„Ilyen sokan vannak? Teltház van? Bravos! És mind szavazni jöttek!”
Fotó: Balázs Attila
Mintha egy román tévécsatorna show-műsorát látnánk: ezt idézi a színpadkép a fehér emelvénnyel, háttérben a zenekarral, a rikító fények, és a szereplők harsánysága is. Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című vígjátékáról az erdélyi Előretolt Helyőrségben jelent meg kritika.
2020. január 13., 12:302020. január 13., 12:30
Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című vígjátékát szívesen tűzik repertoárjukra a színházak, ezúttal a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban látható, Albu István rendezésében.
Egy velejéig romlott társadalom képe bontakozik ki a történések során – úgy tűnik, hogy csak egy tiszta hang van a városban. Rá-rávilágít az igazságra, csak hát végig részeg. A Részeges polgár minden megjelenése felüdülés, nagyszerű szerepmegformálást láthatunk. Kissé dőlöngélve, a részegek őszinteségével keresi dilemmájára a választ: kire kell itt szavazni?
Az élőzenés produkcióban a Zdob și Zdub zenekar dalait játsszák, amelyek jól illeszkednek az előadás textúrájába. Egy hegyvidéki román kisvárosban vagyunk, nem próbálnak meg más közeget ráhúzni a történetre.
Azt, hogy a nézők is részesei a megidézett társadalomnak, jelzik a nézőtéren időnként égve hagyott fények, és hogy a szereplők többször lejönnek közénk. A Részeges polgár, aki leginkább a nézőtéren jön-megy, derűsen kérdezget: „Ilyen sokan vannak? Teltház van? Bravos! És mind szavazni jöttek!”
Minderről bővebben az erdélyi Előretolt Helyőrség januári lapszámában olvashatnak.
Rendező: Albu István. Dramaturg: Győrfi Kata. Díszlet- és jelmeztervező: Szőke Zsuzsi m.v. Szereplők: Tóth Árpád, Szűcs-Olcsváry Gellért, Barabás Árpád, Bekő Fóri Zenkő, Jakab Tamás, Esti Norbert, László Kata, Mezei Gabriella, Pál-Varga Márta, Dunkler Róbert, P. Fincziski Andrea, Kőmíves Boróka, Nagy Xénia-Abigél, Pál Attila, Pásztor Márk, Bartha Lóránd.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!