mert kormány, mert kiírás, mert tavalyi program, APIA és elszámolás, mert na. Mi nem világos?
Kozán István
Hiába adta el bombasztikus sikerként Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata a megyei önkormányzat 2024-es büdzséjét, nagy a gyanúnk, hogy a múlt héten elfogadott költségvetés fogja a legnagyobb fejfájást okozni Hargita megyének.
Kozán István
Jottányit sem csorbult volna Csíkszereda jelenlegi városvezetésének érdeme attól, ha Korodi Attila polgármester megemlíti elődjének, Ráduly Róbert Kálmánnak a nevét a hídavatón.
Kozán István
Csak idő kérdése, hogy mikor következik be egy katasztrofális közlekedési baleset a „tarzani” gyorshajtók miatt. Lengyel rendszámú autókkal közlekedőkről van szó, akik lakott területen évek óta olyan tempóban róják a kilométereket, aminek sosem jó a vége.
Kozán István
Oly sok megaláztatás és arculcsapás után szombaton délelőtt, ha csak egy kis időre is, de végre nem másodrendű állampolgároknak érezhettük magunkat itthon, Romániában – a csendőrségnek hála.
Kozán István
Éles vita alakult ki a közösségi térben azzal kapcsolatban, hogy a Máltai Szeretetszolgálat kinek is építette a csíksomlyói foglalkoztatóközpontot. Szerintünk a somlyói roma közösségnek – ami teljesen rendben van.
szóljon hozzá!