Törmelékből előbukkanó történelem

Ásatások a piricskei vámnál

Érdekes újdonságokat tudhattunk meg, hiszen ez az a szakma, amely az írott történelmet tényekkel támasztja alá, sőt azokról az időkről is adalékokkal szolgál, melyekről az írott forrásaink nem regélnek.

A pricskei vám és a Both-vár

A megyében csak az utóbbi időben kezdtek el a múzeumoknál szakképzett régészek tevékenykedni. Az első előadó Demjén Andrea, a Tarisznyás Márton Múzeum régésze például ki is jelentette, hogy három éve került az intézményhez, eddig nem volt ott ilyen szakember, ezért rengeteg a kutatnivaló. A pricskei vámról és a Both váránál folytatott ásatásokról számolt be. A vámnál két épületet tártak fel, ezek 18. századiak. Nem bukkantak még korábbi épületek nyomára, így egyelőre a Habsburg birodalmi korszakból származó, egy feltételezhetően kocsiszínként szolgáló és egy szintén ebből az időszakból származó vámházat találtak. A fejedelemkori épületek nyomai még nem kerültek elő, az írásos említések alapján (1606, 1607, 1614) a vám már a 15. században működött. Az osztrák fennhatóság alatt viszont jelentősen kibővítették, kápolnája volt, és orvos is tevékenykedett itt, hiszen a vesztegzárak miatt a határt átlépni szándékozók olykor 21 napot is kénytelenek voltak itt tölteni. A gyergyószentmiklósi múzeum régésze még a Both váránál végzett kutatásokról számolt be, ahol már végeztek mások előzőleg ásatásokat, de nem találtak leletet. Most sikerült pontosan behatárolni az épület falainak vastagságát, sőt, datálni is tudták, mivel az egykori torony törmelékeiből Árpád-kori cserepek kerültek elő.

Fenyéd első temploma

Nyárádi Zsolt, a Haáz Rezső Múzeum régésze a fenyédi csonkatemplomnál végzett kutatásról értekezett. Itt a dűlőnév árulkodott az egykori templomról (mivel a jelenlegi máshol helyezkedik el), és terepszemlék nyomán találtak cserepet és egykori sírokból származó emberi csontokat. A talajerózió veszélybe sodorta a régészeti objektumot, ezért leletmentő ásatást végeztek. Sikerült feltárni a templom keleti falát, a sírokban talált leletből pedig kiderült, hogy a 13. században már állhatott ott templomocska, és a fenyédiek oda temetkeztek. Az ásatás így kézzelfogható bizonyítékokkal igazolta, hogy az 1334-es pápai jegyzékben szereplő Luce településnév Fenyéd elődje.

Fenyédi kutatás

Erdély egyik legkorábbi vára

Erdély legkorábbi váránál, a Rika-erdőben található Kustaly-várnál végzett régészeti feltárásról Sófalvi András, szintén az udvarhelyi múzeum régésze számolt be. A leletek itt is igazolják az írott forrásokat, hogy az első tatárjárás után a várat elhagyták, az addig valószínűleg határon és vármegyében elhelyezkedő építményt ugyanis a Székelyföldhöz csatolták. Továbbá feltételezéseik alapján szintén a várak felhagyását igazolja néhány földsánc és töltés is, mellyel nagy valószínűséggel a szekerek elől zárták el az utakat, hogy megakadályozzák a csempészetet és a rikai vámhoz tereljék az áruforgalmat lebonyolítókat.

Falmaradványokat takart a pityókaföld Kozmáson

Az első csíki nemesi család kúriája

A Csíkban végzett kutatásokról Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze tartott érdekfeszítő előadást. Nem csak a leletekről és az ásatásokról tudhattunk meg részleteket, hanem a régész és a lakosok, földtulajdonosok viszonyáról is.

Kozmáson a Kőházkert-dűlő vezetett az egyik legkorábbi csíki nemesi család, a Becz család kúriájának, kastélyának nyomára. A régészeti terepszemlén, az említett területen, a pityókaásáskor jelentős leletanyagról árulkodó bizonyítékokat, kerámiatörmeléket találtak. A földet művelő gazda nem hitte el, hogy ő olyan területet szánt, amely alatt falak maradványai húzódnak. Szerencsére készségesnek mutatkozott, hogy a régész kutatómunkájára engedélyt adjon. A kutatóárokban feltárt falmaradványok egy egész épületegyüttes létét igazolták, ezt megerősítette a talajradarral végzett vizsgálat is, melyet néhány napja végeztek, így ezen a téren Botár friss eredményekről számolhatott be. Ami még fontosabb viszont, hogy céltudatosan folytathatják jövőben a kúria feltárását.

Gótok is éltek Csíkban

Minden olyan nagyobb munkálatnál, mely a talaj felásását feltételezi, fontos egy régészt is meghívni. Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy Csíkszentimrén, a Kúria-utcában folyó csatornaásáskor a jelen levő Botár István egy gót kemence nyomaira bukkant. Ez nagyon fontos újdonság, hisz a népvándorlások kora vagyis Dácia római provincia 3. századi pusztulása, felhagyása és a magyar honfoglalás, államalapítás (10–11. század) közötti időszak Csíkban teljesen ismeretlen. Ezért is volt jelentős a 2007-ben előkerült 3–4. századi sütőkemence. Idén nyáron a kemence bolygatatlan, ép részét tárták fel, de az ásatáson kiderült, hogy itt valójában egy, hét kemence alkotta munkagödörrel, úgynevezett kemencebokorral van dolguk. Úgy tűnik, hogy az Olt szentimrei teraszán egy nagyobb, hosszabb ideig lakott népvándorlás kori germán-gót falu nyomaira bukkantak, amelynek feltárása sok új érdekes lelettel és ismerettel fogja gazdagítani a korszakra vonatkozó tudást.

Csíkszépvíz – Szent László-kápolna

Talán a régész munkája ott a legfontosabb, ha egy épületről csak legendák beszélnek. Tényekre kell ugyanis alapozni a történelmet, és nem mesékre.

A szépvízi Pogányhavason található Szent László-kápolnát – valószínűleg a neve folytán – úgy tartották, hogy a szent király alapíthatta, egy pogányok feletti győzelme emlékére. Az idei ásatás azonban kiderítette, hogy a kápolna alaprajza valójában nem hasonlít az Árpád-kori kápolnákra, sőt valószínűleg 17. századi alkotás. Csíkszépvíz falu viszont egy bizonytalan eredetű legenda helyett egy hiteles történeti emlékkel gazdagodott. Az épület a régi, Moldva felé vezető út mentén helyezkedett el, és ez volt a csíksomlyói búcsúra érkező csángók egyik pihenőhelye.