
Woody Allen a New York-i történetek egyik filmkockáján
Fotó: Imdb.com
Woody Allen önéletrajza olvastatja magát egy darabig, aztán kínossá és vontatottá válik – érthető okokból. Habár nem okoz csalódást, mert tele van humorral, vicces beszólásokkal, kis történetekkel, a könyv nagy része a Mia Farrow-val való kölcsönös utálat leírására és a gyermekmolesztálási vád megmagyarázására van kihegyezve. És ez szomorú. Recenzió.
2021. január 19., 18:482021. január 19., 18:48
Ha van valaki, akinek nagyon kíváncsi voltam az önéletrajzára, az Woody Allen filmrendező – már csak azért is, mert filmjeinek többségét szeretem, szórakoztatónak, jónak tartom, még az is előfordul, hogy nemcsak a legújabb, hanem a régebbi filmjeit is elő-előveszem és érdeklődéssel nézem újra. Az egyszerre irritáló és szórakoztató figurák, Allen személyisége, New York hangulata, egyáltalán a világ „leghíresebb” városának figurái mindig érdekeltek – és persze a zene. Woody Allen New York-iként imádja a New Orleans-i klasszikus dzsesszt, ezt a muzsikát játssza is zenekarával, amelyben ő a klarinétot fújja.
Az egyetemes filmművészet szerintem megkerülhetetlen alakja úgy, hogy soha nem tartotta magát értelmiséginek, sőt önéletrajzában tételesen fel is sorolja, hogy milyen könyveket nem olvasott, egyáltalán mit hagyott ki az életéből. Mondjuk ez nem feltétlenül volt szükséges ahhoz, hogy olyan poénokat, mondatokat, jeleneteket alkosson meg, amelyek világhírűvé válnak.
A híres írógép, az Olympia
Fotó: Kép forrása: Columbia Pictures / Shutterstock / Rolling Stone
A Woody Allen nevet csak poén- és viccíró korszakában vette fel, huszonévesen – eredetileg Allen Stewart Konigsberg néven 1935. december elsején született. „Egy bronxi kórházban történt a nagy eset, bár a szüleim Brooklynban éltek. Ne kérdezzék, hogy az anyám minek vonult át Bronxba vajúdni. Lehet, hogy ebben a kórházban ingyen adták az ebédet” – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal van tele töményen a könyv első része, amelyben
aki 84 évesen is sziporkázik a sorok között: „Megkérdezték, mihez akarok kezdeni az életemmel. Azt feleltem, fajom nem létező lelkiismeretét fogom kikalapálni lelkem kovácsműhelyében, hogy megtudjam, lehet-e nagy tételben műanyagból is gyártani. Egymásra néztek, és azt javasolták, hogy keressek fel egy pszichológust.”
Egy rezignált, de fiatalkora óta frusztrált és energikus íróember
Fotó: Kép forrása: New York Magazine
A filmkészítés kulisszatitkairól rántja le a lepleket a szerző: habár szinte minden fontosabb filmjének elmeséli a keletkezési, illetve forgatási körülményeit, nem merül el a részletekben. Ám az is tény, hogy nagyon sok színészt és színésznőt megdicsér, s ezekből a leírásokból egyértelműen kiviláglik, hogy Woody Allen imád dolgozni. Számára a film elkészítésének a folyamata az érdekes és izgalmas, nem pedig a megjelenés, a bemutató utáni időszak – igen, vele még az is előfordult, hogy nem ment el az Oscar-díjátadóra, inkább muzsikált egyet a barátaival. Intelmei azért vannak.
Woody Allen egy sajtóeseményen, az Éjfélkor Párizsban című filmje bemutatója után
Fotó: Imdb.com
„Ha egy fiatal filmes megkérdez, mindig azt felelem, húzd az igát, mint a barom! Ne nézz fel. Dolgozz. Élvezd a munkát. Ha nem élvezed a munkát, keress másik állást. Ne kívülről irányítsanak. Te tudod, hogy vicces-e, ami a fejedben van, vagy milyen célokat szeretnél elérni. Mást nem kell tudnod. Ha elképzeltél valamit, próbáld megcsinálni. Ilyen egyszerű. Saját magadnak kell ítélned róla.”
A könyvben annyi a jó, egyenesen filmbeillő sztori, hogy mindet elmesélni sem lehet – egyet mégis megemlítenék, ez indirekt módon Roman Polanskihoz, egy másik, igen híres filmrendezőhöz kapcsolódik, akinek szintén olyan ügyei voltak, amelyek miatt bélyeg van rajta.

Nem lehet nem felfedezni hasonlóságot Alfred Dreyfus és Roman Polanski között. A zsidó származású lengyel rendező úgy vitte filmre az 1890-es évek Franciaországának legnagyobb botrányát, hogy közben üzent: tulajdonképpen vele is ez történt.

Habár nem ugyanabban a filmes műfajban alkottak és alkotnak, Woody Allen és Lars von Trier legutóbbi alkotásait meg lehet nézni, de hamar el is lehet felejteni. Szubjektíven, persze.
Szóval Dél-Franciaországban, a Riviérán Woody és felesége, Soon-Yi részt vesznek egy partin – úgy tudják, hogy Roman Polanski házában vannak, csodálkoznak is, hogy egy filmrendező hogy engedheti meg magának az ott látott luxust. Megy a csevej, vitatkoznak, hogy a házigazda akkor Roman Polanski-e vagy sem.
Jesszusom, valószínűleg a kertész számlája is nagyobb, mint a Rosemary gyermeke bevétele volt” – jegyzi meg a könyvben Woody Allen.
Fotó: Katona Zoltán
Vannak érdekes adatok is a könyvben: a több mint ötvenéves pályafutása alatt Woody Allen 106 női főszerepet írt, 62 színésznőjét jelölték díjakra, 230 nőt alkalmazott a stábjaiban vezető pozícióban, filmjeiben a női vágók, producerek és az összes többiek pontosan ugyanakkora fizetést kaptak, mint a férfiak.
akiről közismert, hogy a kilencvenes években akkori élettársa, Mia Farrow színésznő örökbefogadott gyerekével, Soon-Yi Previnnel kötött házasságot.Allen 56, Soon-Yi pedig 21 éves volt, amikor egymásba szerettek, később összeházasodtak, örökbefogadott gyerekeik vannak. A Farrow-val való konfliktus (a színésznő azzal vádolta a rendezőt, hogy molesztálta egy másik örökbefogadott gyereküket, Dylant, de a rendőrségi és ügyészségi vizsgálat szerint Allen ártatlan) belengi a könyv második felét – stílusa érthetően eltér az előző szövegekétől, tényleg egy aprólékos és óriási védőbeszédnek tűnik. Az ügy egy eléggé részletes összefoglalása itt olvasható.
Soon-Yi és Woody Allen Cannes-ben
Fotó: Imdb.com
Woody Allen önéletrajzában nincsenek fejezetek, csupán nagybetűvel kiemelt bekezdések, kicsit olyan érzése lehet az embernek, hogy az öreg talán egy szuszra kopogtatta le a szöveget a tizenéves kora óta használt Olympia írógépén. Azon az írógépen, amelyen az összes forgatókönyvét, és amelyben ma sem tudja kicserélni az írógépszalagot – ezt is részletesen elmeséli a könyvben, szerintem minimum egy filmjelenetet ez is megér! Nagyjából a könyv első felét még hetekig tudtam volna olvasni, annyira jó: azt, amely a filmekről, New Yorkról és a zenéről szól. A „védőbeszéd-rész” (habár engem meggyőzött az igazáról) pedig lehetett volna rövidebb. De hát ne a közönség döntsön arról, hogy mit csináljon Woody bácsi, mert ez nem egy kívánságműsor a tévében. Ez az ő élete, s ahogy le is írja:
Woody Allen: Apropó nélkül. Eredeti cím: Apropos of nothing. Jaffa Könyvkiadó, 2020. Fordította: Dési András György
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!