Az udvarhelyi síugrás rövid története

Ha jók voltak a hóviszonyok, nagyon nagyokat lehetett ugrani

Fotó: id. Jére Sándor tulajdona

Ma is áll az egykori síugrósánc Szejkefürdő közelében, de mára a síugrás eltűnt Székelyudvarhelyről és környékéről, pedig egykor szép eredményeket értek el a város sportolói. A Székelyhon napilap e heti Erdélyi Sport mellékletében erről a látványos téli sport székelyudvarhelyi vonatkozásairól olvashatnak.

Liget

2020. február 04., 10:412020. február 04., 10:41

Székelyudvarhelyen a sízés a korcsolyázással együtt az 1900-as évek elején kezdett népszerűvé válni Székelyudvarhelyen és környékén. A síugrás a húszas években már megjelent, de csak később, a harmincas években intézményesült – írja a cikk szerzője. Az is kiderül, hogy a Hargita Testedző Egylet síszakosztálya már az 1920-as években nagyon aktív volt, és többszöri próbálkozás után 1933-ra tudta megépíttetni a szejkei síugrópályát, amelyen már országos versenyeket is lehetett rendezni.

Egy versenyugrás felvétele. Országos versenyeket is szerveztek a szekjei síugrópályán

Fotó: id. Mósa István tulajdona

A síugrósánc a Lengyelfalva felé vezető út melletti Ugron-birtokon jött létre, abban az időben óriási erőfeszítés lehetett ezt létrehozni, mivel nem voltak munkagépek, teljesen kézi erővel készült. Az avatóünnepséget és versenyt 1933. február 19-én tartották, ezen a házigazdákon kívül székelykeresztúri, brassói és csíkszeredai versenyzők vettek részt.

A feljegyzések szerint a pályán kb. 30–40 métereket ugrottak a sportolók.

A bírók egy fatoronyban, gerendákból és deszkákból ácsolt emelvényen foglaltak helyet, ez alatt volt az ún. elugróasztal, lent pedig, a pálya alján fogtak talajt a sízők, ez a mostani patakmeder és az út között volt.

Az itt szervezett versenyekről, elért sikerekről, valamint arról, hogy hogyan is alakult a székelyudvarhelyi síugrás története, megtudhatják az Erdélyi Sport február 4-ei számából.