
Fotó: Kristály Lehel
A magyar íróknak járó legnagyobb elismerések egyikét, a József Attila-díjat kapta György Attila csíkszeredai prózaíró, a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője. Értesültünk arról is, hogy a Székelyföld egykori főszerkesztője, Erdély egyik legkiemelkedőbb költője, publicistája, Ferenczes István magas magyar állami kitüntetést vehet át március 15-én. Az alábbiakban György Attilával beszélgettünk. (Ferenczes István költő kitüntetésére még visszatérünk.)
2011. március 14., 17:152011. március 14., 17:15
2011. március 14., 22:422011. március 14., 22:42
György Attila író kitüntetését veszi át Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás-minisztertől, a háttérben Szőcs Géza író, az említett minisztérium államtitkára
– Hajós a kikötőben című könyvében megjegyzi, hogy révbe ért, hiszen azzal foglalkozik, amivel mindig is szeretett volna: ír, szerkeszt. Ezenfelül megtalálta otthonát, családot is alapított... Immár a kitüntetések terén is révbe ért, számított a József Attila-díjra, vagy meglepetésként érte az elismerés?
– Az ilyen díj mindig kellemes meglepetésként éri az embert. Nagy adag álszerénység kellene ahhoz, hogy most kisebbítsem vagy bagatellizáljam a jelentőségét. Igen, egyféleképpen, prózaíróként révbe ér az ember ezzel, más kérdés, hogy ez „újabb utakra” kötelez: hiszen nem nyugdíj, hanem az addig megtett utat és az elkövetkezők ígéretét honorálja. Szerb Antal írja valahol, hogy „a tudós egyetlen földi jutalma a kortársak irigysége”, nos, ebben az esetben számomra a legnagyobb jutalom a kortársak elismerése, hiszen erre a díjra a magyarországi írószövetségek közösen jelölnek...
– Megváltoztatja az embert, az írót egy ilyen díj?
– Megváltoztat egy kézfogás vagy egy őszinte gratuláció? Nem hiszem. Jólesik, tagadhatatlanul. De ugyanakkor kötelez. Három nap múlva kevesen emlékeznek arra, hogy milyen díjat kapott az ember: a mindenkori teljesítmény, emberi habitus után ítélik meg, és ez így van a helyén. Részemről még a díjnál is sokkal fontosabb volt a mindennapi barátaim, munkatársaim kézfogása, tekintete.
– Mikorra várhatjuk következő kötetét?
– Idén, ha Isten is megsegít, legalább két új kötetem kellene megjelenjen, ezért (is) sikeresnek látom alkotóilag ezt az évet. Ez persze, nem idei eredmény, hiszen nem az elmúlt négy napban írtam ezeket a könyveket: egyszerűen számomra szerencsésen találkozott az „elvetett mag” és az idei termés. Őszintén remélem, aki eddig szerette írásaimat, ezután is örömét leli bennük: és ennél nagyobb elégtételt semmilyen díj nem jelenthet.
A helyszínen szörnyethalt az az 54 éves férfi, akit Gyimesfelsőlok területén ütött el egy személygépkocsi – tájékoztatott a Hargita megyei rendőrség.
Szombaton hajnalban Madéfalvára riasztották a tűzoltókat, a tűz megfékezéséhez egy markológépet is bevetettek.
Ma szabadon kimondhatjuk a véleményünket, magyarul beszélhetünk, és nyíltan bírálhatjuk a hatalmat. Hetven éve azonban ez korántsem volt magától értetődő. Az 1956-os szabadságharcra emlékeztek pénteken Csíkszeredában, a Kalász negyedi kopjafánál.
Két embert bántalmazott, több vendéget pedig erőszakkal fenyegetett meg egy 43 éves férfi Csíkszeredában. A rendőrök kardot, két bicskát, boxert és könnygázspray-t is találtak nála. A férfit pszichiátriai osztályra utalták be.
Gyászol a csíkszeredai és az egyetemes magyar jégkorongsport. Életének 83. évében, hosszú betegség után elhunyt Basa János egykori jégkorongozó, edző és testnevelő tanár, aki sportolóként, edzőként és pedagógusként egyaránt maradandót alkotott.
Kigyulladt egy parkoló személyautó csütörtök este Szépvízen. Mire a tűzoltók a helyszínre érkeztek, a jármű már teljes terjedelmében lángolt.
Koszorúzással, fáklyás emlékmenettel, zenés színházi előadással és hangversennyel tisztelegnek október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt Csíkszeredában.
Október 25-én, vasárnap délután fél hatkor gyújtanák meg a székely őrtüzeket Csíkszék, Kászonok és a Gyimesek völgyének településein. Veress Dávid, Csíkszék Székely Tanácsának képviselője arra kéri a községvezetőket, hogy támogassák a kezdeményezést.
Az 1956-os forradalom eseményeit, köztük pedig annak erdélyi és székelyföldi vonatkozásait idézik fel a kedden délután két órától kezdődő konferencián a Sapientia EMTE Csíkszerdai Karán.
A gyárbezárások munkahelyeket szüntetnek meg, de közösségeket, szakmai tudást és évtizedeken át épülő emberi kapcsolatokat is felszámolnak. Két film és az alkotókkal való beszélgetés a székelyföldi ipar múltját és emberi következményeit idézte fel.
szóljon hozzá!