
Épül az udvarhelyi Bethlen-lakótelep, középen Ubornyi Mihály néptanácselnök (1978)
Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa
A notórius esetet nem fényképezte le Márton Zsigmond, a szálloda akkori igazgatója, de nagyon sok más dolgot szerencsére igen, s az utókor még nagyobb szerencséjére fényképeiből néhány hete egy igényes kivitelezésű könyvben több mint kétszáz jelent meg. Igazi helytörténeti kalandozás a fotókat nézegetni és a kísérőszövegeket olvasgatni, letehetetlen a könyv, illetve alkalmat teremt arra is, hogy szüleinkkel, nagyszüleinkkel egy jót beszélgessünk a több mint fél évszázaddal ezelőtti Udvarhelyről.
2020. október 02., 19:132020. október 02., 19:13
2020. október 03., 16:292020. október 03., 16:29
Tudtad-e, hogy hol volt a „Libán-bodega”? Hát azt, hogy hol állt a Matild névre elkeresztelt csúszda? Kik voltak a műsorvezetők az 1972-es Siculus fesztiválon? A május elsejei felvonuláson hol volt a dísztribün? Kik fogadták Ceaușescut a hetvenes években a stadionban? Hogy nézett ki a Szuper üzlet 1970-ben?
Márton Zsigmond könyvéből nemcsak olyan válaszokat lehet kapni, hogy itt és ott és ekkor és akkor, hanem mindezt látni is lehet. A hatvanas években a néptanács munkatársaként, majd a hetvenes-nyolcvanas években a Küküllő szálloda igazgatójaként dolgozott a ma 84 éves nyugdíjasként élő turisztikai szakember, aki Firtosváraljáról, igencsak népes családból származik. Fényképezni autodidakta módon tanult meg és a mindennapi munka mellett végezte ezt – azonban ha az ember egy ekkora és ilyen szállodát vezet majdnem két évtizedig, mint az udvarhelyi Küküllő, akkor óhatatlanul belekerül néhány olyan történetbe, amit nem illik magában tartania.
A kép közepén a fémelefánt, vagyis a Matild-csúszda, háttérben az épülő sportcsarnok
Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa
És Márton Zsiga bácsi elmondja ezt a könyvében is. Hogy más sztorikkal ne is foglalkozzunk, egyet emelünk ki: halottról jót vagy semmit, de azt el kell mondani Adrian Păunescuról, hogy 1981-ben bizony a szállodában három emeletet is eláztatott.
Hogy ki fizette meg a Păunescu által okozott kárt? Nem ő, az biztos, „az elázott falak újrafestését, rendbetételét, az összes költséget nekünk, a szállodának kellett megfizetnünk” – meséli Márton Zsigmond a könyv lapjain.
Ha Adrian Păunescut nem is fotózta le, Nicolae Ceaușescut bizony nagyon sokszor: a pártfőtitkár 1970 és 1979 között összesen öt alkalommal járt Székelyudvarhelyen, Márton Zsigmond ezeken „hivatalból” volt jelen, s nemcsak magát az „öreget”, hanem a kíséretét, a készülődést, a sok-sok kivezényelt udvarhelyi embert is fotózta. Nagy „menetek” voltak ezek, akárcsak a május elsejei felvonulások a Lenin úton (ez a mai Tamási Áron utca), illetve a Szejke Fesztiválokon. Külön fejezetet kapott a könyvben a Siculus Fesztivál, amelyből hármat tartottak Udvarhelyen 1970–72-ben, Márton Zsigmond ezeken nemcsak fotósként, hanem a szervező KISZ könyvelőjeként is részt vett.
Színes képek is vannak a hetvenes évekből
Fotó: Katona Zoltán
A város akkori prominens személyei (Ubornyi Mihály, Szávuj Lajos, Csog József és mások), vállalatvezetői, igazgatói (Fábián Lajos, Petres Gyula, Albert Dávid, Hermann Gusztáv, Finta Béla, stb), illetve a megyei vezetők (például Fazakas Lajos vagy Pataki Imre) is feltűnnek a fényképeken, de van olyan képsorozat, amely a romániai magyarság egyik akkori „nagy emberének” Fazakas Jánosnak a farkaslaki látogatását (1972) mutatja be. Akkor Szervátiusz Jenő már dolgozott a ma is álló Tamási-emlékművön, Fazakas pedig szalonnázgat a Tamási-portán a vén diófa alatt, illetve cseveg a helybéliekkel és az 1966-ban elhunyt író öccsével, Tamási Gáspárral.
Épül a járóbeteg-rendelő (1978)
Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa
Külön élmény az új kórház, illetve lakótelepi építkezések látványa a könyvben, ennél szomorúbbak az 1970-es árvízről és az utána levő állapotokról készült fotók. Vannak olyan mindennapi életképek is, például a volt 2-es számú általános iskola (a mai Orbán Balázs iskola) évzárója 1978-ból, amiről szintén több fotó került a könyvbe.
A kötet jól van megszerkesztve,
Persze az ember, ha telhetetlen e téren, akkor azt sajnálhatja, hogy miért nem került bele még egyszer ugyanennyi fénykép, mert abból ugye sosem elég, de hát jóból is megárt a sok. Több mint kétezer régi felvétele van Márton Zsigmondnak, ennek a jó tíz százaléka, pontosan 203 felvétel került a könyvbe, amelyet a Haáz Rezső Múzeum adott ki.
A kivezényelt tömeg a pártfőtitkárt várja 1978-ban
Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa
A képeket a Dávid Fotó digitalizálta (Dávid Botondnak ennél sokkal több köze volt a kiadáshoz, hiszen ő ösztönözte Zsiga bácsit és a múzeumot is a képek megjelentetésére), a szöveget Gidó Csaba, Hermann Gusztáv Mihály, Kolumbán Zsuzsanna történészek, illetve P. Buzogány Árpád szerkesztő írták, lektorálták, javították és szerkesztették – a kötet ebből a szempontból is meglepően igényes, nemcsak a fotók miatt. Sajnos manapság is jelennek meg olyan helytörténeti kiadványok, amelyek információ- és képanyaga hiánypótló, viszont annyira slendrián a szöveg és a kivitelezés, hogy az ember keserű szájízzel sajnálja mások belefektetett munkáját.
A könyv borítója
Fotó: Katona Zoltán
A könyv ott is megvásárolható, ahol néhány héttel ezelőtt bemutatták, az udvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban – ma múzeum, de abban az időben, amikor Márton Zsiga bácsi fényképeinek zömét készítette, tüdőgondozó, szülészet, később pedig iskola volt. Ahhoz az épülethez is nagyon sok udvarhelyi ember sorsa, élete (vagy annak a kezdete...) hozzáfűződik, akárcsak e könyvben megtalálható fotóanyaghoz.
Márton Zsigmond: Székelyudvarhelyi életképek az 1960-80-as években, Haáz Rezső Múzeum, 2020
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
A cékla Erdélyben leginkább savanyúságként vagy ivóléként kerül az asztalra, pedig rostokban és vitaminokban gazdag, sokoldalú alapanyag, amelyből világszerte izgalmas levesek, saláták, főételek és desszertek készülnek.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
szóljon hozzá!