
Fotó: Forrás: Pixabay
Ha van egy nap az évben, amikor érdemes duplán is ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e nekünk, akkor az bizonyára április elseje. Ez a bolondozások napja, amikor gyanakodva olvassuk a híreket, kétszer is megnézzük a szokatlan ajánlatokat, és próbáljuk elkerülni, hogy mi magunk váljunk az áprilisi tréfa áldozatává. De honnan is ered a bolondok napi hagyomány? Mondhatnánk, hogy nem tréfadolog, de a válaszunk ugyanannyira igaz, mint hamis: nem tudjuk.
2025. április 01., 17:212025. április 01., 17:21
2025. április 01., 17:272025. április 01., 17:27
Az április elsejei bolondok napjának pontos eredetéről a történészek és a néprajzkutatók is csak találgatnak. Dr. Demeter Tekla néprajzkutató szerint Európában a bolondok napját eredetileg december 28-án, az aprószentek ünnepén tartották. A középkorban ezen a napon voltak a híres „bolondmisék”, ahol gyerekpüspökök celebráltak, a templomokban pedig tréfás istentiszteleteket tartottak.
De hogyan lett ebből április elseje? A teóriák szerint lehet köze a római szaturnáliákhoz, az indiai tavaszünnephez, a középkori céhek beavatási rítusaihoz, vagy akár az áprilisi szeszélyes időjáráshoz is. Egyesek IX. Károly francia királyhoz kötik, aki 1564-ben április 1-jéről január 1-jére helyezte át az újév kezdetét. Azok, akik továbbra is az áprilisi dátumhoz ragaszkodtak, a többiek szemében „bolondok” lettek – az egyik feltételezés szerint tehát így születhetett meg a bolondok napja.
A naptárreformok előtt április elseje évkezdő napnak számított, amelyet vidám ünnepléssel, bolondozással, tréfákkal köszöntöttek. Az évszázadok során azonban elvesztette komoly jelentőségét, és csupán a bolondozás napjaként maradt fenn.
A bolondok napja már az 1800-as években is ismert volt a magyar nyelvterületeken. Egy 1844-es idézet szerint a népszokás nemcsak a középosztály, hanem a köznép körében is elterjedt. Több feljegyzés, köztük egy 1855-ös vers még a húshagyó keddet azonosítja a bolondok napjával, egy évszázaddal később viszont így ír róla egy újságíró az Irodalmi Újság hasábjain:
A bolondozás ezen a napon odáig is fajulhatott, hogy egyesek nemcsak családtagjaikat, szomszédjaikat vagy közeli ismerőseiket, de a rendőrség, a tűzoltók és az állatkertek munkatársait is megviccelték.
A 19. században – ahogy ma is tapasztaljuk – az áprilisi tréfák leginkább a naiv emberek ugratására szolgáltak. Ilyen példa az is, amikor az április bolondját járató személyek a kiszemelt áldozataikat elküldték olyan nem létező tárgyakért, mint a „hosszú lépés”, vagy hamis híreket adtak tovább egymásnak.
A közösségi média és az online híroldalak minden évben számos megtévesztő vagy éppen humoros álhírt közölnek, amelyek sokszor még a legéberebb olvasókat is becsapják. Vannak azonban olyan nagyvállalatok, amelyek egészen kreatív módon űzik ezt a hagyományt – például egyes cégek fiktív termékeket vagy abszurd szolgáltatásokat jelentenek be, hogy megnevettessék a közönséget.
A magyar nyelv is őriz néhány tréfás mondást erről a napról. Talán nincs olyan magyar anyanyelvű ember, aki ne ismerné a toronyba felmászó bolondról szóló mondókát. Van ellenben még más hasonló hangzatos mondás is: „április bolondja, május szamara”. Ez az utóbbi arra is utalhat, hogy a bolondozásnak lehetnek később kellemetlen következményei is.
Bár az április elsejei tréfák sokszor ártatlan szórakozások részei, érdemes észben tartani, hogy ezen a napon mindent egy kicsit fenntartással kell kezelni. Ahogy az egyik régi mondás tartja: „Nem az a bolond, aki mondja, hanem, aki elhiszi!”
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
szóljon hozzá!