Halk nyüzsgés, izgatott várakozás fogadott a harmadik vetítés alkalmával a Menta Bistróban, ahova azért tértünk be, hogy megtudjuk, mekkora vonzereje van a diavetítésnek a sokkal összetettebb vizuális ingerekhez szokott gyerekek körében. Az asztalok mellett jobbára 3 és 6 év közötti apróságok szürcsölték üdítőjüket, forró csokijukat szüleik társaságában.

Eddig háromszor, a mese hosszúságától függően alkalmanként két-három diafilmet vetített le Albert Orsolya, aki a kettő és hét év közötti gyerekeket tekinti célcsoportnak. A filmek kiválasztásában segítségére van óvónő édesanyja, ugyanakkor a Facebookon is ajánlhatnak az érdeklődők meséket. Első alkalommal harmincan, két héttel később pedig már közel ötvenen követték a kivetítőn megjelenített, sajátos hangon „megszólaló” szereplőket. Elmondása szerint az ötletet az adta, hogy karácsonyra diavetítőt kapott hároméves kislánya. Látva, mennyire szereti a kicsi a meséket, úgy gondolta, szervez egy közösségi programot. „Úgy terveztem, hogy mi nézzük a meséket a gyerekekkel, az anyukák, apukák pedig közben a másik teremben kávéznak, beszélgetnek, szóba tudnak állni egymással, de ehelyett mindenki bejön a vetítésre” – mondta mosolyogva.

„A hallott mese sok szempontból a legértékesebb lelki táplálék, hiszen szükséges hozzá a képzelet, így minden gyermek saját képi világot teremt hozzá, míg a rajzfilmek kész vizuális információval szolgálnak” – magyarázta érdeklődésünkre Dimén-Varga Tünde pszichológus. A diafilmek valahol a kettő között helyezkednek el: itt a képek sora lassabban követi egymást, ezért több idő jut a megértésre, elmélyülésre, kérdezésre. Mivel a gyermek állóképeket lát, fantáziája szabadabban szárnyalhat, mint a rajzfilmet nézve. A felnőtt jó esetben igazodik a gyermek ritmusához, lelkiállapotához. Ezenkívül a diafilm vetítéséhez be kell sötétíteni, ami ad egy intim, bekuckózós hangulatot, ugyanakkor a „meseidő” élesen elhatárolódik a nap többi részétől.

„A mai gyerekek egy része túl korán és kontrollálatlanul fér hozzá sokszor nem is az életkorának megfelelő rajzfilmekhez, nekik talán túl lassú a diafilm. De többségük szerencsére ma is hallgat igazi mesét, ezért nekik nem szokatlan az, ha a cselekmény lassabban bontakozik ki, így számukra különleges alkalom a diafilmnézés. A magyar diafilmek képi világa esztétikus, ilyen szempontból is gazdagodnak azok a gyerekek, akiknek diafilmet vetítenek” – összegezte a pszichológus.