Amikor Păunescu eláztatta a szállodát. Udvarhely az 1960–80-as években

És Márton Zsiga bácsi elmondja ezt a könyvében is. Hogy más sztorikkal ne is foglalkozzunk, egyet emelünk ki: halottról jót vagy semmit, de azt el kell mondani Adrian Păunescuról, hogy 1981-ben bizony a szállodában három emeletet is eláztatott.

A város akkori prominens személyei (Ubornyi Mihály, Szávuj Lajos, Csog  József és mások), vállalatvezetői, igazgatói (Fábián Lajos, Petres Gyula, Albert Dávid, Hermann Gusztáv, Finta Béla, stb), illetve a megyei vezetők (például Fazakas Lajos vagy Pataki Imre) is feltűnnek a fényképeken, de van olyan képsorozat, amely a romániai magyarság egyik akkori „nagy emberének” Fazakas Jánosnak a farkaslaki látogatását (1972) mutatja be. Akkor Szervátiusz Jenő már dolgozott a ma is álló Tamási-emlékművön, Fazakas pedig szalonnázgat a Tamási-portán a vén diófa alatt, illetve cseveg a helybéliekkel és az 1966-ban elhunyt író öccsével, Tamási Gáspárral.

Külön élmény az új kórház, illetve lakótelepi építkezések látványa a könyvben, ennél szomorúbbak az 1970-es árvízről és az utána levő állapotokról készült fotók. Vannak olyan mindennapi életképek is, például a volt 2-es számú általános iskola (a mai Orbán Balázs iskola) évzárója 1978-ból, amiről szintén több fotó került a könyvbe.   

A kötet jól van megszerkesztve,

A képeket a Dávid Fotó digitalizálta (Dávid Botondnak ennél sokkal több köze volt a kiadáshoz, hiszen ő ösztönözte Zsiga bácsit és a múzeumot is a képek megjelentetésére), a szöveget Gidó Csaba, Hermann Gusztáv Mihály, Kolumbán Zsuzsanna történészek, illetve P. Buzogány Árpád szerkesztő írták, lektorálták, javították és szerkesztették – a kötet ebből a szempontból is meglepően igényes, nemcsak a fotók miatt. Sajnos manapság is jelennek meg olyan helytörténeti kiadványok, amelyek információ- és képanyaga hiánypótló, viszont annyira slendrián a szöveg és a kivitelezés, hogy az ember keserű szájízzel sajnálja mások belefektetett munkáját.

A könyv ott is megvásárolható, ahol néhány héttel ezelőtt bemutatták, az udvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban – ma múzeum, de abban az időben, amikor Márton Zsiga bácsi fényképeinek zömét készítette, tüdőgondozó, szülészet, később pedig iskola volt. Ahhoz az épülethez is nagyon sok udvarhelyi ember sorsa, élete (vagy annak a kezdete...) hozzáfűződik, akárcsak e könyvben megtalálható fotóanyaghoz.