A függőség örökölhető?

– Gyógyulásnak számít, ha egy beteg abbahagyja az ivást?

– Öt éve egy hajléktalanszállón dolgoztam, ahol azt hazudtuk a klienseknek, hogy ott van alkoholterápia, ők meg azt hazudták nekünk, hogy ezt elhiszik. Mindig lázadoztam a kollektív hazugságok ellen: nagyon rossz, amikor egy alkoholbetegekkel foglalkozó intézmény hallgatólagos hazugságos üzletet köt a kliensekkel. Hazugság, amikor azt állítják, hogy a nem ivás rehabilitáció és felépülés is egyben. Egyik sem az egy beteg szempontjából, ugyanis mindenkinek vannak szünetei. Soha nem az a kérdés, hogy abbahagyja-e, hanem hogy újrakezdi-e? Vallásos rehabilitáció után is újra szokták kezdeni.

– Mire kell vigyáznia egy fiatalnak? Hogyan alakul ki a függőség?

– Sosem lehet tudni, hogy kiből lesz függő és kiből nem. A vigyázásról szóló figyelemfelkeltő szövegek teljesen hasztalanok, mert amikor az ember még nem függő, akkor azt gondolja, hogy vele ez nem fog előfordulni. Nem vonatkoztatja önmagára. A betegség módosítja az észlelést, és az azt súgja a beteg fülébe, hogy te nem vagy az. Ez nem akaratgyengeség, hanem a betegség velejárója. Ez a tagadás. Az alkoholizmust a tagadás betegségének is szokták nevezni. Hatásos prevenció csakis társadalmi méretekben van, széles összefogással lehet eredményes.

– Aktív tagja az Anonim Alkoholisták csoportjának. Mi a különbség egy AA és egy olyan csoport közt, ahol a felépülést keresztyén úton közelítik meg?

– Nálunk van egy felépülési program, amit elődeink fektettek le tapasztalatok alapján. Ez 12 lépésből áll. Több millióan végigjárták ezt az utat, tehát létezik egy kipróbált felépülési program. Az AA mentette meg az életemet. Példának egy fogfájást hoznék fel. Vannak előírások. Ha fogfájásod van, fogorvoshoz mész. Ha fogfájással elmennénk egy keresztyén közösségbe (akik ezt nem tanulták meg), akkor valószínűleg azt mondanák, hogy ha sokat imádkozol, akkor Jézus elveszi a fájdalmadat. Ez kétséges ugyan, de tömegesen nem szokott beválni. Nem vallási problémáról van szó, hanem egy betegségről. A betegség következményeiben spirituális problémák is vannak: a függőség már a következmény, és nem az ok.

– Mit nyújtanak a szenvedélybetegségek a függőknek?

– Azt az illúziót, hogy érzés szintjén nem kell részt venned saját életedben, kiléphetsz belőle. Nem kell érezni a haragot, a gyűlöletet, az önsajnálatot. A szerencsejáték és az alkohol tudatmódosító, mely az érzéseket megszünteti, átalakítja, vagy újat ad cserébe.

– Minek nevezi a szenvedélyeket?

– Azt hiszem, hogy sokféleképpen lehet őket nevezni. Ha névadó lehetnék, azt mondanám, hogy a hajléktalanság és az alkoholizmus a posztmodern társadalmak tipikus diszfunkcionális tünete. Bármit túlzásba lehet vinni, nem csak az ivást és a játszást.

– Egy beteg szabadulása után ki lehet azt jelenteni, hogy leszokott? Elmondhatja, hogy teljesen meggyógyult?

– Egy kényszerfogyasztó csak szüneteltetni tudja. Aki egyszer már függő lett valami szertől, már nem tudja megtenni, hogy csak egy kicsit igyon vagy cigizzen. A szabadulás fogalma értékrend kérdése. A Református Mentő Misszió nyomán az udvarhelyiek szokták használni a szabadulás szót, viszont én nem szeretem. Magam számára a józan alkoholista szót tudom értelmezni: amiért már nem iszom, attól még alkoholista maradtam. Józanodót is szoktam használni, mert mi 100%-os józanok sosem leszünk. Ha valaki kijózanodottá nyilvánítja magát alkoholista létére, az az ő fejében hamar azt fogja jelenteni, hogy miért ne ihatna megint? Van olyan visszaesés, ami az alkohollal történik, és olyan, ami lelki szinten. Kerülhetünk olyan érzelmi állapotba, hogy úgy dühöngünk, mint aki be van rúgva, mert ez az egyensúly a lelkünkben soha nem fog automatikusan beállni. Ezért dolgozni kell. Az állapot nagyon labilis, mivel nincs mögötte egy érzelmi felépülés. Amikor a beteg elveszíti az egyensúlyt, megint inni kell.

– Örökölhető a függőség?

– Nagyon megoszlanak a vélemények. Az ezzel kapcsolatos genetikai kutatások még nem eléggé pontosak, nem lehet kijelenteni, hogy igen vagy nem. Az sincs eldöntve, hogy a függőség szociális tanulás-e. Azt gondolom, hogy valahol középúton lehet az igazság. A többnyire hivatalos álláspont az, hogy a hajlamot lehet örökölni, magát a betegséget nem. Az öröklődés elsősorban családi viselkedésmintával történik, nem pedig genetikailag. Azt gondolom, hogy ez igaz, de kiegészíteném, hogy vannak emberek, akik egészen kivételesen erős genetikai hajlammal rendelkeznek. Ezek többnyire az ún. gépszíjas típusú alkoholisták, akik hónapokat kihagynak, majd ha nekilátnak, napokig részegek. Én is ebbe a kategóriába tartoztam. Tipikusan nagyon fiatalon alkoholbetegek lesznek. Ez a döntő kisebbség, a többség valószínűleg nem örökli az alkoholizmust, hanem családi és kulturális okok mentén alakul ki nála. Nem érdemes sok ideig foglalkozni a témával, mivel a felépülésnél teljesen mindegy, hogy miért lettél az. Azt gondolom, hogy van veleszületett alkoholizmus, de ez a kisebbség véleménye. Nem tudom, és nem is akarom bizonyítani. A lényeg, hogyan másszunk ki a gödörből, nem pedig az, hogy miként estünk bele.