Kaján vigyorral tekintve az emberi lét értelmetlenségére

– mutatott rá, amikor két próba között leültünk beszélgetni.

A fiatal rendező Budapesten született és nevelkedett, nemrég Szatmárnémetit választotta otthonául. Mint vallja, a legfontosabb színházi szocializációs évei Erdélyben teltek, így „a romániai román, meg a romániai magyar színjátszás, vagy az erdélyi színházművészetnek a fogalmazásmódját sokkal inkább érzem a sajátoménak, mint az otthonit.” Az elmúlt két évadban több előadást is jegyzett rendezőként: Petőfi Sándor: Az apostol (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat), Gyűlöletvarieté (Shoshin Színházi Egyesület), Martin McDonagh: A kripli (Szatmárnémeti Északi Színház – Harag György Társulat), O. Horváth Sári: Bolondvilág, avagy the Marx Brothers (szabadkai Kosztolányi Dezső Színház).

Ilyenkor olyan megnyilvánulási formák jönnek elő, amelyek egyébként a felszín alatt ott vannak, csak szépen, illedelmesen, a megfelelési kényszerekből kifolyólag mégsem engedünk szabadjára. Engem pont ennek a felszabadítása érdekel. Ugyanakkor, a groteszkben mindig ott van valamilyem módon a sziszifuszi értelmetlenségnek a magja, és ez az utóbbi időben számomra egy fontos témává vált, hogy valahogy muszáj – minden, a jelenvalónkból érkező ellentétes információ ellenére – megtalálnom azt, hogy akkor mi értelme is van ennek az egésznek.”

Voltaképp a megnyugvás és belesimulás azok a kategóriák, amelyek körül gravitálunk. De persze ezek az állapotok sem feszültségmentesek vagy önfeledtek. Talán ez Kafka »mágiája«, hogy az ellentétpárokat odáig fokozza, ahol már nyelvileg elbeszélhetetlenné, megfoghatatlanná válnak a megélések. Ide szeretnénk eljuttatni a nézőket is.”

A per Franz Kafka leghíresebb regénye, amelyet 1914-ben írt, de csak tizenegy évre rá jelent meg nyomtatásban. Az előadás ismertetőjében ezt olvashatjuk: Josef K.-t, egy bank cégvezetőjét, 30. születésnapjának reggelén váratlanul letartóztatják. A vádat nem ismertetik, K. pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni a reggeli eseményeket. Ez persze lehetetlen. A törvényszék mindig és mindehol utoléri őt. A bizarr, labirintusszerű igazságszolgáltatási rendszerben bolyongó K. útját kizsigerelt és reményvesztett alakok keresztezik, akik érthetetlen módon mind tőle várják helyzetük jobbrafordulását.

A per Josef K. küzdelme a bűntudattal, valamint a szabadság és megváltás keresésének mindenre kiterjedő gyötrelmével.

Talán az értelmetlenség közepette mégis a megváltásnak a vágya az, amivel ő küzd, vagy amit próbál elérni minden negatív előjelű történés ellenére” – magyarázta a rendező. Hozzátette, a főszerepet játszó Jakab Tamással is sokat beszélgettek arról, hogy Josef K. nem egy mártír. Már csak azért sem, mert egy pökhendi alak, aki 30 évesen egy nagy banknak a harmadik legfontosabb embere.

Tulajdonképpen, mi ez a letartóztatás? Itt van egy fiatalember, aki látszólag rendkívül sikeres abban, amit csinál, nagyon magas presztízse van, és mégis elindít önmagával szemben egy folyamatot. Mert ez az ő belső folyamata, hogy mi lehet ez a momentum, hogy egyszer csak felébred, és valahogy mindaz, amit ő addig normalitásnak vett, és amiben a mókuskerekét hajtotta, az a rendszer az egyik pillanatról a másikra teljesen hazugságnak tűnik és teljesen elfogadhatatlannak. Ez az a töréspont, ami az egészet elindítja.”

Kafka regényének adaptációját Bélai Marcel Takács Réka dramaturggal közösen – akivel már több munkafolyamatban vettek részt együtt – készített el, és mint mondta, az alapművet szerették volna kidomborítani, a hozzáírások, átköltések inkább csak a színpadi működés szükségszerűségéből fakadtak. Az előadás látványtervezője Hatházi Rebeka, a zenét Bocsárdi Magor szerezte.