Szabó Ádámnak nincs B-terve

A Csíkszeredai Városnapok legtöbb embert megmozgató koncertjét tartotta Szabó Ádám.
Harmincpercnyi Csillag születik...

– Milyen volt az utazás?

– Nagyon szép, csak egy kicsit hosszú.

– Látod, milyen nagy volt a valamikori Magyarország...

– Hát igen.

– Kiderült, hogy valamire csak jók a kereskedelmi csatornák tehetségkutató műsorai, te például esélyt kaptál arra, hogy megmutasd, mit is tudsz.

– Nagyon örültem, hogy bekerültem a műsorba, mert így rövid idő alatt ismert lettem, és lehetőséget kaptam a fellépésekre. Ha nem jelentkezem, fele ennyi fellépésre se számíthattam volna.

– Tényleg sikeres lettél, beérett a többéves munkád. De mégis, hogyan képzeled el a jövődet?

– Ugyanígy: zenével szeretnék foglalkozni, nincs B-tervem, csak a zene. Szeretném megismertetni a harmonikát az egész világgal.

– Szép terv. Egyébként Oltot, vagy inkább Dunát lehet dugatni az olyan sztárocskákkal, akik jelképesen feltűntek a víz felszínén, majd rövid idő után el is merültek. Te hogyan védekezel ez ellen?

– Az a jó módszer, ha minél több koncertet vállalok, hogy megismerjenek az emberek, majd cédéket adok ki. Videoklipek készítésében is gondolkodom. Ha dolgozom, akkor kevesebb az esélye annak, hogy eltűnjek. És valljuk be, harmonikás sincs sok, énekesek többen vannak. Sokan mondják, hogy ezért van nagyobb esélyem fennmaradni. Az a legfontosabb, hogy dolgozzak, és figyeljek a külső hatásokra, mert egy hiba bármikor becsúszhat nálam is. Én mindenképp gyakorlok, ha ezt teszem, remélem, nem lehet gond.

– Rosszul esett, hogy nem te nyerted a Csillag születik idei kiírását?

– Az eredményhirdetéskor nem, később viszont már egy kicsit igen, mert ugyebár én is azért jelentkeztem. Egy idő után viszont rájöttem, hogy nagyon sokat nyertem a versennyel: nem csak a fődíj számít, hanem az emberek szeretete. Úgy érzem, hogy az emberek tényleg őszintén szeretik azt, amit csinálok.

– Mik a terveid?

– A nyár a fellépésekről szól, majd szeptembertől komolyabban szeretnék foglalkozni a szakmával.

– Szakmáról jut eszembe: olvastam, hogy nem sikerült a felvételid a Zeneakadémiára, ott is második lettél, egy orosz legyőzött.

– Itt is olvastátok a hírt?

– Persze. Nálunk is van internet...

– Az történt, hogy egyetlen helyet hirdettek meg, én több pontot kaptam, mint a másik jelentkező, egy orosz, ám neki volt nyelvvizsgája, nekem viszont nem, így összesítésben neki több pontja lett. Előzetesen nem tudtam, hogy egy ilyen oklevél ekkorát dob a pontokon, de eldöntöttem, ha ezen múlik, akkor én is leteszek egy nyelvvizsgát. A szakmai tudás mintha háttérbe szorult volna.

– Jártál már Székelyföldön?

– Igen. Voltam a Bözödi-tónál és nyolcadikos koromban Marosvásárhelyen. Erdély tényleg csodálatos hely.