Egy morzsányi se vesszen kárba!

Fotó: Bodnár Arthur

Húsvétvasárnap reggelén, az első szentmise keretében római katolikus közösségeinkben eledelszentelést tartottak. A kosárba a feltámadási ünnep jellegzetes ételei: tojás, bárányhús, sonka, kalács, kenyér, esetenként innivaló is került – mindaz, ami a családok e napi reggelijének fogása. A szertartásban az újjá teremtett élet áldását kérték mindenre, ami körülvesz, így az eledelekre, földi életünk táplálékaira.

Molnár Melinda

2010. április 04., 23:412010. április 04., 23:41

Fotó: Bodnár Arthur

A szertartás hálaadás is az ünnepi asztal gazdagságáért és kérés: családjaink egységben, egyetértésben ülhessék körül, és fogyasszák egészséggel az étkeket. Az áldás emlékeztet arra is: segítően tudjunk együtt érezni azokkal, akiknek nem adatik meg a húsvéti asztal öröme, avagy életnehézségeiket nem hittel, reménnyel szemlélve, megkeseredik szájukban a falat.

Vidékünkön az eledelszentelés, ételáldás a szentelményeknek máig elevenen élő fajtája. Az ételek megáldására Jézus is példát adott a csodálatos kenyérszaporításnál és az utolsó vacsorán. A megszentelt húsvéti eledel fogyasztásának rítusa megvédte a híveket a hosszú böjt, megtartóztatás után a mértéktelenség kísértésétől. Az ezen a napon felszolgált reggeli alapanyagainak jelképes értelme van.
A szentelt eledelek minden morzsáját megbecsüljük. A tojáshéjat, csontokat elégetik. Arra is vigyázunk, hogy a földre ne essen le belőle.

Mindennek rendelt ideje van: az ünnepi asztalának kellékei – a frissen vasalt abrosztól, a kosárba helyezett élelmiszereken át az erre az alkalomra hímzett terítő… Az ünnepi ételek megbecsülésével, elfogyasztásának rítusaival székely népünk szakrális örökség megtartója.