
Ha jók voltak a hóviszonyok, nagyon nagyokat lehetett ugrani
Fotó: id. Jére Sándor tulajdona
Ma is áll az egykori síugrósánc Szejkefürdő közelében, de mára a síugrás eltűnt Székelyudvarhelyről és környékéről, pedig egykor szép eredményeket értek el a város sportolói. A Székelyhon napilap e heti Erdélyi Sport mellékletében erről a látványos téli sport székelyudvarhelyi vonatkozásairól olvashatnak.
2020. február 04., 10:412020. február 04., 10:41
Székelyudvarhelyen a sízés a korcsolyázással együtt az 1900-as évek elején kezdett népszerűvé válni Székelyudvarhelyen és környékén. A síugrás a húszas években már megjelent, de csak később, a harmincas években intézményesült – írja a cikk szerzője. Az is kiderül, hogy a Hargita Testedző Egylet síszakosztálya már az 1920-as években nagyon aktív volt, és többszöri próbálkozás után 1933-ra tudta megépíttetni a szejkei síugrópályát, amelyen már országos versenyeket is lehetett rendezni.
Egy versenyugrás felvétele. Országos versenyeket is szerveztek a szekjei síugrópályán
Fotó: id. Mósa István tulajdona
A síugrósánc a Lengyelfalva felé vezető út melletti Ugron-birtokon jött létre, abban az időben óriási erőfeszítés lehetett ezt létrehozni, mivel nem voltak munkagépek, teljesen kézi erővel készült. Az avatóünnepséget és versenyt 1933. február 19-én tartották, ezen a házigazdákon kívül székelykeresztúri, brassói és csíkszeredai versenyzők vettek részt.
A bírók egy fatoronyban, gerendákból és deszkákból ácsolt emelvényen foglaltak helyet, ez alatt volt az ún. elugróasztal, lent pedig, a pálya alján fogtak talajt a sízők, ez a mostani patakmeder és az út között volt.
Az itt szervezett versenyekről, elért sikerekről, valamint arról, hogy hogyan is alakult a székelyudvarhelyi síugrás története, megtudhatják az Erdélyi Sport február 4-ei számából.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!