
Tóth Péter Lóránt Szászrégenben
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Noha nyáron kevesebb előadása van, és ilyenkor igyekszik minél több időt a családjával tölteni, lassacskán készülődik az újabb (vers)vándorútjaira. A Szia, hogy vagy? sorozatunkban Tóth Péter Lóránttal beszélgettünk.
2025. augusztus 10., 13:152025. augusztus 10., 13:15
2025. augusztus 10., 13:162025. augusztus 10., 13:16
A Liget és a Székelyhon olvasói már bizonyára ismerik Tóth Péter Lóránt Radnóti-, Latinovits- és Pro Cultura Hungarica-díjas versmondót. A versvándornak is nevezett kunsztentmiklósi tanár több mint tíz éve vándorbotra cserélte a katedrát, hogy szerte a Kárpát-medencében rendhagyó irodalomórák és pódiumestek keretében meséljen a legnagyobb költőinkről, hogy batyujában elvigye a vers, az irodalom szeretetét a legkisebb településekre is. Erdélyben, Székelyföldön is többször volt alkalmunk találkozni vele, előadásairól, útjairól mindig szívesen mesélt nekünk. És olyan is volt, hogy – virtuálisan ugyan –, de elkísértük egyik-másik verszarándoklatára. Most pedig arra voltunk kíváncsiak: mivel tölti a nyarat?
Marosvécsen Radnóti történetét hallotta a közönség
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Rendhagyó irodalomóra Gyimesbükkön
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Nagyanyámtól hallottam először arról az emberről, aki a fenti sorokat írta: Márton Áronról, az Emberkatedrálisról. Nagyapám a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban érettségizett. Dédszüleim pedig a Máramaros vidékéről, Rettegről és Bethlenből települtek a mai Magyarországra. Hoztam otthonról egy olyan kíváncsiságot Erdély iránt, ami a mai napig tart, és amikor 2015-ben abbahagytam a tanítást, első versútjaim ide vezettek. Ezért is örültem annak a lehetőségnek, hogy a Lakiteleki Népfőiskola, és azon belül is Lezsák Sándor elnök úr támogatásával részt vehettem a Népfőiskola erdélyi szórványprogramjában” – meséli lelkesen.
Bátoson Arany és Petőfi barátságáról mesélt
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Mint mondja, tavasszal a korábban már ismert helyszíneken kívül olyan helyekre is eljutott, ahol azelőtt még nem járt. Olyan szórványtelepüléseken lépett fel, ahol korábban nem volt ilyen jellegű irodalmi előadás: például a Maros-mentén Bátoson, Ratosnyán, vagy Zajzonban a Barcaságban. Meglátogatta a magyarfülpösi szórványkollégiumot, ahol a kisdiákoknak József Attiláról, Szent László király csodáiról, Petőfi és Arany barátságáról mesélt. Járt Szászrégenben, Marosvécsen, Marosfelfaluban, és a csíkszeredai Csángó Kollégiumban. A csángó gyerekekhez Gyimesbe személyesen is kiutazott: Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok, és Gyimesbükk diákjai és pedagógusai már ismerősként köszöntötték.
A Brassó melletti Négyfaluba is eljutottam. Előadásaimat a Lakiteleki Népfőiskolán kívül Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársai is segítették. Bízom benne, hogy ezek a verstalálkozások ősztől is folytatódnak. Most itthon vagyok, Kunszentmiklóson, és igyekszem a feleségemmel és a két kisfiammal minél több időt tölteni. De persze egy versvándor soha nem áll le teljesen: új szövegeket tanulok, és új előadásokat készítek” – zárja a beszélgetést, mi pedig nem faggatózunk tovább, mert tudjuk, gyorsan elröppen a nyár, de azért még búcsúzóul elmondjuk: várjuk vissza, ha újra vándorútra indul!
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Kívül ropogós, belül szaftos és fűszeres: ez a házi tavaszi tekercs garantált siker. Frissen sütött tésztalapokba töltött, illatos húsos-káposztás raguval készül, és tökéletes választás egy hangulatos estére vagy vendégváró falatként.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
szóljon hozzá!