Ha jók voltak a hóviszonyok, nagyon nagyokat lehetett ugrani
Fotó: id. Jére Sándor tulajdona
Ma is áll az egykori síugrósánc Szejkefürdő közelében, de mára a síugrás eltűnt Székelyudvarhelyről és környékéről, pedig egykor szép eredményeket értek el a város sportolói. A Székelyhon napilap e heti Erdélyi Sport mellékletében erről a látványos téli sport székelyudvarhelyi vonatkozásairól olvashatnak.
2020. február 04., 10:412020. február 04., 10:41
Székelyudvarhelyen a sízés a korcsolyázással együtt az 1900-as évek elején kezdett népszerűvé válni Székelyudvarhelyen és környékén. A síugrás a húszas években már megjelent, de csak később, a harmincas években intézményesült – írja a cikk szerzője. Az is kiderül, hogy a Hargita Testedző Egylet síszakosztálya már az 1920-as években nagyon aktív volt, és többszöri próbálkozás után 1933-ra tudta megépíttetni a szejkei síugrópályát, amelyen már országos versenyeket is lehetett rendezni.
Egy versenyugrás felvétele. Országos versenyeket is szerveztek a szekjei síugrópályán
Fotó: id. Mósa István tulajdona
A síugrósánc a Lengyelfalva felé vezető út melletti Ugron-birtokon jött létre, abban az időben óriási erőfeszítés lehetett ezt létrehozni, mivel nem voltak munkagépek, teljesen kézi erővel készült. Az avatóünnepséget és versenyt 1933. február 19-én tartották, ezen a házigazdákon kívül székelykeresztúri, brassói és csíkszeredai versenyzők vettek részt.
A bírók egy fatoronyban, gerendákból és deszkákból ácsolt emelvényen foglaltak helyet, ez alatt volt az ún. elugróasztal, lent pedig, a pálya alján fogtak talajt a sízők, ez a mostani patakmeder és az út között volt.
Az itt szervezett versenyekről, elért sikerekről, valamint arról, hogy hogyan is alakult a székelyudvarhelyi síugrás története, megtudhatják az Erdélyi Sport február 4-ei számából.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!